A kiscsoportos, ahogyan beteszi a lábát az óvodába, ismerkedik a szokás-szabályrendszerrel. Miután ezek a gyerekek még leginkább csak egymás mellett játszanak, legtöbb konfliktus a játékszerek birtoklásával kapcsolatban merül fel. A kicsiknek folyamatos mintákat adunk ezzel kapcsolatban, hogy amikor már ők lesznek idősebbek (középsősök, nagyok) jó példával járjanak elől. Például, ezt mondja a kiscsoportos : ” Menj oda és mond, hogy légyszives figyelj rán, mert szeretnék valamit mondani.” Miután ezzel felhívta a másik gyerek figyelmét, a probléma legegyszerűbb megfogalmazása következik. -” Most már én is szeretnék az autóval játszani! Játsszunk együtt az autóval!”
A nagyok ezeket a sémákat már jól használják, mert erre szocializálódtak, így remek modellé válnak.

Február számunkra ténylegesen a küzdelem hónapja volt, ugyanis befejeződött az óvodánk felújítása, végre visszaköltözhettünk, birtokba vehettük a szépen felújított épületet. A csoportba 19 vegyes életkorú kisgyermek jár, akik közül kilencet átmeneti óvodánkban szoktattunk be, így számukra minden teljesen új és szokatlan volt. Ezt a helyzetet igyekeztünk a gyerekek számára minél zökkenőmentesebbé, játékosabbá, barátságosabbá tenni.
Mivel eddig is szívesen hallgatták Bagdi Bella zenéit, ezért már az első nap reggelén az ismerős dallamokkal fogadtuk őket. Mivel mindennapjaink része a mesehallgatás, ezért a kezdeti nehézségeket legyőzve elmeséltük Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjét, ami nagy sikert aratott a gyerekek körében.Szájtátva, csillogó szemekkel hallgatták, ahogy a királylány legyőzi az eléje kerülő akadályokat. Miután jót beszélgettünk róla,hogy mi hogyan, miként tudnánk a mi nehézségeinket leküzdeni, közösen kitaláltuk, hogy a mi új óvodánk lesz a mi várunk, amit vissza kell hódítani. Ez csak úgy valósulhat meg, ha minden helyiségben betartjuk a szabályokat, amik azokra vonatkoznak. Éva néni volt a várkapitány, aki a sok kis királyfit és királylányt végigvezette a váron, és elmondta nekik a próbatételeket, amit minden kisgyereknek le kell küzdeni. Természetesen mi, felnőttek voltunk a segítők, hogy ez sikerüljön.
Mivel olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy gyönyörű kék alvószobánk, ezt kineveztük tengernek, és itt játszottuk el a cápatámadásos játékot. Sajnos még nem mindenkinek sikerül a kudarcélményt jól kezelni, ezért az elkövetkezendő időszak egyik nagy feladata az lesz, hogy sikerüljön a játék öröméért játszani, ne csak a győzelemért. Bár mindannyian tudjuk, hogy győzni jó!
Hogy méltóképpen lezárhassuk a témát, és megünnepeljük csoda szép várunk/óvodánk meghódítását, rendeztünk egy fergeteges farsangi mulatságot, ahol mindenki igazán jól érezte magát.