Megküzdök a hőseimért, hogy hős lehessek.

Beszámoló 6.

Megküzdési stratégiák c. téma megtartásáról a Mendei Mesevár Óvoda és Bölcsőde Törpike csoportjában

A farsangi időszak minden óvoda életében izgalmakkal és sok-sok feladattal teli időszak.
Így van ez csoportunk életében is.
Farsangi díszek kerülnek az ablakokba, a csoportokba. Izgalommal készülnek a jelmezek, szervezzük a farsangi bálunkat, farsangi műsorral készülünk a szülőknek, nyílt napokat, játékos, vidám délelőttöket tartunk a csoportokban.
A programok megvalósítása közben is természetesen időt szakítottunk a boldogság óránk megtartására, amely már a gyerekek igényévé vált. Nagyon szívesen, és nagy aktivitással vesznek a részt a különböző témák feldolgozásában.
A témákhoz tartozó dalokat örömmel éneklik a csoport tagjai, és a mindennapi játék tevékenységek során is többször felcsendülnek a gyerekek számára kedvesebb dalrészletek.
Tevékenységünket közös énekléssel, mozgással és a relaxációs feladatokkal indítottuk. A zenehallgatás közben Mit érzek most! – címmel különböző érzelmeket figyeltünk meg a képeken, a zenehallgatás végén megneveztük ezeket, beszélgettünk róluk.
Ezután egy nagyon ötletes játékkal motiváltam a gyerekeket a hajótörés játékkal.
A játéknak nagyon nagy sikere volt, játszottunk már hasonló játékot a jegesmedvék a jégtáblán c. játékot, ezért nagyon könnyen ment a szabály elsajátítása, és többszöri ismétlést kértek a gyerekek.
A jó hangulat megteremtése után, elhelyezkedtünk a mese sarokban és Aranykulcs meséjét hallgathatták meg a gyerekek, amelyet síkbábokkal először én báboztam el, majd felosztottuk a szerepeket és a gyerekek is bábozhattak.
Végig figyelemmel kísérték a mesében történteket, nagyon lelkesen vettek részt a közös bábozásban. A mese után beszélgettünk arról, hogy mindenki életében lehetnek problémák, konfliktusok, ezek az élethez tartozó dolgok, de meg kell találni a megoldásokat, ha lehetséges, meg kell küzdeni sokszor a megoldásokért.
Mint mindig, most figyelemmel voltam a csoport tagjainak egyéni képességeire, teherbírására, együttműködési képességére.
Erre alapoztam az eszközök és a tevékenységek differenciált biztosítását, valamint a segítségnyújtás módját és az önállóság optimális biztosítását.
A motiválás során olyan együttes élményre kívántam alapozni, amely alkalmat ad a hangulati elemek bemutatására, és a gyermekek képzeletének mozgósítására.
A visszavezetést a játékba a Boszis játékkal valósítottuk meg. Az akadályok leküzdése mindenki számára nagyon érdekes és izgalmas volt, nagyon élvezték a gyerekek ezt a játékot.
Az előre megrajzolt ember alakon helyesen jelölték meg a gyerekek azt, hogy mitől lesz jó a kedvük. A megküzdés jelének kiszínezésére is volt még energiánk.
A tevékenységet zene hallgatással fejeztük be, a már ismert dalra, örömmel táncoltak, mozogtak a gyerekek.
A közös éneklés csoportunk jó közösségét csak tovább erősítette.
Pozitív eredménynek tartom, hogy a meséléssel olyan hangulatot sikerült teremtenünk, amely ráhangolta a gyerekeket a mese hangulatára, tanulságos mondanivalójára.
Az alkalmazott módszerekkel a gyerekek fantáziájának, önkifejező készségének, szereplési vágyának fejlesztését céloztam meg.
A sok közös játékkal, a csoport összetartozását, a meglévő barátságok erősítését szerettem volna tovább mélyíteni.
A mesével, az új fogalom sokoldalú megközelítésével a problémák, konfliktusok megoldására való törekvés, a velük való szembenézés, és megoldások keresése volt a célom.

