A február a megküzdési stratégia hónapja. Ahhoz, hogy egy rejtvényt megfejtsenek a gyerekek, bizony meg is kell küzdeni érte. Ének órán ezt ki is próbáltuk. Fejlesztette a gyerekek gondolkodását, megtornásztatta az agyukat. Az osztály óriási lelkesedéssel fogott hozzá a betűrejtvényhez. Mivel nem volt könnyű feladat, voltak, akiknek nem volt kitartásuk, fel akarták adni. Megbeszéltük, hogy ahhoz, hogy elérjünk egy célt, küzdeni kell és kitartás szükséges hozzá. Mivel összetartó kis csapat, egymást ösztönözve mindenki elkészítette a feladatlapot.
Megküzdési stratégiák
A gyerekekkel meséket gyűjtöttünk, amiben macska szerepelt. Az új mesék nyílván gyorsan mentek, de meglepően mondták pl. a Mirr-Murrt, a Macskafogót, aminek én nagyon örültem, mert elmesélték, hogy ők ezeket a meséket szeretik.
Majd kiválasztottuk, hogy ki melyik macskára hasonlít. Tulajdonságokat mondtak, erős, bátor, furfangos, kitartó, eszes,gyors, majd a helyükön lerajzolták, és kiszínezték azt a figurát, amelyiket kiválasztottak. Ezek után felragasztották egy kartonpapírra, és az én segítségemmel fonallal rőgzíttem a „jelmezt” a fejükre .
Ezek után körjátékot játszottak , és olyan énekekeket énekeltek , amiben a macskáról van szó. (pl. Cirmos cica ,haj Ha én cica volnék….Tíz kicsi cica, Cicadal, Az utcán él egykandúr, Maszkabál
A tanulók egy pontösszekötős feladatot kaptak, amelynek során egy, a bátorságot jelképező szimbólum rajzolódott ki. A feladat során fejlődött a tanulók figyelme, kitartása és finommotoros készsége, miközben a téma kapcsán tovább beszélgettünk arról, hogy a bátorság nemcsak a mesék hőseire jellemző, hanem a mindennapi életben is megjelenik, például amikor valaki segít a társának, kiáll az igazáért vagy új dolgokat mer kipróbálni.
A februári Boldogságóra témája a megküzdési stratégiák voltak. A foglalkozás elején a tanulók egy hangoskönyv részletet hallgattak meg, amely egy olyan történetet mutatott be, ahol a szereplő nehézségekkel találkozott, és különböző módokon próbálta megoldani a problémáit. A történet segített abban, hogy a diákok könnyebben átgondolják, hogyan lehet reagálni a kihívásokra és a kudarcokra.
A hangoskönyv meghallgatása után közösen beszélgettünk a történetről. A tanulók megfogalmazták, hogy szerintük milyen érzéseket élhetett át a szereplő, és milyen lehetőségei voltak a helyzet megoldására. Többen saját tapasztalataikat is megosztották arról, hogyan szoktak megküzdeni a nehezebb helyzetekkel.
A foglalkozás során hangsúlyt kapott az is, hogy a problémák és a kudarcok az élet természetes részei. A diákok közösen gyűjtöttek olyan megoldási lehetőségeket, amelyek segíthetnek a nehéz helyzetek kezelésében, például a segítségkérés, a kitartás vagy a nyugodt kommunikáció. A foglalkozás jó alkalmat adott arra, hogy a tanulók tudatosabban gondolkodjanak saját megküzdési stratégiáikról.
Szokásos módunkkal kezdtünk az alkalmunknak. Relaxációs zenét hallgatva kezdtük meg az elmélyülést. Napimádással folytattuk, majd Dóra mindenkit elvarázsolt kis mackónak és „Medve vagyok, cammogok”-at játszottunk.
Miután így kicammogtuk magunkat, beszélgetni kezdtünk Dórával és a gyerekekkel. Mi is az, hogy megküzdeni? Egyáltalán mikor kell megküzdeni, mivel? Nagyon távoli volt ez a téma a gyerekeknek, nehezen fejezték ki magukat. Így hát Dóra repülni hívta őket a varázsszőnyegünkön. Amikor megérkeztünk, a gyerekek meghallgatták az Aranykulcs című mesét. Erről aztán elbeszélgettünk, sokan válaszoltak Dóra kérdéseire, mi is történt a mesében. Hogyan küzdött meg a főhős?
