Megküzdési stratégiák
Hullámvölgyek
Nagyon szeretem a néptáncot. Amikor megtanultam az üveges táncomat, és először léptem fel vele, nagyon izgultam. Közvetlenül a műsor előtt derült ki, hogy új zenét kapok. Izgalmamban leejtettem az üveget. A tánctanáromtól kaptam egy másikat. Teljesen lefagytam, remegett kezem lábam. Új üveggel, új zenére?
Meghátráltam. Elvonultam, hogy összeszedjem magam. Eszembe jutottak olyan technikák, amivel meg tudom nyugtatni magam. Mélyeket lélegeztem, és elképzeltem, hogy minden sikerülni fog. Meg tudom csinálni! Képes vagyok rá!
Hittem magamban, hittem abban, hogy sikerülni fog.
Sajnos nem egészen így alakult. Az utolsó lépések egyikét elrontottam, és az üveg majdnem újra leesett a fejemről. Az utolsó pillanatban sikerült elkapnom.
De megfogtam! Visszatettem a fejemre, és újrakezdtem.
Sikerült! Nagyon boldog voltam, hogy az első üveges táncom sikerrel végződött.
Nagyon büszke volt rám a családom, és én is büszke voltam magamra. Sikerült legyőzni a félelmemet.
Megtanultam a legfontosabbat. Bízz magadban, és soha ne add fel!
Tóth Boglárka 4.osztály
Szigligeti Általános Iskola
A mi tablónkon olyan hősök szerepelnek, akik nap mint nap sikeresen megküzdenek önmagukkal, a világgal, a betegségeikkel. Bebizonyították, hogy bármit meg lehet oldani, mindig van megoldása az aktuális helyzetnek.
Anna születésétől küzd az életéért, hallássérült, értelmileg akadályozott. A kitartásával, akaraterejével önállóan ellátja magát, nagyon szeret táncolni, kiváló ritmusérzéke van.
Marci az előző iskolájában magatartási problémákkal küzdött. Mostanra kiderült kiváló problémamegoldó képessége. Bármi történik az osztályban, mindjárt van egy ötlete, hogy oldhatnánk meg.
Az osztály, mert nagyon szeretik és eredményesen oldják meg a kihívásokat, amiket naponta találunk ki nekik, vagy amit az élet állít. A képen egy elrejtett plüss Micimackót kellett közösen felkutatniuk egy levélben kapott utasítások alapján.
Ramóna, aki halálos betegséggel küzdött meg pár évvel ezelőtt. Most vidám, bizakodó, pozitív emberke, erre tanítja az osztálytársait is.
És a teknős? Nos ő akkor segít, amikor már semmi nem jut eszünkbe.
A februári hónap témáját a „Megküzdési stratégiák” foglalkozást Bagdi Bella „Ellazulni, jaj, de jó!” dalával kezdtük. A gyerekek kényelmesen lefeküdtek a szőnyegre, és hallgatták a dalt. Már többször meghallgattuk Bagdi Bella dalait CD-n, ilyenkor a gyerekek már tudják az előző beszélgetésekből, hogy valami szépre kell gondolni, közben meg kell próbálni ellazulni. Olyan szépen sikerül ellazulni, hogy több dalt is meghallgattunk, az „Ellazulni, jaj, de jó!” címűt többször is. A „Megküzdési stratégiák” téma szorosan kapcsolódik a januári hónap témájához a „Célok kitűzéséhez és eléréséhez”. Elővettük a januári rajzokat, megnéztük és megbeszéltük, hogy céljainkért meg kell küzdenünk, de sokszor a mindennapi tevékenységeinkben is. Szinte az egész csoport hozzászólt a témához, kis rávezetéssel összeállítottuk a legfontosabb stratégiákat. Nagyon ügyesen meg tudták fogalmazni, hogyan kell küzdeni az életben. Stratégiáink: Akár milyen nehéz a feladat (például a balett óra) nem fel, koncentrálok a feladatra, nem hagyom abba, ha valami nem sikerül nem hisztizek, nem kiabálok, újra kezdem, újra építem, ha eldől. Ilyen, és még sok más ügyes ötlet született (persze a gyakorlatban azért nem mindig működnek ezek az ötletek, de ha emlékeztetem Őket némely gyerek hajlandó a megbeszélteket betartani). Majd beszélgettünk mesehősökről, szuperhősökről, akik el érték valamilyen módon a céljaikat, megküzdöttek a feladatokkal megpróbáltatásokkal. Ennek ellenére a legtöbb gyerek a szüleit választotta példaképnek mesehősök helyett, elmondásuk szerint Ők is megküzdöttek a céljaikért, de kérdésemre általában valamilyen személyes okból választották példaképnek, „hősnek” szüleiket, az okokat rajzaikra rá is írtam.
2019.02.26. ötödik óra
A megküzdési stratégiák témakörhöz egy játékot játszottunk bemelegítésként. A húsvéti nyuszinak rengeteg dolga lesz, és ezért a gyerekek manókká változnak egy varázslat segítségével. Különböző színű „festékpatronokat” (színes hengereket) kellett a megfelelő színű „dobozhoz” (papírcsík) szállítaniuk a „manóknak”. Az első manó szállította a patronokat egyesével a megfelelő helyre, az utána következő manó összeszedte és a kezdőpontra helyezte azokat, és így váltották egymást a manók. Fontos volt, hogy a megadott szabályt kövessék, valamint a színegyeztetés is lényeges volt. Versenyhelyzetbe kerültek a gyerekek, amit nagyon vidáman éltek meg. Ügyesen teljesítették a feladatot.