Február: Megküzdési stratégiák

Visszatérve egy picit a múlt hónap egyik feladatára, a Mackó kiállítás végül a következő hétre olyan szuper lett, hogy még 60 éves maci, gumimaci, vidók, CD-k, sütőforma is volt a több polcot beterített medvék között.
A megküzdéshez rögtön reggel berendeztem a szobát karikákkal raktam ki a szőnyeget, és ebbe különböző módon ugrálhattak. Később az asztal alá bújással összekötöttük. Egy nagyon magas vár is készült, az egyik alkalommal Attila az arcával tartotta, nehogy ledőljön. Egy zsákba gyűjtöttem a gyerekek fél pár cipőjét, amiért különböző módon kellet megküzdeni. Először én, aztán a gyerekek adtak ötleteket (vers, mondóka mondás, ugrálás, guggolásban járás, éneklés, ritmustaps…stb.) és szurkoltak társaiknak. A mese a Csillagszemű Juhász volt, amit nagy szemekkel figyeltek, magyarázatként szolgált a mese kibontása, milyen sokat küzdött a juhász a királylány kezéért. A lényeg az volt, hogy a pozitív érzések jelenjenek meg, hogy érdemes küzdeni. Énekeltünk, vonatoztunk Bella Van nekem egy álmom zenéjére. Kedden már a gyerekek kérték a karikákat, ki is rakták. Készítettünk kishajót, vonatot székekből, asztalból, kormánykerékkel, matrózzal. Eljátszottuk, hogy mit tennénk, ha vihar lenne, cápa jönne, vigyáztunk egymásra, és valahogy mindig célba értünk. A járműveket a héten mindennap kérték. Gőbel Orsolya Aranykígyó relaxálását játszottuk el, ami egymás masszírozásáról szólt. Voltak nagyon ügyes gyakorlott kis masszőreink, csak Nabinak nem tetszett a játék, ő csak figyelt. Felragasztottuk a megküzdés jelét, amit Atina talált ki, így ő ragasztott. Atina mesélt a megküzdésről történetet: „apukámmal szoktam néha játszani, és mindig szúr, de én erős vagyok, és le szoktam bírkózni!” Mivel nehéz volt saját történetet mondani nekik, így felelevenítettük a Csillagszemű Juhászt, és azon keresztül próbáltam a hétköznapi küzdelmeinkről mesélni, illetve értelmezni. Azt gondolom ezt megértették, már csak azért is, mert elhangzott az a kifejezés:” attól keményebbek leszünk!” A Tükördallal zártuk a foglalkozást. Megrajzoltuk, kiszíneztük az üres arcokat. testeket, kiraktuk a faliújságra anyáéknak. Volt egy szomorú, mérges arc is a többi vidám között, ami azért jó, mert el is magyarázták miért: „ki húzták a fogamat” A következő napon már árbóckosár is volt, hogy irányítani tudjuk a hajót, aminek sziklákat, jéghegyeket, bálnákat kellet térirányokban kerülgetni, így legalább ezt is gyakoroltuk. Kitöltötték a gyerekek a feladatlapot, hogy mitől lehetnének boldogabbak. A csoportos feladatnál pedig a gyerekekből készítettem akadályokat, ahol nemcsak küzdeni kellet az átlépésekkel, alábújásokkal, de fő hangsúly azon volt, hogy vigyázzunk közben egymásra! Szerencsére ma volt az óvodai hagyományos évszakkoncert, ahol volt óvodásaink léptek fel a zeneiskola kíséretében, különböző hangszeren játszottak. Ez jó alkalom volt megbeszélni, hogy mennyit kell gyakorolni, küzdeni, mire olyan ügyesek lesznek, hogy színpadon szerepeljenek. Oli testvére is ott volt, és tudta mondani, hogy otthon is sokat gyakorol a furulyán. Felsoroltuk az eddig teljesített lépcsőfokokat. Csütörtökön a torna foglalkozáson akadályok, nem könnyű akadályok voltak, de büszke vagyok rájuk, mert nagyon küzdöttek. A barkácsolás méhecske készítés volt, ami szintén a megküzdés jele, hiszen milyen sok virágot látogat meg, mire mindent beporoz, és még mézet is ad nemcsak a kicsinyeinek, hanem nekünk, embereknek is. Táncoltunk a Van nekem egy álmomra, vonatoztunk meseországba, és ma is meghallgatták a Csillagszemű Juhászt, közben érzékeltettük mutogatással a megpróbáltatások mértékét. Sajnos erről a napról nem készítettem képeket, de vendégünk volt a csoportban, hiszen az Óvoda vezetője (Jutka néni) is velünk tartott.
A következő héten a csoport egy szintén hagyományos óvodai programon vett részt, illetve pontosabban szerepelt, csoport bemutatkozó előadáson. Itt a gyerekek elénekelték Bagdy Bella Jobb veled a világ számunkra nagyon kedvelt dalát. Az, hogy óvodások, ahol 12 kiscsoportos van a nagyobbak mellet és ezt meg tudták tanulni, hát mi ez, ha nem küzdés! boldog befejezéssel.