Hogy még jobban átérezzük a küzdés milyenségét, Dóra versenyezni hívta a gyerekeket. Több kisebb csoportot alakítottunk, és ki fakockából, ki legóból, ki műanyagkockából tornyot kezdett építeni. A gyerekek összedolgoztak, de átérezték milyen nehéz együttműködni. Nagyon élvezték közben a versengést, nagyokat nevettek, mikor néha eldőlt egy-egy torony építés közben. Mikor mindhárom csapat lett egyszer győztes, Dóra kihirdette, hogy itt ma mindenki nyert!
De Dórának volt még kérdése. Vajon ki az, aki meg tud minket nyugtatni, ha zaklatottak vagyunk vagy nehézségek érnek? A gyerekek nagyon sokféle választ adtak, helyszín és érzelmi befolyásoltságuk alapján. Termékeny beszélgetés alakult ki.
De végül az idő elszaladt velünk, így relaxáltunk még egy sort és mai alkalmunk véget ért.
A csoportban a gyerekek plüss játékait elrejtette egy boszorkány. Ahhoz, hogy megtalálják egy akadálypályán kell keresztűl menniük, mert a csoportból elvarázsolt erdő lett. Az akadály lehet mocsárjárás, széken mászás, asztalalagút…Ha mindenki átkelt az akadályokon akkor eltűnik az elvarázsolt erdő és újra lepke csoport lesz. A gyerekek megtalálhatják a játékokat és segíthetnek egymásnak megkeresni. A plüssökkel meghallgattuk Bezzeg Andrea : aranykulcsok című meséjét a szőnyegen, végül meghallgattuk Bagdi Bella : Ellazulni jajj de jó című dalát és a plüssel mozgunk , táncoltunk a hallott zenére.
„Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.” Széchenyi István
A 8. osztályban a diákok sok változással, kihívással találkoznak (vizsgák, továbbtanulás, barátságok, serdülőkori változások). Elfogadható annak a ténye, hogy ezek hozzátartoznak az élethez, de lehetőség van mindezekkel szembenézni, sikeresen megküzdeni is. A megküzdési stratégiák segítenek kezelni a stresszt, a konfliktusokat és a nehéz helyzeteket. A jó megküzdési stratégia segít megérteni a problémát, kezelni az érzelmeket, és aktívan megoldást keresni. Beszélgettünk kétféle megküzdési stratégiáról:
1. Érzelmi megküzdési stratégiák. Ezek segítenek az érzések kezelésében.
• Beszélgetés egy baráttal, szülővel, különféle kikapcsolódási formák alkalmazása – a lányok csapata ezt a megküzdési formát érezte magához közel állónak.
• Sport vagy rendszeres mozgás, ami csökkenti a feszültséget – a fiúk ebben ismertek magukra és készítettek hozzá rajzot.
2. Problémaközpontú megküzdés. A probléma megoldására irányul.
• Segítségkérés – a továbbtanulással kapcsolatban aktuális a szülőkhöz, tanárokhoz fordulás
• Gyakorlás és ismétlés – felvételi vizsgára készülve kézzelfogható segítség, ha a rendszeres gyakorlás által magabiztosan és nem stresszesen érkeznek a tanulók a megmérettetéshez
A célok és álmok témájú boldogságóra természetes folytatásaként a következő alkalommal a megküzdési stratégiákról beszélgettünk a gyerekekkel. Az előző órán elkészített álomlétra segített abban, hogy a gyerekek megértsék: a célok felé vezető út lépésekből áll. Most azt vizsgáltuk meg közösen, mi történik akkor, amikor ezen az úton nehézségekbe ütközünk.
Felidéztük az álomlétra fokait: az indulást, amikor mindenki a saját útján kezd el haladni, majd azt a felismerést, hogy vannak dolgok, amelyek még nem mennek, de tanulhatók. Beszélgettünk arról is, hogy a gyakorlás és a kitartás hogyan segít egyre feljebb jutni a létrán, valamint arról, hogy a segítségkérés természetes és fontos része a fejlődésnek. A bátorító gondolatok és az önbizalom erősítése segít abban, hogy újra és újra megpróbáljuk, még akkor is, ha valami elsőre nem sikerül.
