
Megküzdési stratégiák


Szent Imre Katolikus Általános Iskola Mórahalom
„A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.” Hamvas Béla
Amikor ezt a feladatot kaptuk, hogy kalandparkot tervezzünk, rajzoljunk, gondolni sem mertem, hogy a gyerekekben hányféle módon jelenik meg egy leküzdött akadály, melytől nincs tovább félelem, csak felszabadult kacagás. Újra és újra vágynak átélni azzal a különbséggel, hogy a képzeletük számtalan elemmel gazdagítja azt tovább.
Így ránézve a közös munkájukra szüntelen felfedezésként áll előttem a „kalandparkjuk”.
Lazari Petofi Sandor Szakliceum
A Lázári „Petőfi Sándor” Szakliceum I. osztáyos diákjai megpróbálkoztak a lehetetlennel, megpróbáltak, sőt sikeresen meg is küzdöttek saját, félelmeik „Sárkányaival” 🙂
Pesterzsébeti Gyermekmosoly Óvoda
Az életben legtöbbször olyan feladatok elé állít minket a sors, melyek megoldásáért folyamatosan meg kell küzdenünk. Az óvodások szemléletében talán a leginkább megfogalmazható megküzdési stratégia a félelmeik leküzdése. Bár az ovisok sokszor bátrak és vakmerőek, de bizony ebben a korban is felmerülnek olyan dolgok, melyek félelmet kelthetnek bennük. Először is arról beszélgettünk a gyerekekkel, mi is az a félelem? Meg tudják-e fogalmazni-értelmezni néhány mondatban a szó jelentését? Majd felsorolhatták, ki mitől fél igazán, illetve mit tehetünk a félelmeink (esetleg szorongásunk) leküzdése érdekében? Ennek, az ovis korosztály számára ismét nagyon elvont fogalomkörnek a kibontásában, legnagyobb örömömre érdekes válaszok – megoldások születtek. A legtöbb gyermek előhívta az elmúlt időszakokban alkalmazott gyakorlatok alappilléreit, miszerint: „egy pozitív gyerek mindenre képes, meg tudja csinálni!”…”ha segítünk egymásnak, már nem is olyan nehéz egy feladat!”…és hasonló problémakezelési technikák. Jó volt hallani – tapasztalni, hogy a gyermekeim fel tudják idézni és alkalmazni is tudják az eddigi órák lényeges üzenetét, s így valóban segítséget nyújthatnak maguknak és egymásnak is problémás helyzetekben. A Megküzdési stratégiák téma kibontakoztatásában egy kis plüssmackó volt a segítségemre, aki elpanaszolta, hogy bizony nagyon fél attól, hogy vele senki nem fog majd játszani, és nem tudja, mit csináljon! Ennek kapcsán beszélgettünk, kerestünk megoldásokat. Megkértem a gyerekeket, adjanak tanácsot Bruminak, mit tehetne, hogy elmúljon a félelme? Aranyos, segítőkész válaszok születtek, igazán jóleső érzés volt hallani a sok támogató ötletet. Másnap szinte mindenki Brumival akart aludni csendespihenő alatt 🙂