Ebben a hónapban a megküzdési stratégiákkal ismerkedtünk amit több tevékenységen keresztül valósítottunk meg. Elmeséltem a gyerekeknek Bezzeg Andrea: Az aranykulcs című meséjét majd megbeszéltük, hogy milyen próbákat kellett kiállnia a királylánynak. Visszavezetésként mozgásos játékban próbáltuk ki milyen könnyű/ nehéz lehet kijutni egy igazi labirintusból.
Másnap komplexebben jártuk körül a témát. A tevékenységet az előző hónap dalának eljátszásával kezdtük. Bevezetésképp Dóra elmesélte nekünk mitől lett ma nagyon mérges, majd összegyűjtöttük a gyerekekkel, hogy ők mitől szoktak mérgesek lenni. Elmondtam, hogy ismerek egy kisfiút, Irgum burgum Boldizsárnak hívják, aki ha valami nem úgy sikerül ahogyan eltervezte állandóan dúl fúl mérgében. Eljátszottuk mit csinálhat ilyenkor Boldizsár (Fújtatás, csapkodás, hajtépés, toporzékolás, befeszülés-lazítás). Ötleteltünk mit kellene tennie, hogy megnyugodjon? Eszükbe jutott pl: oda bújni anyához, kiabálni, futni stb. Kipróbáltunk stresszkezelő technikákat pl: 10ig számolás, tornázás, lufipukkasztás. Ezután megbeszéltük, hogy ha valaki mérges azt az arcáról is leolvashatjuk. A szemléltető kép segítségével beazonosítottuk a gyerekek érzelmeit, majd érzelem szobor játék közben mi is megjelenítettük azokat. Több alkalommal is foglalkoztunk már az érzelmekkel ezért jó volt látni, hogy a gyerekek otthonosan mozognak a témában, nem okozott nekik gondot a feladat:) A nehézségekkel való megküzdést 3 együttműködést és ügyességet fejlesztő játékon keresztül tapasztalhatták meg. Az első feladat a plüssök átjuttatása volt a nyugalom szigetére, mocsárjárásban. A második a hajótörős játék, hiszen mi is el szerettünk volna jutni oda. A harmadik pedig a plüssmentés, ahol kézről kézre adogatva kellett megmenekíteni a plüssöket, úgy hogy a gonosz sárkány ne vegye észre. A játékok végén összegeztük, hogy még ha nem is volt könnyű a feladat, együtt sikerült megoldani és leküzdeni a nehézségeket. A tevékenységet a munkafüzetben található feladatlapokkal zártuk. Kis tükör segítségével megrajzolták érzelmeiket, majd kiválaszthatták szerintük milyen színű és hol érzik az adott érzelmet. Az érzelmi intelligencia fejlesztéséhez elengedhetetlen önmagunk megismerése és társaink érzelmeinek felismerése, beazonosítása. Ha ennek a tudásnak a magját elültetjük a gyerekekben azt gondolom, hogy később is könnyebben megbirkóznak majd a nehéz helyzetekkel és nem lesznek egyedül.

A foglalkozás elején motivációként egy levelet rejtettem el, amelyben a tavalyi foglalkozásra hivatkozva, új kihívás elé állítottam a gyerekeket. Nagyon örültem annak, hogy a gyerekek emlékeztek a tavalyi megküzdéses boldogságórára, így nagy beleéléssel kezdtek neki az új feladatoknak. A foglalkozáson csapatokban, párban és egyénileg dolgoztak a gyerekek.
Öt feladatot kellett teljesíteniük, de a feladatokat meg kellett keresniük az óvoda területén. Minden feladat egy nagy puzzle darabra volt felírva. Az irányok megadásával és a lépések számával találtuk meg a puzzle darabjait az óvoda területén.
A teljesítendő feladatok: 1. Toronyépítő (3 csapatban), 2. célbadobó ( 2 csapatban), 3. fejezd be a gondolatom ( egyénileg), 4. Vakvezetés (párban), 5. Hajótörés (csapatban együttműködve)
A feladatokat lelkesen és nagy beleéléssel teljesítették a gyerekek. A foglalkozás zárásaként kiszínezték a puzzle darabjait, melyből a Boldogvárat tudták kirakni. Nagyon tetszett nekik ez a boldogságóra is. Ezt a témát kedvelik leginkább a gyerekek a két éves tapasztalatom alapján.