A megküzdési stratégiák témájánál azt erősítettük meg, hogy a nehézségek nem akadályok, hanem olyan helyzetek, amelyekből tanulni lehet. A gyerekek megfogalmazták, milyen érzések jelennek meg bennük, amikor valami nem sikerül, majd közösen kerestünk olyan megoldásokat, amelyek segíthetnek ezekben a helyzetekben: a nyugodt gondolkodás, a segítségkérés, a gyakorlás vagy egy bátorító gondolat mind olyan eszköz lehet, amely segíti őket továbbhaladni.
Az óra végére világossá vált számukra, hogy az álomlétra nemcsak a célok eléréséről szól, hanem arról is, hogyan tudunk megbirkózni az útközben felmerülő kihívásokkal. A gyerekek megértették, hogy minden lépcsőfok egy újabb lehetőség a tanulásra és a fejlődésre, és hogy kitartással, egymás támogatásával és a saját erejükbe vetett hittel képesek továbbhaladni az álmaik felé vezető úton.
Úgy száguldott el a február, mint ahogy a hónap jelképeként választott űrhajóink száguldottak a céljuk felé. Közben akadályokat kellett leküzdeni, feladatokat megvalósítani, küldetést teljesíteni. A gyerekek megtervezték saját, képzeletbeli űrhajójukat. Mindenki olyan erővel, szerkezettel, gombokkal látta el, amelyek alkalmazása segítséget, megoldást adhatnak problémák esetén. Képzeletbeli űrutazásunk során különböző bolygókra kellett eljutni.
A januári célkitűzések témát folytatva, ahhoz kapcsolódva arról beszélgettünk, mik befolyásolhatják, akadályozhatják céljaink elérését. Hogyan nézzünk szembe a kihívásokkal, változásokkal, veszélyekkel? Képesek vagyunk erőfeszítéseket tenni leküzdésük érdekében? Összegyűjtöttük, melyek azok a tulajdonságok, külső tényezők, erők, amelyek segíthetnek a kihívások leküzdésében.
Ebben a hónapban a történelmi olvasmányok olvasása, feldolgozása nagyon szorosan kapcsolódott a témánkhoz. Történelmi személyeket ismertünk meg, akik példaképek lehetnek számunkra, akik valódi, követendő értékeket képviselnek. Tudjuk a példakép követése is erőt adhat a küzdésben.
A farsangi időszak sok vidámságot hozott. Megtapasztalhattuk, a nevetés, kikapcsolódás, örömteli pillanatok is segíthetnek.
A hónap legnagyobb kihívása, felkészülni a kulturális bemutatóra, ami sok időt és energiát kívánt tőlünk. Kitartásra, szorgalomra, türelemre, lemondásra volt szükség, hogy eredményesen felkészülhessünk a programra. Ezek fontos tulajdonságok, ha meg kell küzdenünk valamiért.
Boldogságórára egy short filmmel (One small step – https://www.youtube.com/watch?v=yWd4mzGqQYo), és egy verssel (Mechler Anna: Nem adom fel!) készültem a gyerekeknek. Mindkettő nagyon megható volt. Jól igazolta azonban, hogy miből meríthetünk erőt, ami átsegíthet életünk nehéz időszakán: emlékek, törődés, szeretet, kitartás, hit, barátság, küzdés. A gyerekek megérezték a filmnek is, és a versnek is a mondanivalóját. Büszkén hallgattam hozzászólásaikat.
A szociális és érzelmi kompetenciák fejlesztése kiemelten fontos az óvodáskorú gyermekek személyiségfejlődésében, hiszen ezek a készségek alapozzák meg a későbbi társas kapcsolatok minőségét, az együttműködési készséget, valamint az önszabályozó képességek fejlődését. A tevékenység során törekedtem arra, hogy a gyermekek mesei keretbe ágyazva, dramatikus és mozgásos elemekkel gazdagítva dolgozzák fel a témát. A kerettörténetet a Misi mókus és az érzelem – erdő titka című mese adta, amely segítette a gyermekeket az érzelmi helyzetekkel való azonosulásban és a különböző megoldási lehetőségek megértésében. A tevékenységek során hangsúlyt kapott a testtudat fejlesztése, az önszabályozás erősítése, a döntéshozatali képesség fejlesztése, valamint az empátia és a problémamegoldó gondolkodás támogatása.
