Rövid, de megküzdésekkel teli hónapon vagyunk túl. Több diáknak a vírusokkal kellett megküzdenie.
Iskolai Ki mit tudra készülve is voltak akadályok ebben a hónapban. A szamuráj szerencséje mese nagyon tetszett a gyermekeknek. Csodálatos páncélokat alkottak, amik a mindennapjainkban is segítenek a kihívások leküzdésében.

Ez a hónap a Fügécskéknek valóban a megküzdésről szólt. Kemény harcot vívtunk, illetve vívunk még most is a betegségekkel szemben. Talán a 4 év alatt még nem volt olyan, hogy ebben az osztályban ilyen tartósan és ilyen sokáig legyenek hiányzóink. A szamuráj története segítségével újra felelevenítettük, hogy a látszólagos nehézség akár az előnyünkre is válhat, a törött vízhordó edény pedig figyelmeztetett minket, hogy nem kell tökéletesnek lennünk, mert így is értékesek vagyunk. Ezzel kapcsolatban egy spontán ötlettől vezérelve megkérdeztem tőlük (megkértem, hogy előtte csukják be a szemüket), hogy ki érzi magát fontosnak. Sajnos mindössze 3-an nyújtották a kezüket, ami nagyon elgondolkodtatott. Eszembe jutott, hogy ugyanezt a kérdést felnőtteknek feltéve, valószìnű hasonló „eredményre” jutnánk, amibe nagyon szomorú belegondolni. Kár, hogy a felnőtteknek nincsenek ilyen Boldogságórái… Mindeközben a gyerekek javaslatára a humort igyekeztünk becsempészni az életünkbe. Végül pedig elkészítettük a mi Önbecsülésedényünket a technika óra keretein belül. Az érdekessége a dolognak az volt, hogy az elkészítése során sokan a saját gyengeségeikkel kellett, szembenézniük. Van egy nagyon kreatív, szépen rajzoló Fügécske, aki igazi maximalista. Gyönyörűen kidíszítette az edényét, de rosszul vágta ki, ezért összegyűrte (előfordult nála már hasonló jópárszor), én viszont „megmentettem”, a munkáját és ragaszkodtam hozzá, hogy ragassza azt fel, még inkább rávilágítva, hogy nem baj, ha van egy kis hibája, egyébként is szét kellett volna darabolnia az edényét. Ezt a munkadarabot választottam főképnek is. Aztán más pedig elhagyta a „cserép”darabját (aki egyébként is hajlamos elhagyni dolgokat)stb. Szóval a készítés során is gyakoroltuk a megküzdést.

Havi boldogságóránk 2 tanórát vett igénybe. Az első órát „A pozitív élmények” relaxációval indítottuk. Ezt nagy átéléssel végezték a gyerekek. A hónap témája a „Megküzdési stratégiák”, ami nem könnyű téma egy alsó tagozatos gyeremek számára, ezért muszáj volt megbeszélnünk, hogy mit is jelent ez. Megbeszéltük, hogy ki hogyan küzd meg a problémákkal, konfliktusokkal, kudarcokkal. Téma volt az is, hogy ki hol érzi
és hogyan oldja fel a benne felgyülemlett feszültséget, kitől kérhet segítséget, ha szüksége van rá. Hihetetlenül érett gondolatokat fogalmaztak meg diákjaim, nagyon sok spontán megnyilatkozás történt. Óriási nyitottságot tapasztaltam részükről. Úgy éreztem jól megértették a hónap témájának lényegét. A második tanórán a kreativitásé volt a főszerep. A megküzdés szivárványát készítettük el krepp papírból, valamint olyan hangulatjeleket válogattunk ki, amelyek a megküzdési stratégiáinkat szimbolizálhatja, fejezheti ki. Ezeket lerajzoltuk kiszíneztük és a szivárványra ragasztottuk, mindez majd az osztálytermünket fogja díszíteni.

A Megküzdési stratégiák témát játékokkal indítottuk.
A tanulók kézen fogták egymást, az első nyitott szemmel vezette a többieket, akiknek be kellett csukniuk a szemüket. A következő játék, a tanulók párban szemben egymással csukott szemmel kellett megérintsék egymás arcát, orrát, kezét, labfejét, bokáját, majd megöleljék egymást.
A játékok végrehajtása után megállapították a gyerekek, hogy a helyzetük nem volt egyszerű, különböző problémákkal kellett megküzdeniük. Megoldottuk a keresztrejtvényt, amelynek kulcsszava az együttműködés lett. Arról is beszélgettünk, hogy bizony az életben adódnak nehézségek, kudarcok, van amikor szomorúak is vagyunk.
Meghallgattuk A bugyelláris, a pipa meg a süveg című népmesét, majd beszélgetés következett a problémahelyzetekről, azok megoldásáról, és így kapcsolatot tetemthettünk a következő feladatokhoz:
– Leírták vagy lerajzolták, hogy kihez/kikhez fordulnak, ha gondjuk, nehézségük van; kik azok, akik hozzájuk fordulnak.
– Bejelölték egy testrészet ábrázoló rajzon a helyeket, ahol feszültséget éreznek, és annak tüneteit.
– A kisebbek labirintusos feladatlapokat oldottak, a nagyobbak képrajzot készítettek egy adott helyzetről. ( A feladatok végzése közben Bagdi Bella dalt hallhattunk.)
– Megerősítéseket, bátorításokat fogalmaztunk meg, amelyeket egymásnak mondhatunk nehéz időkben.
Az órát meditációval zártuk.
Természetesen február nem képzelhető el farsang nélkül. A szerepek kiosztásakor megbeszéltük, hogy minden szereplő szembenéz a nehézségekkel, és a végén optimista módon megoldja a feladatát, eléri célját: a labdarúgóból gólkirály lesz, a vadász elejti a vadat, a királylány megtalálja várt kedvesét, stb.
A fársángolásunkat sok móka, játék követte, meg a finom farsangi fánk.

A kihívások erdejében a koronáig kapaszkodunk

A Szamuráj szerencséje japán népmese elolvasása után a „Mindenki a saját sorsának kovácsa” mondat boncolgatásába kezdtünk. Megbeszéltük, hogy ki milyen akadályokkal került szembe eddigi élete során és azt, hogyan tudta legyőzni. A beszélgetést egy rajzos feladat követte. A saját rajzokhoz kapcsolódó élményeket közösen kibontottuk – egy őszinte beszélgetéssé bővítettük. Minden képhez beszélgetésindító kérdések kapcsolódtak. A kérdések elsősorban a gyermekek saját élményeire és ezekkel kapcsolatos érzéseire irányultak. Ezek egyrészt segítették az élmények feldolgozását, másrészt a saját megoldások megtalálását, megtervezését. Pozitívan, magabiztosan mondták el a nehézségek leküzdésére irányuló cselekvéseiket.
Az elkészült rajzokból kialakítottunk egy fát, aminek az ágaira kapaszkodva, -persze csak jelképesen,- de a csúcsig kapaszkodtunk. A kihívások erdejében több tucat lehetőség kínálkozott a problémák megoldására, amit a rajzok hűen tükröznek.
Az osztályteremben „elültetett fácska” reméljük még sokáig ad számunkra gyökereket, szárnyakat és biztos menedéket!