E havi téma mondhatni az egész tanévet végigkíséri,hiszen az egyedül,egymás mellett játszó gyerekekből lesz egy együttműködő,befogadó közösség. Rendszeresen szoktunk hasonló játékokat játszani,így nagy örömmel fogadták ezt is. Öröm volt hallani ahogy egymást hívogatják illetve vigyáznak társaikra.
Megküzdési stratégiák
Februárban, a megküzdés témakörében, nagy erőfeszítésről tettek tanúbizonyságot a Tündérkert bátor lakói.
A tornaszoba mesebeli tájjá változott. Varázslatos várkastély nőtt ki a földből, ahol a gyönyörű királykisasszony raboskodott, mert elrabolta a gonosz sárkány. A várat veszedelmes kígyók őrizték, akikkel hősiesen megküzdöttek a bátor ifjak. A szegényes házikóból indulva minden erejüket összeszedték, hogy eljussanak a kastélyhoz. Égig érő hegyet másztak, félelmetes szakadék fölött lépegettek, átgázoltak a végeláthatatlan Óperenciás tengeren, és bemerészkedtek a sötét labirintusba. Volt aki kerekesszékkel indult útra, őt egy kerekesszékes Barbi baba kísérte. Volt aki nevelőjével közösen küzdött, mást az édesanyja segítette a kocsiban, és volt, akit az őrangyala vezetett. Minden kis hősünket támogatta Rini, aki a világ legkedvesebb, és legerősebb terápiás berni pásztor kutyusa. A várat őrző óriáskígyó szemére varázskendőt terítettek, így eljuthattak a bánatos királykisasszonyhoz, akire rátekeredett egy ijesztő mérgeskígyó. Utolsó erőpróbaként kiszabadították a halálos ölelésből Ili királykisasszonyt, és megérdemelt jutalmukat elnyerve boldogan ünnepeltek valamennyien.
Speciális Alapiskola Hurbanovo
A csoporttal relaxációs percekkel kezdtük az órát,majd ráhangolódtunk a februári témára. Előkerültek a gyerekek számára nehézségeket okozó tényezők: hállókészülék, beszédhiba, olvasási-számolási nehézségek …. Ezt követte a havi feladat elkészítése
Csacsogók csoportja
A rajzok tartalmazzák a gyermekkori félelmeket és a megoldásukat.
Speciális Alapiskola Hurbanovo
Februári hónap feladatainak a megbeszélése kicsit nehezen indult…mivel mi a speciális iskola tanulói és pedagógusai vagyunk,rengeteg nehézség elé állít minket az élet…az itt tanuló diákjaink élete sem egy fáklyás menet,sok a szükség,a nélkülözés…itt gond egy pohár ivóvíz,egy tiszta ruha,a szemét elhordása,a kistestvérek vigyázása…ezt mutattuk meg a mi plakátunkon.
(Kisürge csoport)
Táncsis Mihály Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Kanizsai Dorottya Általános Iskolája
A megküzdés hónapjában mi a fenntarthatóság kérdéskörében is dolgoztunk. Úgy gondoljuk, a természetvédelem , tenni környezetünkért olyan fontos dolog, mely növeli örömérzésünket, önbecsülésünket, így boldogságszintünket is. Mesét írtunk, majd egy iskolai tablón ábrázoltuk, hogyan is segítsünk Vinve vidrának és családjának. Íme a mesénk:
Vidra és az angyali leány
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidrakirály. A vidrák országának ura gyönyörű családban élt feleségével, tüneményes vidragyerekeivel. Sokat bukdácsoltak a csodásan tiszta hullámokban, a királyi vízparton. Egy nap arra ébredt Vince, a legkisebb vidrafiú, hogy édesanyja szomorúan ült az ágya szélén.
– Mi baj történt édesanyám? – kérdezte a fiú anyja szomorú arcát fürkészve.
– Nem játszhatunk többet a vízparton- válaszolta bánatosan a királyné.
– Miért nem?
– A Királyi Vidratudományok Akadémiájának tagjai jelentették édesapádnak, hogy veszélyessé váltak a vizek. A kétlábúak minden szemetüket beleengedik, így már nem biztonságos a számunkra. Nagy a baj, még az is lehet, hogy egész királyságunknak költöznie kell tiszta vizekhez.
