2026. Február
Megküzdési stratégiák

Február hónapját természetesen a Mackók figyelésével kezdtük, Medve napot tartottunk másodikán. A macikat, amiket behoztak, beköltöztettük egy barlangba, építettünk nekik élőhelyet, közben sok minden elhangzott az életükről, és arról, hogyan élnek, és hogyan tudunk róluk gondoskodni (környezetvédelem). A Farsangra készülve hagyományos módon, Pizsi-partit tartottunk, ahova valóban pizsamában kellett érkezniük, kispárnával, elemlámpával. Volt párna csata, kislámpánál a puha szőnyegünkön, kispárnán fekve mindenki elmondhatta egy álmát, amiből jó érzés volt felébredni. A reggelink is lámpafénynél volt, hangulatosan. Barlangot építettünk az asztalokból, elemlámpával kellett benne közlekedni, a szobában kincset keresni (matricákat). A pici labdáinkat szétszórtam, azt is lámpával kellett megkeresni. A szoborjáték zenére persze kispárna foglalóvá váltott át. Jártunk négykézláb, úgy, hogy az előttünk levő bokáját kellett fogni. Volt árnyjáték. Lámpánkkal a plafonra világítottunk, és meg kellett keresni a saját csillagjukat, illetve valaki másét is, hátha felismerjük, melyik kié. Aztán elneveztük a csillagokat, nevet adhattak neki. Elővettük a diavetítőt, és két filmet is megnéztünk. A rossz idő miatt nem tudtunk udvarra menni, így ebédelni, és aludni is a pizsibe mentünk. A nagy buli a Farsang volt, amire a legjobban készültünk vicces dalokkal, álarc készítéssel, szoba díszítéssel. Nagyon színes, bohócos lett minden. A bohócainkat papírtányérból készítettük. A Farsangra beöltözve jöttek, mindenki szuperül nézett ki, a jó kis ügyességi játékokon, fánkevő versenyen, fakanáltáncon kívül az Apacuka együttes dalaira is táncoltunk. A Fordított nap a farsangi hangulat lezárása nálunk, kicsit bolondozunk, a nevében is benne van, igyekszünk sok mindent fordítva csinálni. Jó estét köszöntünk, vagy viszontlátásra, a ruhájukat fordítva vették fel, felemás zokni, kinn a zsebek, a felsők, vagy a kisruha is. Az igen az nem volt, és fordítva, játszottunk Simon mondja… a gyerekek meséltek (Piroska és a farkast) mesét is szőttünk. Az asztalnál kifordított széken ülhettek, háttal mentek ki, és jöttek be a szobába. Kipróbáltuk a szobor játékot úgy, hogy a zenére nem szabadott mozogni, és zene nélkül igen. Persze hamar feladtuk nagy nevetések között. Sajnos még így is volt hiányzó gyerek, aki lemaradt minden bulis napról, és Zéti autista, utolsó éves óvodás lévén nem maradhat ki mindenből, így rendhagyó módon, de utólag már biztosan hagyományt teremtve, kitaláltam a Varázs napot. Zéti felvehette a Szuper Márió jelmezét, készítettünk varázspálcát, Varázsoltunk varázsszavakkal, és el lehetett mondani, ki mit varázsolna, ha igazzá válhatna a varázslat. Találós kérdések voltak, a jó öreg feldobom…leesik… is szerepelt, és nagyon ötleteseket mondtak, például az áfonyával (feldobjuk lila, leesik lila). Varázsoltunk csillagokat projektorral, megint lehetett nevet adni nekik, most legalább jó színesek voltak. Hoztam olyan projektort is, ami zenél, és figurákat vetít, most az unikornisokat tettük bele. A mesékről beszélgettünk, hogy abban a varázslat valóra válik, és elmondtam miért találták ki az emberek a varázslókat, a varázslatban miért hittek, és hogy szerintük ezt jól tették-e. Táncoltak kis diszkó fényre, és szintén volt diavetítés, amit fekve is nézhettek. Ebben a hónapban előszeretettel építettek bunkert, alagutat, házikót, trónt (jógatéglából, a lábtörlő a masszírozó szőnyeg volt) bábszínházat. Az egyik mese címe az volt: Boldogság!
Volt egy nagyon kedves egyetemi első éves hallgatónk három napig. Megmutattuk neki milyen ügyesen tudnak néhány játékot játszani, mint a Mi változott meg? vagy a Ki van a takaró alatt? Játszottak még Szeretet-alagutat, és néhány körjátékot is. Az udvaron felszabadultan fogócskáztak, megszerették Cintiát. Feladatát elvégezve tanított nekik játékokat, amiket én sem ismertem.
Fesztbaum Évi kérésére beszéltem szintén egy egyetemet végző, szakdolgozatot író óvodapedagógussal, aki a Boldogságóráról kérdezett, és csak érdekességként mondanám el, hogy jó volt erről mesélni, beszélni róla, hogy mint kiderült, másként látok néhány dolgot a többi kollégámtól, mert azt nézem, hogyan tudnék jó élményeket, kellemes érzéseket adni a gyerekeimnek, és nem feltétlenül nevelni szeretném őket, hanem szeretni, megtanítani arra őket, hogy ők is fogadják el saját magukat, és érezzék jól magukat az oviban, a csoportomban. Éppen ezért vagyok hálás a Boldogságóra csapatának, mert ezt erősítik bennem is, és én meg próbálom tovább adni. Legyen az gyerek, vagy fiatal.