Beszélgettünk arról, hogy nem kell mindig mindent tökéletesen csinálni, és fontos, hogy ugyanolyan kedvesek legyünk magunkhoz, mint a barátainkhoz. A foglalkozás erősítette az önbizalmat, az önelfogadást és a pozitív énkép alakulását.
Önmagunkkal való együttérzés
1.MOTIVÁCIÓ: figyelem felkeltése mondókával – Fáj a kutyáknak a lába – bábbal való mozgás utázása
2. MOZGÁS ALAPÚ RELAXÁCIÓS GYAKORLAT: plüss mackót elringatják a kezükben a gyerekek, megnyugtatják
3. ZENEHALLGATÁS: Bagdi Bella: Hogy vagyok c. dala
4.TÈMA BEVEZETÈSE: Gazdi kereső feladatlap megoldása (Önbizalom fejlesztő füzet 39.o.)
5. TÉMA FELDOLGOZÁSA MESÉVEL: Júlia Donaldson – A gyógyító kutya – alapján
6. BESZÉLGETŐ KÖR: mese megbeszélése, élmények – mi okozott örömet és szomorúságot számomra
7. ÉRZÉKSZERVEK SZEREPE: Improvizációs játék játszása – Hogyan érezzük magunkat,ha ajándékot kapunk, ha megölelnek, ha meg ütnek, ….
8. FELADAT: A maci gyógyítása eszközökkel
9. ZÁRÓ KÖR: Ölelő kör – megöljük a mellettünk ülőket
A tanulók felsorolták önmaguk külső és belső jó tulajdonságait, majd ezekből kiválasztották a számukra legjobban szeretettet. Ezután 1 tanuló körvonalát átrajzoltuk csomagolópapírra és erre mindenki felrajzolt a választott tulajdonságához illő szimbólumot a megfelelő helyre
Beszélgettünk arról, hogy az emberi lélek is kaphat sebeket, kudarc, egy csalódás, egy rossz jegy.
Tisztáztuk, hogy ezek a „repedések” az élet részei, és nem gyengeséget jelentenek, hanem tapasztalatot.
Alkotó tevékenység: A „Kintsugi-tojás”, mi szívet készítettünk Anyák- napja alkalmából.
Készítés közben kértem, hogy gondoljanak egy olyan nehézségre, amin már túljutottak, és ami erősebbé tette őket.
Zárógondolat: „A sebeink nem elcsúfítanak, hanem megmutatják, hogy voltunk elég erősek túlélni a nehézségeket.”
Az önmagunkkal való együttérzés nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára sem tartozik a legerősebb, könnyen tanulható érzelmi készségek közé. Mindannyiunknak van még mit fejlődnünk ezen a téren. Az áprilisi boldogságóráink során egyértelművé vált számomra, hogy ehhez a témához később is érdemes visszatérnünk, s ezt a diákok nyitottsága és érdeklődése is megerősítette.
Ebben a hónapban különleges helyzetben voltam, hiszen a foglalkozások feladatait előzetesen egy ötvenfős pedagóguscsoporton is kipróbáltam a szakmai napunk keretében. Érdekes volt megfigyelni, mennyire eltérően viszonyulnak a témához a felnőttek és a diákok. A pedagógusok tudatosabban közelítenek, ugyanakkor bennük gyakrabban jelenik meg belső ellenállás. A tinédzserek ezzel szemben érzelmileg erősen érintettek (önértékelés, szorongás, megfelelési kényszer), így könnyebben bevonódnak. A foglalkozások során láthatóan élvezték az interaktív megközelítést és az életükhöz kapcsolódó helyzeteket.
Az alkalmakat lazító, megnyugtató gyakorlatokkal, például nyugilégzéssel indítottuk. Ezután az Önbizalom-hegyen haladtunk tovább a vizualizációs feladat segítségével, és közösen felismertük, milyen sokat segít a támogató belső hang a nehézségek kezelésében és önmagunk elfogadásában. Játékos szókereső során „szívbéli szavakat” gyűjtöttünk, majd ezekből és további kulcsszavakból elkészítettük az Önmagunkkal való együttérzés tablónkat.
A közös munka alapját az önegyüttérzés három fő eleme adta: a tudatos jelenlét, a közös emberség és az önkedvesség. A tudatos jelenlét gyakorlásához meghallgattuk a „Szabad érezned, amit érzel” mindfulness gyakorlatot. Többen megjegyezték, hogy „jó volt egy kicsit csak ülni”, míg mások azt tapasztalták, hogy a gondolataik elkalandoztak, amit közösen elfogadtunk természetes jelenségként.
A közös emberség élményét egy szavazós feladattal erősítettük. A padokra olyan cédulákat helyeztem el, amelyekre kellemetlen helyzetek voltak írva, majd mindenki kapott tíz „szavazódédulát”, amiket ahhoz az állításhoz raktak le, amivel egyetértettek, amiket már átéltek. Megnyugtató felismerés volt számukra, hogy nincsenek egyedül ezekkel az érzésekkel.