– Biztosan tudunk tenni valamit! Apa a legnagyobb király, biztosan megvéd bennünket!
– Apa már nem fiatal, nem szállhat szembe a sok-sok kétlábúval.
Teltek-múltak a napok, a kis vidra szomorúan vágyakozott a vízpart után. gallykastélyukból is ki kellett költözniük. Próbált apjának könyörögni, a nevelőjét kikerülve kijutni a partra, de nem tudott túljárni a felnőttek eszén. Egy nap hívatta a király.
– Hallom fiam, próbára teszed embereim figyelmét, türelmét. Szöknél, mint aki nem érti mi is történt a folyóval. Mint aki nem tudja, hogy az életét veszélyezteti, ha fickándozni indul.
– De annyira hiányzik nekem a víz! Nem tudok így élni!
– Fiam, a kétlábúak a végsőkig romboltak le mindent. Vizeink már oly mértékben szennyezettek, hogy nem mehetünk bele. Tudósaink szerint sebes lenne a bőrünk, begyulladna a szemünk, vakság és légzésproblémák után pusztulnánk el. Nincs mit tenni. Én már idős vagyok, nem szállhatok szembe az Ország Birodalmával, a kétlábúak királyával.
– Apám, én útnak indulok. Találok segítséget, csak engedd meg, hogy világgá menjek!
A király és királyné féltették gyermeküket a nagyvilág gonoszságaitól, a kétlábúaktól, de azt is tudták, hogy nincs több idejük. Vagy kitisztulnak a vizek hamarosan, vagy mind elpusztulnak. Így tehát a királyné megsüttette a hamuba sült pogácsát, majd király és királyné könnyes szemmel búcsúzott Vincétől.
A legkisebb fiú útravalóját elcsomagolta, vidáman fütyörészve indult útra. Azt tervezte megkeresi a vizek urát, s tőle kér segítséget, mitévő legyen. Ment mendegélt, míg egy hatalmas erdő széléhez nem ért. Az erdőszélen egy gyönyörű angyal ült. Szomorúan nézett maga elé.
– Miért búslakodsz itt egymagad? – kérdezte a vidrafiú a lányt.
– Nem tudok már mit tenni. Én vagyok az erdő angyala, de hiába minden varázserőm, nem bírom már tisztán tartani az erdőt. A kétlábúak jönnek, eldobják a szemetüket, nem törődnek a növényekkel. Kijönnek bűzös négykerékenjárójukkal, befeketítik a levegőt, és zsákokban hagyják itt a szemetet. Haldoklik a gyönyörű erdőm, és nem tudom megmenteni. Hát te mi járatban erre?
– Én a tiszta vizek angyalát keresem. A családom már nem élhet tovább a szennyezett vízben. Nem tudod merre menjek?
– Azt nem tudom, de nővére a levegő angyala itt lakik a hegyen. Ő biztosan tud segíteni neked.
Ment mendegélt, míg a hegy tetejére el nem ért. Ott meg is találta a levegő angyalát búskomoran ülve.
– Te vagy a levegő angyala? – kérdezte
– Igen én. Mi járatban erre?
– Én a vidrakirály legkisebb fia vagyok. A vizek urát keresem, mert az országunk vizei olyan szennyezettek, hogy királyságunk élete van már veszélyben. Segítséget keresek.
– Nem tudom tud-e rajtad segíteni. Nézz meg engem! Minden varázserőm hiába. A kétlábúak elfelejtettek már gyalog járni, füstölő négykerekűekkel feketítik a levegőt. Szárnyas repülő tárgyaikkal, lakhelyeikből kinyúló füstölőikkel nem tudom felvenni a harcot. Hatalmas épületeiknek még nagyobb a füstölőjük. Lassan fuldoklik az erő, nem tudjuk már tisztán tartani a levegőt. Persze megpróbálhatod, megkeresheted. A húgom a hegyen túl lakik. Nagy hatalmú angyal, próbálj meg beszélni vele.
Ment-mendegélt Vince, addig ment, míg egy tó partjára nem ért. Ennek a tónak a partján ült egy szomorú angyal. A vizek angyala. Hosszú, szőke haja kócos volt a sok beleragadt uszadéktól. Bánatosan nézett maga elé.