A játék után megbeszéltük mit éreztek a játék alatt, mit érzett a győztes csapat illetve a vesztes csapat is beszámolt érzéseiről. A feszültségek okozta indulatok, érzelmek kezelésére összeállított posztert átbeszéltük, improvizáltunk problémahelyzeteket a jobb megértés segítése érdekében.
A kiscsoportosok a számukra kedvező képet kiszínezték. Addig a középső- és nagycsoportosokkal az érzelmeket ábrázoló arcokat egészítettük ki. Természetesen arcunkon is megjelenítettük az adott érzéseket.
Zenehallgatás zárta a foglalkozást, hamar elrepül az idő.
A szegény asszony és az ő három fia
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény öregasszony, akinek volt három fia. Annyira szegények voltak, hogy alig tudtak enni, se pénzük, se házuk nem volt, de még szerencséjük sem. Csak az erdőben egy fa odvában tudtak aludni. Emiatt a szegény asszony, sokat sírt és nagyon szomorú volt, így egy reggel megkérdezte a fiait:
– Nem segítenétek nekem szerencsét próbálni?
– Dehogynem édes drága anyukám!
– Csak a te kedvedért!
– Újra megpróbáljuk, hátha most majd sikerrel járunk! – válaszolták a fiai.
– Köszönöm szépen, hogy segítettek nekem, olyan aranyosak vagytok hozzám!
Ezután a fiúk elindultak szerencsét próbálni. Először az erdő szélére mentek, de ott nem találtak szerencsének valót.
– Tudom már! Menjünk el a szalmáshoz! Biztos tud nekünk segíteni!
Egy kis séta után hozzá értek. Elmondták, hogy szeretnének építeni szalmából egy kis házat, de a szalmás erre azt válaszolta:
– Van szalmám, de nem olyan sok. Nem tudok, nektek annyit adni amennyit szeretnétek. Viszont él itt a szomszédságomban egy csodakutya, kérdezzétek meg őt!
A fiúk átsétáltak a kutyához és neki is elmesélték mit szeretnének. A kutya gondolkodott és azt mondta nekik:
– Képzeljétek, nekem van sok szalmám, tudok adni annyit amennyit csak szeretnétek. Van még fám és füvem is, azzal pedig puhává és kényelmessé tudjátok tenni a házikót.
A fiúk megörültek és elkezdtek szorgosan dolgozni. Három napig, reggeltől estig csak építették, még végre kész lettek vele. A legkisebb fiú még ott maradt szépítgetni a házikót, a másik kettő elment az anyukájukért és odavitték ahová a ház megépült. Azt mondták neki:
– Nézd édesanyám, ezt mi építettük hárman!
– Tényleg? – kérdezte meglepetten.
– Persze, tudod, mi sosem hazudnánk neked!
Meghallotta ezt a legkisebb fiú is és gyorsan odafutott az anyukája karjai közé.
– Anya, nagyon hiányoztál már!
– Ti is hiányoztatok nekem, de látom, nem hiába indultatok el! Micsoda szerencse! Olyan szép lett ez a ház!
– Gyere és nézd meg! Próbáld ki milyen! Van asztal és szék is benne. Igaz, hogy ágyat még keresnünk kell, de talán találunk valakit, aki szívesen adna azt nekünk.
Egy éjszakát pihentek a gyerekek, majd azt mondta a legidősebb fiú az édesanyjának:
– Édesanyám! Mi elindulunk újra szerencsét próbálni, de ígérjük, hamarosan visszajövünk hozzád!
Elbúcsúztak egymástól, majd megint elindult a három fiú, hogy keressenek olyat, ami jó lenne még a házhoz.
Nagyon sokat sétáltak és el is fáradtak szegények. Megálltak pihenni egy virágos rét dobján, amikor hangokat hallottak. Szétnéztek, és megláttak három gyönyörű szép lányt, akik éppen virágot szedtek. Odamentek hozzájuk, beszélgettek, majd a királykisasszonyok megígérték, hogy holnap is eljönnek ide újra, mert jól érezték magukat itt. Majd újra és újra elmentek a rétre virágot szedni, ahol a legények mindig várták őket.
Már olyan sokszor találkoztak és beszélgettek, hogy mind a három királylány beleszeretett a három legénybe. Elmondták ezt az édesapjuknak, a királynak, aki nagyon szerette mindhárom lányát, így teljesítette kívánságukat: magához hívatta a három fiút, megnézte őket és még aznap összeházasodhattak a fiatalok.
Másnap hintóval elment a három fiú a szalmaházhoz.
– Édesanyám! Visszajöttünk! – mondta a legkisebbik fiú örömmel. – Képzeld el, igazán boldogok és szerencsések lettünk! Aranyos hintóval jöttünk érted! Maga a király vár téged a palotába! Ezen túl te is és mi is ott fogunk élni! Soha többé nem fogunk nagy szegénységben élni!
A téma feldolgozására nagyon jó élethelyzetek adódtak a csoportban. Az óvodásaim számára nem is kívánhattam volna hatékonyabb lehetőséget. Öt gyerek közös játéka során kialakult konfliktust először ők maguk próbálták megoldani, miután tovább feszült a helyzet, el kezdtük megbeszélni, amibe a többiek is bekapcsolódtak. Kérdésemre, hogy- ha így nem sikerül- „Mi lehet a megoldás, mit lehetne tenni? ” sorba jöttek a javaslatok: megbeszéljük, segítséget kérünk, mást választok, újat találunk ki stb.
Természetes élethelyzetben kaptak alternatívákat az agresszió, sírás helyett. Azt, hogy egy problémát, feladatot többféle képpen is meg lehet oldani, a „pókszövésen” is kipróbáltuk. Mivel ez nem egy könnyű tevékenység, ezzel is becsülettel megküzdöttünk, siker élménnyel zártuk a témát.