A “megküzdési stratégiák hónapja” hallatára az volt az első kérdés, hogy mivel kell megküzdenünk, mit kell legyőznünk?
Beszéltünk az akadályokról, az aggodalmakról, a félelemről… Nincs szomorúbb a gyermek számára, mint, hogy a félelmeit nem értik meg, esetleg kinevetik!
A relaxációs gyakorlatok után mindenki mesélt egy történetet, amikor sikerült leküzdeni a félelmét, az aggodalmát, esetleg egy akadályt. Nagyon sokan le is írták, hogy ezzel is erősebb legyen a győzelem átélése.
Összefoglaltuk, hogy ki mitől fél, miért aggódik:
-Félelmek az idegenekkel való kommunikáció miatt.
-Aggodalmak a dolgok megtörténte előtt: versenyek, fellépések, bemutatók stb.
-Aggodalmak a család, az iskola, a barátok miatt.
-Félelmek a megszégyenüléstől, attól, hogy hibát követnek el.
Amikor úgy érzezzük, hogy megbénított a félelem, győződjünk meg, hogy mi is az, gondoljuk végig, milyen lépések vezettek a félelemhez, s már le is győztük! Ez a mi stratégiánk.
Végül levontuk a következtetést: A siker, a pozitív visszajelzés segített a félelmek leküzdésében. Boldogan nézegettük a képeket, amelyek azt bizonyítják, hogy valóban sikerült győzelmet aratnunk.
Megküzdési stratégiák
Erősségeink, amelyek segítenek a problémák megoldásában: Vigyázzunk a környezetünkre! Játsszunk együtt! Ne legyen senki sem magányos! Segítsünk egymásnak!
Erősségeink, amelyek segítenek a problémák megoldásában: Vigyázzunk a környezetünkre! Játsszunk együtt! Ne legyen senki sem magányos! Segítsünk egymásnak!
Tiszalúci Önálló Napközi Otthonos Óvoda
A hónap folyamán arról beszélgettünk, hogy a mindennapjainkban akadályokba ütközhetünk. Az akadály nem más, mint egy megoldásra váró feladat, amelyet ha többszöri próbálkozás útján is, de elvégzünk, így elérve a célunkat.
A havi téma feldolgozását a farsang közeledtével összevontuk egy ötletbe. Kitaláltunk egy mesét, amiben a királyfi és a hercegkisasszony az óvodai farsangra el szeretett volna menni. A csoport elhatározta, hogy segít farsangi öltözéket, köntöst készíteni nekik, hogy felöltözhessenek és eljuthassank erre az alkalomra. Céljuk eléréséhez különböző akadályokat kellett teljesítenie az óvodásoknak, ami ügyességi és egyéb feladatokból állt (ugrálás, mozaik kirakó, egyensúlyozási gyakorlat, „evőverseny”, célbadobás).
Az akadályokat korcsoportonként, de együtt teljesítették, mindvégig törekedve arra, hogy mindenki be tudja fejezni a feladatokat, egymást buzdítva és támogatva. A cél elérésével minden óvodás saját mintájával diszíthette fel a hercegkisasszony és a királyfi ruházatát.
A gyerek nagy meglepetésére, a farsangi délelőttükre tényleg megérkezett a hercegkisasszony és a királyfi is, mivel a farsangi télűző mulatságra volt aki ilyen jelmezben érkezett…
Böbe óvónéni
Irgum-burgum Boldizsár
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, egy sűrű erdő mélyén élt egy medvecsalád.
Medvepapa minden nap korán kelt és friss málnát, szedret, mézet vitt családjának. Medvemama feladata a mosás, főzés, takarítás és a medvebocsok nevelése volt. Bíborka és Boldizsár, a két medvebocs általában a szabadban hancúrozott, bújócskázott, fogócskázott. Bíborka vidám, boldog, jókedvű kis medve , Boldizsár pedig elégedetlen, morcos, kötekedő,aki gyakran kijött a sodrából és dúlt-fúlt dühében, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt ő szerette volna.