– Te vagy a vizek angyala? Kérdezte a vidrafiú.
– Igen én, hát te ki vagy?
– Én a vidrakirály legkisebb fia vagyok, és azért jöttem, hogy segíts nekem. A kétlábúak annyira összekoszolták vizeinket, hogy már nincs hol élnünk, lassan életben sem maradunk. Segíts!
– Nagyon szeretnék tenni értetek valamit, de nézz körül. Hiába minden varázserőm, nem bírom már. A kétlábúak utaznak vizeim tetején, beleengedik folyóimba, tengereimbe a szennyet, de nem csak ez a baj. Nem vigyáznak a tiszta folyóvizekre sem. Építményeikben folyik a víz, nem zárják el, gondatlanok. Lassan visszafordíthatatlan lesz a baj. Nem tudok segíteni.
Vince elkeseredetten indult haza . Nem tudta hogy is mondja meg otthon , hogy mindennek vége. Lógó orral bandukolt hazafelé, amikor egyszer vidám, csilingelő hangon ráköszönt egy angyal arcú kislány, egy kedves kétlábú.
– Miért vagy ilyen bánatos? –kérdezte Vincét.
– Én a vidrakirály legkisebb fia vagyok, és azért jöttem, hogy segítséget találjak. Ti kétlábúak annyira összekoszoltátok vizeinket, hogy már nincs hol élnünk, lassan életben sem maradunk. Elindultam segítségért. Megkerestem az erdő, a levegő, végül a vizek angyalát, de varázserejük nem segít. Túl nagy a baj. Szennyezitek négykerekűitekkel, repülő és úszó járműveitekkel a világunkat. Nincs mit tenni, meg fogunk halni.
– Ó, nem úgy van az- káltott fel a kislány- hiszen én tudok neked segíteni. Visszamegyek a kétlábúak közé, elmondom nekik mi a baj, s biztos vagyok benne, hogy tudunk segíteni. Lehet, hogy az idősek már nem változnak, de miénk, gyerekeké a jövő, rajtunk múlik a világunk egészsége. Bízz bennünk!
Így is lett. Az angyalarcú kislány hazament, elmesélte társainak beszélgetését a vidrafiúval, s nekiálltak helyrehozni, ami addig tönkrement. Sok a tennivalójuk.Te is segíthetsz nekik!
Itt a vége, fuss el véle!
Speciális Alapiskola Hurbanovo
Erősségeink
Az órán a serdülőkorban leggyakrabban előforduló jelenlegi és jövőben előforduló, nehézségekről, problémákról beszéltünk. A csoport tagjai pályaválasztás előtt állnak, de nem átgondolt a pályaválasztásuk. A megvalósításhoz szükséges kiválasztani a saját érdeklődését, célját. A legtöbb tizenéves kipróbálja, sokuk belekóstol a mesterséges serkentőszerekbe, az alkoholba és a kábítószerekbe. Megbeszéltük hogyan győzhetik le a szerek iránti kíváncsiságot. A túl sok NET használat ellen tartsanak minden héten egy „netmentes” napot. Ebben a korban gyengül a tanulás iránti érdeklődés, romlik tanulmányi eredményük. A javítás érdekében felsoroltak milyen erősségeket vonhatnak be.
(Spongyabob csoport)
Amikor elkezdtük ennek a témának a feldolgozását, sok kisgyerek még nem tudta, hogy mi is ez a téma. Később a sok beszélgetésnek köszönhetően egyre bátrabbak lettek és felismerték, hogy bizony nekik is vannak „félelmeik”, nehézségeik. A kis rajzaikon ügyesen kifejezték színekkel, vonásokkal, hogy mi a nehézségük illetve a leküzdés utáni állapotot. A megküzdési stratégiákat gyakran a mindennapi életünkben pl. egy-egy órán is alkalmazzuk, emlékeztetve magunkat, hogy mi lenne a legjobb stratégia. Személyes tapasztalatom , hogy kevesebben élik meg kudarcként, ha egy-egy feladattal nem boldogulnak elsőre és nem adják fel.