Februári Boldogságóránkon a megküzdés témakörét dolgoztuk fel. A szülőket megkértem, hogy meséljenek gyermeküknek arról, hogy mit szoktak tenni, ha nehéz helyzetbe kerülnek, hogy a rossz érzések, feszültségek megszűnjenek, illetve biztassák a gyerekeket, hogy meséltessék el nagyszüleikkel, hogy mi volt életük során a legnehezebb helyzet, mellyel szembe kellett nézniük, és hogyan oldották meg.
A foglalkozást „Villámlazítás” relaxációval kezdtük, majd Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó című dalát énekeltük közösen a szőnyegen hanyatt fekve. Alvásidőben a mese után is gyakran szoktuk hallgatni ezt a dalt, a gyerekek már nagyon ügyesen csinálják végig a dalban szereplő mozdulatokat és sikerül ellazulniuk. Elmeséltem az Aranykulcs című mesét, majd beszélgettünk róla, kinek milyen kihívásokkal, nehézségekkel kellett eddig szembenéznie. Megkérdeztem, hogy emlékeznek-e rá, hogy az előző Boldogságóránkon milyen célt tűztek ki maguk elé, sikerült-e elérniük, ha igen hogyan, ha nem miért nem. Rávezettem őket, hogy nagyon jó, ha van célunk, de ahhoz hogy el is érjük, tennünk kell érte, akár minden nap. A siker nem jön egyből, meg kell dolgozni érte, akár hosszú időn át is. Az egyik kisfiú nagy örömmel mesélte, hogy neki az volt a célja, hogy megtanuljon biciklizni és sikerült is neki, bár sokszor gondolta, hogy inkább feladja, mikor elesett. A többiek érdeklődve kérdezgették, hogy milyen sokszor esett el és mennyire fájt neki; majd megdicsérték, hogy mégis visszaült a biciklire és most már pótkerék nélkül is tud vele menni. Az egyik kislány szomorúan mondta, hogy ő még mindig nem tud úszni, pedig az volt a célja. Hagytam kibontakozni a többieket, hogy vajon mi lehet ennek az oka, és mit tehetne a sikerért. Nagyon gyorsan kiderült, hogy azóta egyszer sem volt uszodában és a szüleinek sem említette, hogy szeretne megtanulni úszni. Azt javasolták neki, hogy mikor nincs ovi (hétvégente), menjen el az uszodába a szüleivel, vagy várja meg még nagycsoportos lesz, és akkor az ovis úszásoktatáson megtanul majd úszni. A kislánynak tetszettek az ötletek és újra lelkes lett. Megkérdeztem, hogy ki mit tett eddig, hogy elérje a célját; és akik nem tettek érte eddig semmit, azok mit fognak. Aki nem tudta, hogy mit kellene tennie a sikerért, azoknak a többiek közösen próbáltak ötleteket adni. Vidám kis „brainstorming” kerekedett a beszélgetésből. Az egyik kislány, aki balett táncosnő akart lenni, be is iratkozott a délutáni művészi torna foglalkozásokra. Beszélgettünk arról is, hogy kik azok, akikre mindig számíthatnak; hol érzik magukat biztonságban; mit tesznek, ha rossz kedvük van.
A heti tornafoglalkozáson a meséhez kapcsolódóan a Boszorkány földjén kellett megküzdeniük mindenféle akadállyal és kiszabadítani a bajba jutott kis plüssállatokat. A Boszorkány mindenféle állattá és lénnyé változtatta át őket (járásgyakorlatok: pók, béka, medve, pingvin, törpe, óriás, gólya, fóka stb.), át kellett kelni a mocsáron az éhező krokodilok között, felmászni a meredek hegyen, átbújni a sárkány barlangján stb. A gyerekek nagyon élvezték a „veszélyes” kihívásokat, és igazi hősnek érezték magukat.
A Boldogságóra részeként eljátszottuk a „Hajótörés” játékot is, illetve elkészítettük a munkafüzet feladatait. A foglalkozást a Bátorságdal eléneklésével zártuk.

Február hónapban a Boldog Óvoda program keretein belül a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk. Sokat beszélgettünk ebben a témában a gyermekekkel. Felidéztük, mik voltak eddigi életünk legnehezebb feladatai, azokkal hogyan tudtunk megbirkózni. Könnyen, vagy nehezen? Elérték-e a céljaikat, vagy feladták útközben? Kitartóak voltak-e, vagy sem? Esetleg lustaságunknak köszönhető, hogy mégsem érték el a céljaikat, kitűzött vágyaikat? Ha nehezen ment valami, kértek-e segítséget? Próbálták-e másképpen? A témával kapcsolatban inkább a nagycsoportos korú gyermekeknek voltak tapasztalataik, de a köré csoportosított játékokban a kisebbek is szívesen vettek részt.

Állarcot öltve különböző szerepek eljátszása