Az önkedvesség gyakorlásakor saját példákat idéztek fel, és összegyűjtötték, hogyan tudnak megértően fordulni önmaguk felé, akár cselekvésekkel (zenehallgatás, beszélgetés), akár biztató belső mondatokkal („hibázni emberi dolog”, „legközelebb jobb, ügyesebb leszel”, „mással is történt már ilyen, lépj túl rajta”). Egy másik feladatban hibáikat vizsgálták meg: először kritikus belső hangon reagáltak, majd ezt alakították át elfogadóbb, együttérzőbb gondolatokká.
Megismerkedtünk néhány nyugtató érintéssel, és kipróbáltuk a „megengedő kezek” gyakorlatot is, amely nagyszerűen kapcsolódik „A légy” című animációs filmhez. A történet segített felismerni, hogy bár időnként elveszítjük az önuralmunkat, hosszú távon az elfogadás és az elengedés vezet megnyugváshoz. Érdekes módon a tanulók gyorsabban ráéreztek erre az üzenetre, mint a felnőttek.
Ezután a bennünk működő kritikus és támogató hang különbségeit vizsgáltuk meg, és közösen alakítottuk át a negatív gondolatokat támogatóbbá. Az eredményeket tablón is rögzítettük (A bennünk lévő két hang).
Szituációs játékokkal gyakorolták, hogyan fejezhetik ki kedvességüket mások és önmaguk felé. Emellett egy korábbi sikeres feladat (Lelki kincses üveg) mintájára mindenki saját „üzenetgyűjtőt” kapott, egy-egy névre szóló irattáskába gyűjtjük össze a társaiktól nap mint nap kapott bátorító mondatokat nagy lelkesedéssel.
A Föld napjához kapcsolódva ökohősökké váltak A bolygó kapitánya című rajzfilmsorozat planétásai mintájára. Arra gyűjtöttek csoportokban ötleteket a gyerekek, hogy ők mit tudnának tenni az erdőkért, az egészségükért, hogyan tudnák csökkenteni a hulladék mennyiségét, segíteni a környezetbarát közlekedést és a tudatos vásárlóvá válásukat (ezek voltak a fenntarthatósági témahét idei témakörei). Az összegyűjtött ötleteikből készített Legyünk mi is ökohősök! tablónk emlékeztet minket az együtt gondolkodásunk eredményeire. A környezettudatosság jegyében olyan anyák napi üdvözlő kártyákat is készítettünk, ahol nincs lehulló rész, felesleges papírkidobás. Összegzésként elmondhatom, hogy ebben a hónapban egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy ne csak másokkal, hanem önmagunkkal is kedvesebbek legyünk.
Papp Judit
Boldogságóránkon tanítványomnak elmagyaráztam az önegyüttérzés jelentését. Majd megbeszéltük annak jelentőségét, hogy életünk mely területein válhat hasznunkra, ha elfogadóak és megértőek vagyunk önmagunkkal szemben. Áthelyeztük az Önbizalom-hegyen mászó papírfiguránkat az aktuális állomásra, és megcsináltuk a Légy önmagad legjobb barátja! című feladatot a munkafüzetből.
Az óvodában a megküzdés gyakorlása segíti a gyermekeket abban, hogy megtanulják kezelni az érzelmeiket és a nehéz helyzeteket. Játékos tevékenységek, beszélgetések és mesék segítségével gyakorolják, hogyan oldjanak meg konfliktusokat, hogyan nyugodjanak meg, és hogyan kérjenek segítséget, ha problémájuk van. A megküzdési készségek fejlesztése hozzájárul a gyermekek érzelmi biztonságához, önbizalmához és társas kapcsolatainak fejlődéséhez.Szerepjátékok (pl. játék elvétele, sorban állás)
Egyszerű szabályok tanítása:
megmondom mit szeretnék
meghallgatom a másikat
megoldást keresünk együtt.
🎭Farsang 2026 🎭
Farsang napja eljött már,
kezdődik a jelmezbál,
zeneszóra vígan lép,
ring a tarka báli nép.
Nagy mulatság van itt ma,
ezerféle maskara
perdül-fordul, integet,
búcsúztatja a telet.
