A gyerekekkel beszélgettünk a megküzdésről, a nehézségeikről, a jutalmaikról. Saját példákat is hoztak fel az életükből, és elmesélték ezeket, hogy oldották meg. Készítettek hóvirágos karkötőket, közben arról beszélgettünk, hogy tudunk egymásnak segíteni az élet útján. Tetszett nekik a mese és a tanulsága is. Éretten látták át a problémákat és megoldásokat is találtak.

A gyerekekkel 2x foglalkoztunk a hónapban a témával.
Először a medve hét projektünk alkalmából, amikor feldolgoztuk Az aranyhaj és a három medve című mesét. Kihangsúlyozva,hogy milyen nehez és rossz volt a lánynak, amikor eltévedt és nehézségekbe ütközött.
Foglakoztunk és jásztottunk a medvékkel puzzle, kirakó, párosító, pop it és fejlesztő feladatok által.
Barlangot építettek a gyerekek a medvéiknek, illetve különböző akadályokat kellett legyőzniük.

Másik témánk a farsang volt, ott az összetartozás az egymás megsegítése, támogatása kapott nagyobb szerepet. Ennek a megértése és átélése közösen. Verseny feladatok voltak, csapatjátékok, kooperatív játékok, ahol egymásra voltak utalva és közösen érhették el a célokat. A végen egy közös farsangi bulizással és kiszebáb égetéssel a néphagyományainkat is megelevenítettük.

A gyerekek nagyon élvezték minden alkalommal a feladatokat és játékokat.

A beszélgetőkörben felelevenítettük januári témánkat, a célkitűzéseket. Megkérdeztem a gyerekeket, mit kell cselekednünk annak érdekében, hogy álmaink valóra váljanak. Nagyon fontos a kitartás! A vágyainkért pedig mindent meg kell tennünk, hogy beteljesüljenek. A mesehallgatás és a téma bevezetése után a gyerekek válaszoltak a könyvben található kérdésekre. Egy igazi kulcsot adtam a kezükbe, mely az aranykulcsot szimbolizálta. A következő válaszok születtek:

„Ha lenne egy aranykulcsod, mit nyitnál vele? Kinek adnád oda? Hol lenne a rejtekhelye?”
„ – Aranydobozt nyitna, pénz, nyaklánc, gyűrű lenne benne és a zsebemben lenne.”
„ – Egy gyémántládát, ami tele van gyémánttal és arannyal. Az ágyam alá tenném.”
„ – Én odaadnám a kulcsot a mamámnak vagy anyának.”
„ – Bencének adnám a kulcsot, mert ő a legjobb barátom.”

Egy kicsit szomorúan tapasztaltam, hogy a gyerekek többsége az anyagi dolgokat említette elsőként. Természetesen szót ejtettem sokkal értékesebb dolgokról, mint az arany és a gyémánt. Megbeszéltük, hogy sokkal fontosabb például a szeretet. Legyenek olyan emberek az életünkben, akikre számíthatunk, és sok boldog pillanatot tölthetünk el velük. Megemlítettem a bizalmat, az őszinteséget, az egészséget, az összetartást, egymás segítését.

„Sorolj fel három nehéz feladatot, melyet meg kell oldanod!”
„ – Nehéz elaludnom anya nélkül az ágyban.”
„ – Nehéz felemelni egy hatalmas sziklát.”
„ – Ügyesen tornázom. Járok tornára, de nehéz megcsinálnom a spárgát.”

Elmondtam a gyerekeknek, hogy az én életemben is voltak, vannak és lesznek nehézségek, melyekkel szembe kellett/kell néznem. Az élet ilyen. Meg kell próbálnunk mindent, hogy leküzdjük a felmerülő nehézségeket és soha nem szabad feladni!

Bagdi Bella dalait is sokszor hallgattuk és a feladatok közül is megoldottunk néhányat.

Eljátszottuk a „Hajótörés” játékot. Mindenki kapott egy újságpapírt, ez szimbolizálta mindenki saját hajóját. Leterítettük a padlóra, erre álltak a gyerekek. Elindultunk a tengeren, elindítottam Bagdi Bella zenéjét is. Minden békés volt, ám egyszer csak egy hatalmas viharba keveredtünk. Még a zene is elhallgatott. Mindenki hajóját egy kicsit megtépázta a szél, félbetéptük az újságpapírt. A gyerekek ügyesen egyensúlyoztak a léket kapott hajójukon. Volt, akik egymásba kapaszkodtak és segítették társukat. Öröm volt látnom ezt a segítségnyújtást.

Egyik alkalommal a nagyfiúk csodálatos összmunkával gyönyörű tornyot építettek.

A farsangi bálunk időpontja éppen erre az időszakra esett. Vendégünk volt egy zsonglőr, aki sok próbatétel elé állította a gyerekeket. Előkerültek a labdák, egyensúlyozó eszközök, szalagok. Óvodásaim csillogó szemekkel várták a feladatokat, amiket nagyon ügyesen teljesítettek.

Sok ötletes játékkal készültem én is a gyerekeknek a mulatságra. Az egyik ilyen játék volt a „Tésztaevő bohóc” elnevezésű, melyet imádtak a gyerekek. Egy kisméretű szék támlájára egy papírból készült bohócarcot rögzítettem. A bohóc szájánál kilyukasztottam a papírt. A gyerekek a szék támlája mögött álltak, kezükben egy guriga, melyre fonalat kellett feltekerniük. A fonal szimbolizálta a tésztát, melyet a bohóc száján keresztül kellett feltekerni a gurigára. Nagy szerepe volt a gyorsaságnak és a koncentrációnak a sikerhez. A gyerekek egymás nevét kiabálva biztatták társaikat. A versengést senki nem adta fel. Mindenkit apró édességgel jutalmaztunk.

A faliújságra a szülőknek néhány pozitív töltetű mondatot függesztettem ki. Szükség esetén bárki letéphetett magának egy-egy ösztönző gondolatot.

Óvodásaim nagyon élvezték ezt a témát, nagyon érdeklődőek és aktívak voltak.