Egy nap, amikor a családfő megérkezett a finom reggelivel, medvemama gyorsan terített és evéshez láttak.
-A málna lehetne édesebb, a szeder pedig érettebb! – elégedetlenkedett Boldizsár.
-Pedig odafigyeltem, válogattam és próbáltam időben meg is érkezni a reggelivel! – válaszolta kedvetlenül medvepapa.
-Inkább mézet nyalogatok, az talán jobban fog ízleni! – mondta dühösen a bocs.
Szótlanul folytatták az evést, és nem foglalkoztak a morcos medveboccsal. Délután sétálni ment a család a közeli vízeséshez.
-Én elfáradtam, nem szeretnék többet cammogni, lepihenek a fa árnyékába és itt megvárlak benneteket! – brummogta Boldizsár.
-Gyere te is, olyan jó együtt! – győzködte Bíborka.
-Azt mondtam, hogy nem! – mérgelődött Boldizsár. Lefeküdt az árnyékba és nem törődött a világgal.
Arra ébredt, hogy költögetik szülei és a húga.Ez alkalommal az dühítette föl, hogy megzavarták álmát.
Így teltek-múltak a napok, mindenki tevékenykedett a barlang körül, cask Boldizsár volt az, aki legtöbbször dúlt-fúlt mérgében és semmi sem nyerte el a tetszését.
Az is zavarta sokszor, hogy süt a nap, máskor pedig nem szerette az esőt, a hóban pedig fázott.
Boldizsár viselkedését a családja nagyon megelégelte és eldöntötték, hogy megleckéztetik őt.
Egyik reggel Boldizsár éhesen botorkált ki a konyhába és nagy meglepetésére medvepapa otthon volt, medvemama pedig nem várta megterített asztallal.
-Éhes vagyok, apa! Hol a reggeli? – fakadt ki Boldizsár.
-Esik az eső, én pedig nem szeretek az esőben keresgélni, tehát inkább lepihentem. – válaszolta nyugodtan medvepapa.
-Anya, mit eszünk? – folytatta a bocs.
-Sajnálom kisfiam, ma nem lesz reggeli, kimehetsz játszani. – mondta határozottan medvemama.
Boldizsár az udvaron találta Bíborkát és megkérte őt, hogy bújócskázzanak.
-Most nincs kedvem, pihenni szeretnék. – felelte a bocs.
-Akkor sétáljunk, menjünk a vízeséshez! – kérlelte Boldizsár.
-Olyan messzire nincs kedvem menni, forrón süt a nap, én pedig szeretem az árnyékot! – folytatta Bíborka.
Ez így zajlott nap, mint nap. Az asztal nem volt megterítve, friss reggeli se került az asztalra, a szülei keveset foglalkoztak vele, testvére se volt hajlandó fogócskázni és sétáni sem volt többé kedvük.
Boldizsár leült a fa árnyékába, elgondolkodott a történteken és próbált válaszokat kapni.
Másnap reggel a megszokott üres asztalhoz ült és szüleihez fordult.
-Apa, anya, minek köszönhető ez a változás? Szinte nem ismerek rátok!
-Hát, kisfiam, amikor meg volt terítve az asztal finom reggelivel, neked nem volt elég édes a málna, a szeder pedig éretlen volt számodra. Te mindig dúltál-fúltál mérgedben, nem volt kedved sétálni, nem tudtál örülni semminek és mindig morcos hangulatod volt. Mi ezt nagyon megelégeltük!
-Meg akartatok leckéztetni? Akkor sikerült. Nagyon sajnálom a történteket és bánom, hogy hálátlan medvebocs voltam! Kérlek bocsássatok meg nekem! – síránkozott Boldizsár.