Önbizalom: Február
Önmagunkkal való együttérzés
Hétfőn reggel borsó ültetéssel kezdtünk, krumplit, lila, vörös, fokhagymákat raktunk vízbe, és csíráztatni próbáljuk. Tettünk borsószemeket nedves vatta közé, hogy napi szinten tudjuk majd követni a változást, ehhez fejlődés napló készül a gyerekek megfigyelése utáni megrajzolással. Természetesen megbeszéltük a feltételeket a növények fejlődéséhez, hogy nekünk mi a dolgunk, hogy a növények, virágok fejlődjenek, szépek legyenek. Ezután mindezt lefordítottuk az ’emberek nyelvére’: Mi kell ahhoz, hogy a gyerekek egészségesen, boldogságban fejlődjenek? Mit teszünk egymással, ha szeretettel, vagy ha állandó szidalmazással nevelünk? Mi jó nekünk, minek örülünk? Nagyon szépen megértették azt, amire kérdésekkel rávezettem őket, a szeretet szót is ők mondták ki, aminek nagyon örültem. Ezek után saját magunkról beszélgettünk, hogy magunkat is el kell fogadnunk úgy, hogy lehet néha hibázunk, de attól még értékesek vagyunk. Néha kényeztetni kell magunkat, szeretni magunkat, úgy ahogyan a barátainkat, vagy szüleinket is szeretjük, megbocsátunk nekik, és hálásak vagyunk, hogy vannak. El is ismételtük a versünket, amit a háláról már megtanultunk. A földön fekve ellazulva hallgattuk meg Bella dalát, A „Szép nap ölelj most át engem”. Másnap Szeretet bombát adtunk szinte mindenkinek, miután dráma játékban eljátszottuk, milyen a gyerekeknek, ha csak szépet, és jót mondanak nekik, és milyen, amikor rosszat. Még a testtartásunk is más, a jóra kihúzzuk magunkat, megnövünk picit, a rosszra összehúzódunk, szomorúak leszünk. Mindenki nagyon sok jót kapott, mindig megkérdeztem: Milyen érzés volt? De a mosolyuk is sok mindent elárult, és jönni akartak a székbe, ahol kapták a ’jóbombákat’! Beszéltünk az erősségekről, elmagyaráztam, képek alapján, melyik mit rejt, mi az értelme (a képeket az erősségek daláról töltöttük le, és nyomtattuk ki).
Figyeltük a csíráztatás, ültetés eredményeit, amik a harmadik napon már látványosak, így nagy volt az izgalom. Kicsomagoltuk a Szívmanó nyugilégzés kártyákat, és kipróbáltuk a reggel érkezőkkel. A jó az volt, hogy kérték még, csináljuk! Még én is mondtam, hogy mennyi mindent lehet csinálni egy levegővétellel, nem is gondoltam. Virágos fali díszt készítettek, akiknek volt kedve, és a mai mese Az égig érő paszuly volt. Ebben volt bátorság, bölcsesség, kedvesség, hála. Folytattuk az erősségek megismerését, ki kellett találni képről, hogy mi lehet az, de rávezetve mindet megfejtettük. Utána random kihúztam egyet-egyet, hogy megismerik-e, és egész jól ment. Később már azt is kértem, hogy aki azt érzi amit mutatok, abban ügyes, emelje a kezét. A végén a pillangós mindfullnest csináltuk meg.
Néhány ügyesebb gyermek vállalkozott arra, hogy lerajzolja magát óriás papírra, és utána locsolókannát rajzolva a felső sarokba, rárajzoltuk a papírra, hogy anya, meg apa mivel „locsol” minket, hogy boldog, gyerekek legyünk. Itt már segítettek a többiek is, mert mindent nem tudtunk lerajzolni, de szóban elhangzott: szeretettel, kedvességgel, öleléssel, dicsérettel….stb. Ezt eljátszottuk anya, apa és gyerek szereplőkkel. Aranyosak voltak, mert mindenki jönni akart szerepelni. Elmeséltem Zsófi meséjét a tankönyvből, és mivel torna óránk is volt a bátorságról, kitartásról, társas intelligenciáról ma sokat hallottak, többször beszélgettünk. Természetesen ültetett, csíráztatott növényeinket is megfigyeltük, és miután eljátszottunk egy hegycsúcs légzést, elmentünk az ablakhoz, puszit dobtunk az ültetvényeinknek, és bíztattuk őket, szép nagyra, erősre nőjetek. Mert ugye bizonyított tény, hogy szeretgetésre a növények is szebben fejlődnek.
Készítettünk tulipános kosárkát papírból, hogy tudjanak haza is vinni egy kis meglepetést. Beszélgettünk a jegesmedvékről, mert Nemzetközi jegesmedve nap volt. Azt erősítettem bennük, hogy mit tanulhatunk tőlük, például a gondoskodást, a kitartást, ahogyan a jégkunyhóban nevelik kicsinyeiket, meg ahogy megtanítják vadászni. Sajnos a globális felmelegedés miatt a jéghegyek veszélyben, de minden, amit csak tudunk tegyük meg. A hét végén összegeztük, hogy miket csináltunk ezen a héten, mi volt a legjobb, mi tettszett a legjobban. A jelet is kiraktuk a hegycsúcsunk felé.
Januárban a hideg, hosszú napoknap köszönhetően a kedvünk is rosszabb lehet. A mai órán az érzéseiket mondták el a gyerekek, és fejezték ki egy-egy kártya segítségével. Akinek éppen nem volt napocskás a hangulata, kapott egy meleg ölelést az osztálytársaktól.
1 2