Átbeszéltük a különböző megküzdési stratégiákat, ki mivel szokta megoldani a problémáit. Elolvastuk az ajánlott rövid történetet és megcsináltuk a hozzá tartozó feladatlapot.
Megküzdési stratégiák
Február a „Megküzdési stratégiák” hónapja a Boldogságóra program keretében.
Etika órán a 8.a osztállyal boncolgattuk a témát. Először ők mondták el, nekik mit jelent ez a szókapcsolat. Érdekes, hogy rögtön a szó konkrét értelmezése jutott eszükbe. Ezután arról beszélgettünk, nekik miért kell megküzdeniük.
Kérdéseim segítségével átkanyarodtunk az Állampolgári ismeretek óra egyik tananyagához: Állampolgári jogok és kötelességek. Beszélgettünk a történelem során mikortól vannak jogai az embereknek.
Vitatémaként megnéztük A számolás joga c. film részletét. Itt az egyik néger női főszereplő a bíróságon harcolja ki, hogy miért ő legyen az első néger nő a mérnöki egyetemen, a fehér férfiak között. A film a ’60-as, ’70-es évek Amerikájában játszódik, 3 néger nő előremenetelét mutatja be, akik a NASA-nál dolgoztak.
Ezt követően a nyolcadikosok elmondták saját véleményeiket a látottakról.
Majd érdeklődve hallgatták elbeszélésemet erről az időszakról. Hogyan küzdöttek meg az egyenlőségért a négerek.
Nagyon ügyesen fogalmazták meg saját véleményeiket, ők hogyan „harcoltak” volna.
A megküzdési stratégiák témakörében A szélfiúcska mesét dolgoztuk fel, majd mutogatós mondókákat, dalokat, mozgásos játékokat kapcsoltam a témához. Az órát meditációval zártam.
A megküzdési stratégiákhoz kapcsolódóan először meghallgatták a gyerekek a mesét, ehhez kapcsolódik mindig a beszélgetésünk az adott témában. A következő órán elkészítettük a buzdító megerősítéseink tábláját, ami nagyon jól sikerült! És mit hallgattunk közben? Természetesen a Van nekem egy álmom című dalt!
A féléves értesítő otthoni kiértékelése után osztályfőnöki órán egyénileg megfogalmazták a diákok milyen más/új módszerrel lehetne próbálkozni tanulmányi eredményeik javításán.
Ezek az új célok fejlesztik a diákok önismeretét, játékos szituációk segítségével dolgoztuk fel az önmagunkkal való együttműködés gondolatkörét.
Iskolai „Ki mit tud?” versenyen vettünk részt.
Műsorunkat angol és német nyelven adtuk elő.
Célokat, feladatokat tűztünk ki: szövegtanulás, színpadi mozgás elsajátítása, és a lámpaláz leküzdése. Nem volt egyszerű, de tudatos, jól felépített felkészüléssel, stratégiával sikerre vittük versenyszámunkat!
Boldogságóra keretein belül ezen a héten a megküzdési stratégiákról beszélgettünk a gyerekekkel. A téma feldolgozásában nagy segítséget nyújtott Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséje. Beszélgetőkör során a gyerekek olyan feladatokat soroltak fel ami számukra nehézséget okozott, de végül sikeresen megtudták oldani. Nagyon jó történeteket hallhattunk és tanulhattak is a gyerekek egymástól.
Bátorság próba előkészítése, végig játszása. A feladatok többsége az önbizalmat erősíti, semmi sem lehetettlen, mindenre képes vagyok, mert bátor vagyok érzés erősítése.
Beszélgetésekben központi téma volt: Vajon mit tehetünk, ha nehéz helyzetbe kerülünk?
Rövid időn belül kiderült, hogy a gyerekek számára más-más okoz nehézséget. Először egy rövid történt alapján kerestünk megoldási lehetőséget, majd a gyerekek saját életükből meséltek példákat arról, amikor rossz érzésük volt, kellemetlenül érezték magukat: Féltem a kutyától; eltörtem a poharat; elestem; testvérem elvette a játékomat; nem tudtam játszani a játékkal.
Arra kérdésre, hogy miként oldódott meg a helyzet, a legtöbben azt válaszolták, hogy szüleiktől kértek segítséget. Volt néhány helyzet, amikor feltettem azt a kérdést: te magad mit tudsz tenni, hogy legközelebb máshogy legyen?
A hétköznapok remek lehetőséget nyújtottak egy új megküzdési stratégia megismerésére, kipróbálására. Új játékkal ismerkedtek meg a gyerekek, autómárkák jelzéseit megjelenítő dobble játékkal. az ismerkedő szakaszban sokan érdeklődtek, szívesen játszottak a lassú, beszélgetős játékban. Akkor azonban, amikor már a gyorsaság is fontossá vált, kiderült, hogy a fő problémát az jelenti, hogy nem mindenki ismeri az összes márkajelet, így aztán kiálltak a játékból. Egy kisfiú maradt, aki remekül tudott játszani. A következő néhány napon nem szívesen játszottak a kártyával, mert nem volt sikerélményük. Azonban pár nap múlva már a legjobb játékosnak is kihívója akadt.
Beszélgetésekben kiderült, hogy a gyerekeket zavarta, hogy nem tudnak bekapcsolódni a játékba, ezért pl. az utcán sétálva figyelték az autókat, beszélgettek szüleikkel, számolták, hogy azonos márkájú autót látnak útközben…
Odáig fejlődött a helyzet, hogy több játékos csoportot lehetett alakítani úgy, hogy a hasonlóan játsszók játszhassanak egymással.
Miután az egyensúly ismét helyreállt, újból beszélgettünk a gyerekekkel, valamint drámajátékban igyekeztem rögzíteni bennük azt az érzést, amit az elért siker nyomán érezhetnek.
A mai délutánon a szamár meséje után a megküzdésről, megküzdési stratégiákról beszélgettünk, majd Szívmanóval játszottunk.