Másnap reggel finom málnaillatra ébredt. Hálásan, jókedvűen asztalhoz ült és nekilátott a reggelinek. A mézes finomságok fogyasztása közben jött rá, hogy milyen szerencsés, áldott életnek örvendhet a családja körében és ezennel megfogadta magában, hogy ezentúl többet nem bántja meg szeretteit és megpróbál minden apró dologért hálás lenni.
A hónap témáját ebben a hónapban is a szokásos módon, a mese elolvasásával és megbeszélésével kezdtük. Válogattam a munkafüzet illetve a kézikönyv feladatai közül, de igyekeztem néhány saját ötlettel is előrukkolni. Szokásomhoz híven most is több órát fordítottam a témára. Nehezen haladtunk, hiszen az alsós gyerekeknek nehéz szavakkal kifejezni, hogy miért, mivel küzdenek, illetve hogyan kezelik a különböző stresszhelyzeteket. Legtöbbször csoportmunkában dolgoztak a gyerekek, így gyűjtötték össze, gondolattérkép formájában, hogy mitől félnek, mitől lepődnek meg, lesznek szomorúak, boldogok vagy éppen dühösek. Farsang lévén „érzelmes” bohócokat készítettünk, amellyel a pillanatnyi hangulatukat tudják megmutatni a tanulók. Az alsós tanulók többségének a csúnya beszéd és a verekedés a legnagyobb probléma, ezért ezzel foglalkoztunk többet. A tanulók összeírták, hogy milyen módon vezetik le a feszültségüket, így adva ötleteket egymásnak, és remélhetőleg a későbbiekben mások is hatékonyabban fogják kezelni a stresszes helyzeteket. Farsang utolsó napján a többi alsós tanulókkal közösen kiszebábot égettünk. Annyiban volt ez különleges esemény, hogy minden tanuló felírta egy lapra, hogy milyen rossz tulajdonságától, szokásától, félelmétől szeretne megszabadulni, amit a kisze báb táskájába tettünk, majd elégettünk a babával együtt.
A “megküzdési stratégiák hónapja” hallatára az volt az első kérdés, hogy mivel kell megküzdenünk, mit kell legyőznünk?
Beszéltünk az akadályokról, az aggodalmakról, a félelemről… Nincs szomorúbb a gyermek számára, mint, hogy a félelmeit nem értik meg, esetleg kinevetik!
A relaxációs gyakorlatok után mindenki mesélt egy történetet, amikor sikerült leküzdeni a félelmét, az aggodalmát, esetleg egy akadályt. Nagyon sokan le is írták, hogy ezzel is erősebb legyen a győzelem átélése.
Összefoglaltuk, hogy ki mitől fél, miért aggódik:
-Félelmek az idegenekkel való kommunikáció miatt.
-Aggodalmak a dolgok megtörténte előtt: versenyek, fellépések, bemutatók stb.
-Aggodalmak a család, az iskola, a barátok miatt.
-Félelmek a megszégyenüléstől, attól, hogy hibát követnek el.
Amikor úgy érzezzük, hogy megbénított a félelem, győződjünk meg, hogy mi is az, gondoljuk végig, milyen lépések vezettek a félelemhez, s már le is győztük! Ez a mi stratégiánk.
Végül levontuk a következtetést: A siker, a pozitív visszajelzés segített a félelmek leküzdésében. Boldogan nézegettük a képeket, amelyek azt bizonyítják, hogy valóban sikerült győzelmet aratnunk.
Elvarázsolt Házikó Óvoda/ Gradinita Casuta Fermecata
Szuperhősök a Jópajtásoknál
A gyerekekkel először a nehézségekről, problémás élethelyzetekről beszélgettünk. Mindenki megpróbált felidézni és elmesélni egy saját példát. Ezek után tanácsot adtak egymásnak, ki hogyan oldaná meg az adott helyzetet. Ezeket a nehézségeket rajzos formában jelenítették meg a gyerekek. Később arról is elbeszélgettünk, hogy ki milyen tulajdonságokkal, erősségekkel rendelkezik, mely segítségére van abban, hogy megoldja az előtte álló nehézségeket.