Februári témánk a megküzdésről szólt, amit mi magunk is megtapasztaltunk, hiszen kemény harcot vívtunk, illetve vívunk még most is a betegségekkel szemben. Az osztályban sokan tartósan és hosszú ideig hiányoztak. A hónap jeles napjait azért számba vettük. Először a farsangot ünnepeltük, ahol jelmezbe bújtak a gyerekek, és játékos feladatokat oldottak meg. A macskák világnapján felelevenítettük a házi kedvencek tulajdonságait, az életünkben betöltött szerepüket. Az anyanyelv nemzetközi napján megismertük más nemzetek köszönési formáit, megfigyeltük a nyelvek sokszínűségét, beszéltünk arról, milyen lehet külföldön élni, tanulni.
A törött vízhordó edény története arra figyelmeztetett minket, hogy nem kell tökéletesnek lennünk, mert így is értékesek vagyunk. Meglepő volt számomra, hogy mennyire alábecsülik a gyerekek magukat, mennyire hiányzik belőlük az önbizalom. Végeztünk egy tesztet is, amely azt bizonyítja, hogy a tanév során sok önbizalomnövelő játékot kell még játszanunk.

“AZOKBÓL A KÖVEKBŐL, MELYEK UTUNKBA GÖRDÜLNEK, EGY KIS ÜGYESSÉGGEL LÉPCSŐT ÉPÍTHETÜNK.”

Februárunk is tele volt jeles napokkal. A hónap elején megünnepeltük iskolánk születésnapját. A vidám mesevetélkedő mellett közösen vettünk részt A kis herceg színházi előadáson. Iskolánk születésnapján farsangoltunk is. Teknős jelmezünket finom csokis-nutellás tortával jutalmazták. A nutella evést tovább folytattuk a Nutella Napon. 14 –én a szerelmesek napján, titkosan leptük meg egymást. A jegesmedve napon is szívecskés mackót is gyártottunk. Sok mindent megtudtunk a jegesmedvékről. A tanulás szeretetéről szóló mondókát erősségmondókaként leginkább ekkor éreztük. Szünetekben többször játszottuk a tanulásláncot.
Vidám pillanatokat szereztek az állatokról összegyűjtött vicces filmek. A nevetés hatotta át ezeket az órákat. Megtanultuk a rövid mondókát is, melynek igazságtartalmát mindenki igaznak érezte, miszerint másoknak is örömöt okozunk, ha mi is vidámak vagyunk. Kacagtató pillanatokat éltünk át a saját társasjátékunk készítése és meg inkább játszása közben. A társas A téli tücsök meséjéhez kapcsolódott. Kacagtunk azokon az állatokon is, melyeket hármasával rajzoltunk meg úgy, hogy nem láttuk mit rajzolt az előttünk levő. Érzelmi állapotváltozásunkra bohócokat készítettünk. Mozgatható arcán hol az öröm, hol a sírás, hol a meglepődés jelent meg. Több napig így jeleztük saját hangulatunkat.
17-én elleptek minket a macskák. A hónap végén már a tavaszt vártuk. Madáretetőket készítettünk. A kihelyezett madáretetőkbe érkező madarakat a magunk készített távcsöveken keresztül figyeltük. A távcsöveket a távolságból való figyelésre is felhasználtuk. Gyuri kakas és a gyík meséjét eljátszó osztálytársainkat ezen távcsövek segítségével figyeltük. megbeszéltük, majd lerajzoltuk hogy ki mit látott a távcsöve mögül. A rész – egész kérdéshez kapcsolódott a kirakós játékunk is.
Gyuri kakas történetén kívül megismertük a Szamuráj szerencséje mesét. Megbeszéltük a mese főbb eseményeit, mondanivalóját, majd a magunk szamurájpáncéljait is elkészítettük.

A februári Boldogságórán a megküzdési stratégiákról beszélgettünk. Mivel ezzel a fogalommal eddig még nem találkoztak az elsősök, ezért az első feladatom az volt, hogy egyszerű példák segítségével elmagyarázzam a lényegét, és a gyerekek megértsék, hogy a küzdés mindig valamilyen cél elérése érdekében történik. A cél eléréséhez vezető úton sajnos gyakran akadályba ütközhetünk, és ez stresszhelyzetet okozhat, de soha nem szabad elkeseredni. Különböző játékos feladatok segítségével megtanultuk kezelni a streszt és egymást bátorító gondolatokkal nyugtattuk meg. Ebben a hónapban is számos örömteli élményben volt része az osztályközösségnek , amely során az elsősök kifejezték egymás iránti szeretetüket, segítőkészségüket. Együtt gondoztuk a gyerekekkel az áttelelő madarakat, boldogan készültünk a Valentin napra, az iskolai jelmezbálra, valamint megemlékeztünk városunk neves személyiségének, a „nagy mesemondó“, Jókai Mórnak a 200. születésnapjáról is.
Mozgalmas, de örömteli hónapot tudhatunk magunk mögött.

Februárban van a Parasport Világnapja. Mivel az osztályunkban van egy igazolt parasportoló, így egy hetet szántunk arra, hogy azokra az emberekre gondoljunk, akik az életük során leggyakrabban találkoznak a megküzdés fogalmával. Minden nap foglalkoztunk ezzel a témával. Kisfilmet néztünk róluk, testnevelés órákon érzékenyítő játékokat játszottunk, illetve kipróbáltuk a szájjal és lábbal rajzolást. Minden tiszteletünk az övéké, minden tiszteletünk Csongoré, a kis osztálytársunké, aki minden nap példát mutat nekünk megküzdésből.