Februárban három foglalkozáson keresztül foglalkoztunk a megküzdés témakörével. Tanulóink sajátosságaihoz igazodva a vizuális megerősítés volt a legfőbb szempont, így érzéseinket az ember sziluetten más- más színnel ábrázoltuk az érintett testrészeken, megküzdési stratégiáinkat egy közösen készített szivárványon jelenítettük meg, majd a négy év alatt elért közös sikereinket helyeztük el Megküzdési hegyünkre. Rengeteg pozitív érzést hozott felszínre ezek felidézése.

A megkűzdési stratégiákat gyakorolva jókedvünk kerekedett ugyanis egyre inkább kerül előtérbe a tanár-diák közötti kapcsolat pozitív jellege a csoportban.
Az első boldogságóra úgy kezdődött, hogy a gyerekek szülinapi meglepetéssel készültek Enikő tanárnéninek (kidiszített táblával, virággal, ajándékkal várták, és már a folyóson lehetett hallani a „Világomban minden rendben van” című dalt.Elmondásuk szerint elhúzták a „nótáját”).Tehát már a kezdetben jó volt a hangulat és jó volt érezni a gyerekek szeretetét.

A közös ünneplés után rátértünk a hónap tematikájára melynek kapcsán először a megkűzdés fogalmáról próbáltunk beszélni, példákat kerestünk, olyan helyzetekre, melykben sikerült megoldást találni bizonyos problémákra.Ezt követően az alapérzelmeket próbáltunk megfogalmazni, majd azokat bizonyos testrészhez próbáltuk kötni és színnel jelölni az emberalak sziluetten.Nehéz feladat volt, de végül megoldottuk.A csoporvezetők és a jelenlevő szülők is bekapcsolódtak a közös munkába és elmondták ők is tapasztalataikat, érzelmeiket.A lényeg az volt, hogy együtt legyünk !
A tevékenységet relaxációval zártuk az „Ellazulni jaj de jó” című dallal, ahol sikerült mindenkinek laza állapotba kerülnie.Jól éreztük magunkat !