Boldogságóra Program

Irgum-burgum Boldizsár

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, egy sűrű erdő mélyén élt egy medvecsalád.
Medvepapa minden nap korán kelt és friss málnát, szedret, mézet vitt családjának. Medvemama feladata a mosás, főzés, takarítás és a medvebocsok nevelése volt. Bíborka és Boldizsár, a két medvebocs általában a szabadban hancúrozott, bújócskázott, fogócskázott. Bíborka vidám, boldog, jókedvű kis medve , Boldizsár pedig elégedetlen, morcos, kötekedő,aki gyakran kijött a sodrából és dúlt-fúlt dühében, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt ő szerette volna.
Egy nap, amikor a családfő megérkezett a finom reggelivel, medvemama gyorsan terített és evéshez láttak.
-A málna lehetne édesebb, a szeder pedig érettebb! – elégedetlenkedett Boldizsár.
-Pedig odafigyeltem, válogattam és próbáltam időben meg is érkezni a reggelivel! – válaszolta kedvetlenül medvepapa.
-Inkább mézet nyalogatok, az talán jobban fog ízleni! – mondta dühösen a bocs.
Szótlanul folytatták az evést, és nem foglalkoztak a morcos medveboccsal. Délután sétálni ment a család a közeli vízeséshez.
-Én elfáradtam, nem szeretnék többet cammogni, lepihenek a fa árnyékába és itt megvárlak benneteket! – brummogta Boldizsár.
-Gyere te is, olyan jó együtt! – győzködte Bíborka.
-Azt mondtam, hogy nem! – mérgelődött Boldizsár. Lefeküdt az árnyékba és nem törődött a világgal.
Arra ébredt, hogy költögetik szülei és a húga.Ez alkalommal az dühítette föl, hogy megzavarták álmát.
Így teltek-múltak a napok, mindenki tevékenykedett a barlang körül, cask Boldizsár volt az, aki legtöbbször dúlt-fúlt mérgében és semmi sem nyerte el a tetszését.
Az is zavarta sokszor, hogy süt a nap, máskor pedig nem szerette az esőt, a hóban pedig fázott.
Boldizsár viselkedését a családja nagyon megelégelte és eldöntötték, hogy megleckéztetik őt.
Egyik reggel Boldizsár éhesen botorkált ki a konyhába és nagy meglepetésére medvepapa otthon volt, medvemama pedig nem várta megterített asztallal.
-Éhes vagyok, apa! Hol a reggeli? – fakadt ki Boldizsár.
-Esik az eső, én pedig nem szeretek az esőben keresgélni, tehát inkább lepihentem. – válaszolta nyugodtan medvepapa.
-Anya, mit eszünk? – folytatta a bocs.
-Sajnálom kisfiam, ma nem lesz reggeli, kimehetsz játszani. – mondta határozottan medvemama.
Boldizsár az udvaron találta Bíborkát és megkérte őt, hogy bújócskázzanak.
-Most nincs kedvem, pihenni szeretnék. – felelte a bocs.
-Akkor sétáljunk, menjünk a vízeséshez! – kérlelte Boldizsár.
-Olyan messzire nincs kedvem menni, forrón süt a nap, én pedig szeretem az árnyékot! – folytatta Bíborka.
Ez így zajlott nap, mint nap. Az asztal nem volt megterítve, friss reggeli se került az asztalra, a szülei keveset foglalkoztak vele, testvére se volt hajlandó fogócskázni és sétáni sem volt többé kedvük.
Boldizsár leült a fa árnyékába, elgondolkodott a történteken és próbált válaszokat kapni.
Másnap reggel a megszokott üres asztalhoz ült és szüleihez fordult.
-Apa, anya, minek köszönhető ez a változás? Szinte nem ismerek rátok!
-Hát, kisfiam, amikor meg volt terítve az asztal finom reggelivel, neked nem volt elég édes a málna, a szeder pedig éretlen volt számodra. Te mindig dúltál-fúltál mérgedben, nem volt kedved sétálni, nem tudtál örülni semminek és mindig morcos hangulatod volt. Mi ezt nagyon megelégeltük!
-Meg akartatok leckéztetni? Akkor sikerült. Nagyon sajnálom a történteket és bánom, hogy hálátlan medvebocs voltam! Kérlek bocsássatok meg nekem! – síránkozott Boldizsár.
Másnap reggel finom málnaillatra ébredt. Hálásan, jókedvűen asztalhoz ült és nekilátott a reggelinek. A mézes finomságok fogyasztása közben jött rá, hogy milyen szerencsés, áldott életnek örvendhet a családja körében és ezennel megfogadta magában, hogy ezentúl többet nem bántja meg szeretteit és megpróbál minden apró dologért hálás lenni.

Képek