A foglalkozást ráhangolódással kezdtük, majd elmeséltem Misi mókus és az érzelem – erdő titka című mesét. A történet során a gyermekek megismerkedhettek azzal, hogy a különböző érzelmek természetes részei mindennapjainknak, és fontos megtanulni ezek felismerését és megfelelő kezelését. A mese lehetőséget teremtett arra, hogy a gyermekek a szereplők helyzetén keresztül felidézzék saját élményeiket és tapasztalataikat. Ezt követően a „fa-gyakorlat” elnevezésű testtudatosító és nyugtató mozgásos feladatot végeztük. A gyermekek elképzelték, hogy az erdő fái, amelyek stabilan állnak a talajon, gyökereikkel mélyen kapaszkodnak a földbe. A gyakorlat során figyelmet fordítottunk a testtartásra, az egyensúly megtartására és a tudatos légzésre. A tevékenység célja az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják a nyugalom és stabilitás érzését, valamint fejlődjön testtudatuk és koncentrációs képességük. A gyakorlatot követően „Mit mondana Misi?” című problémamegoldó játékot játszottunk. A gyermekek különböző hétköznapi konfliktushelyzeteket hallottak, amelyek kapcsán közösen gondolkodtunk azon, hogy a mese főszereplője hogyan reagálna az adott szituációban. A feladat lehetőséget biztosított a gyermekek számára a véleményalkotásra, a mások szempontjainak figyelembevételére, valamint a kreatív problémamegoldás gyakorlására. A gyermekek számos frappáns, ötletes és empatikus választ fogalmaztak meg, amelyek jól mutatták, hogy képesek az adott helyzeteket több nézőpontból is megközelíteni. A téma feldolgozása kapcsán a mozgásos tevékenységek is fontos szerepet kaptak. A „hullám és szikla” elnevezésű játék során zenei kíséret mellett a gyermekek szabad mozgással, hullámszerűen haladtak a térben. Amikor elhalkult a zene a gyermekeknek mozdulatlanul kellett megállniuk. A játék során fejlődött a gyermekek figyelmi koncentrációja, reakciókészsége és önszabályozó képessége, valamint lehetőséget kaptak az energiák levezetésére is. Ezt követte a „Mit választasz?” című döntési játék. A tevékenység során egy-egy hétköznapi konfliktushelyzetet mondtam a gyermekeknek (például: valaki elveszi a ceruzámat). A szituációkhoz különböző lehetséges reakciókat ábrázoló képeket helyeztem ki, mint például kiabálás, lökdösés, sírás, segítségkérés, jelzés a pedagógus felé vagy egy mély levegővétel a megnyugvás érdekében. A gyermekek feladata az volt, hogy kiválasszák azt a reakciót bemutató képet, amelyet az adott helyzetben a legmegfelelőbbnek tartanak. A választásukat röviden meg is indokolhatták, ami lehetőséget biztosított a közös gondolkodásra és a különböző megoldási lehetőségek megbeszélésére. A tevékenység során hangsúlyt kapott annak tudatosítása, hogy ugyanarra a helyzetre többféle reakció is adható, és fontos felismerni, melyek azok a viselkedési formák, amelyek segítik a konfliktusok békés és konstruktív megoldását. A foglalkozás lezárásaként közösen elénekeltük és mozgással kísértük a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” című dalt. A közös éneklés és mozgás pozitív érzelmi hangulatot teremtett, valamint erősítette a közösségi élményt és az összetartozás érzését.
A gyermekek aktívan, motiváltan és érdeklődve vettek részt a tevékenységekben. A mesei keret hatékonyan segítette az érzelmi azonosulást, valamint megkönnyítette az érzelmekkel és konfliktushelyzetekkel kapcsolatos gondolkodást. A mozgásos tevékenységek hozzájárultak a gyermekek figyelmének fenntartásához, valamint segítették az érzelmi feszültség oldását. A gyermekek játékos, élményszerű formában tapasztalhatták meg a megküzdési stratégiák, az érzelmi tudatosság és a konstruktív problémamegoldás jelentőségét.