A havi téma a megküzdési stratégiák, feldolgozása az óvodai csoporton belül nem volt egyszerű. Nagyon sok óvodásnak vannak problémái amit nehezen vagy szinte egyáltalán nem tud megfogalmazni verbálisan. Meseolvasással és dramatizálással könnyebben kifejezték nehézségeiket, illetve a közös játék is sokat segített. Kedvenc játékunk kiszabadítása! feladat nagy siker volt a csoporton belül. Minden kisgyermek nagyon aggódott és iparkodott segíteni a kedvenc játéknak. Hóvirágmező építése biztató, segítségnyújtó üzenetekkel izgalmas feladat volt. Sok kitartást és figyelmet igényelt a gyerekektől, mindenkinek volt egy kedves üzenete a bajbajutott túrázónak.
Megküzdési stratégiák
Csicsergő csoport – Benczúr – óvodapedagógus
A gyermekekkel átbeszélgettük ezeket a dolgokat. A leginkább a céljaik megfogalmazást hangsúlyoztuk ebben a témakörben. Minden gyermek elmesélte mi a célja., és hogyan „küzd” meg azért, hogy minél hatékonyabban megvalósítsa. A céljait, egy lufiba írtuk fel. Azok a gyermekek akik egyedül fel bírták rajzolni a lufira a jelüket ügyesen megvalósították akik még nem tudják természetesen segítettünk. Néhány célt felsorolok, amely a gyermekek gondolatában fogalmazódott meg. : Megküzdök azért, hogy jó kapus legyek. Próbálok mindig szót fogadni anyának, apának. Megküzdök azért, hogy szépen tudjak rajzolni. Minél jobban megtanuljak biciklizni. Azért akarok megküzdeni, hogy sokat segítsek anyának. Segítsek anyának zöldséget pucolni. Az a célom, hogy jó gyerek legyek. Célom az, hogy szépen tudjak játszani. Szeretném, hogy legyen kiscicám kiskutyám az a célom, hogy gondosodjak róluk és egy szép házat építsek nekik. Szeretném a Patrik pinyót, és az a célom, hogy jót aludjak vele. Az a célom, hogy minél jobban énekeljek tavaszi dalokat, hogy hamar elmenjen a tél. Az a célom, hogy szépen összepakoljak. Az a célom, hogy tudjak anyának szépen rajzolni. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok mentén beszélgettünk erről a témáról.
ZÜMMÖGŐ CSOPORT
Korompai Ilona-óvodapedagógus
Boldogság Óvoda- Február
A gyermekekkel a heti tevékenységi témánk a sarkvidéki élet volt. A keddi napon A pingvin és a fóka meséjét meséltem a gyerekeknek, mely arról szólt, hogy egy verseny során megküzd egymással a pingvin és a fóka, hogy ki a gyorsabb és ügyesebb úszó kettejük közül. De a verseny során a fóka meghallotta, hogy a pingvin testvérei bajba kerültek és segítségre szorulnak, ezért leküzdve a saját igazának bebizonyítását a versenyből kilépve a bajba jutottak segítségére sietett és így igazából bár nem ő nyerte a párbajt, mégis ő lett a győztes, hiszen megküzdve önmaga egójával segített a bajba jutottakon. A mese tanulságait átbeszélve arra döntésre jutottunk a gyerekkel, hogy az önmagunkkal való megküzdés és a különböző rossz tulajdonságaink letétele sokkal nehezebb, mint gondolnánk ez által nem mindig a megfelelő döntést hozzuk meg, de törekszünk a tökéletesre, hogy senki ne sérüljön. Illetve nem mindig az-az első, aki elsőnek ér a célba, hanem az, aki a szabályokat betartva, akár mások megsegítése árán is viszi végig a feladatot.
A következő napon, kicsit hangos volt a csoport, hiszen a kis csapat közösen a műanyag tojástartókat felhasználva összerakta a csoport közös Igluját a csoportszoba sarkába. A közös munka az egyéni ötletek megvalósítása lehetővé tette a csoport gyermekei számára, hogy egy emberként, csapatként egy különlegeset alkossanak, miközben jól érzik magukat, boldogok és kipróbálhatják a közösen készített építményt. A nagy építkezést és hó csatát követően egy kis relaxációs gyakorlat elvégzésével zártuk a napunkat.
Konyári Óvoda és Bölcsőde
Megküzdési stratégiák
Pillangó csoport
Február 24.-én tartottuk az óvodánkban a farsangi mulatságot, mind a négy csoport részvételével. Különféle játékokkal készültünk a gyermekek szórakoztatására. Volt autóhúzó verseny, vattapamacs fújás, almahalászat, lábason történő dobolás bekötött szemmel, toronyépítés poharakkal, krumpli egyensúlyozása kanálon, horgászjáték stb. Ezen a napon a megküzdést a különféle játékos feladatok sikeres végrehajtása jelentette. Nagy örömmel töltötte el a gyerekeket, ha sikerült egy-egy feladatot megoldaniuk, vagy ha mégsem, nem törte le őket, hanem újra megpróbálkoztak azokkal. Érdeklődve figyelték egymást is, szurkoltak egymásnak, örültek egymás sikerének. A délelőttöt táncos mulatsággal zártuk.
„Ígérd meg, hogy mindig emlékezni fogsz:bátrabb vagy,, mint hiszed, erősebb, mint sejted, okosabb, mint véled.” /A. A. Milne:Micimackó
A februári hónap a megküzdési stratégiák témában zajlott.
Hangulati bevezetését eljátszottuk a :Hogy érzed magad kispajtásom? c. játékot. A megküzdés fogalmát először meséből érintettük meg. Meghallgattuk és feldolgozuk:A bugyelláris, a pipa meg a süveg c. mesét. Megbeszéltük, hogyan alakultak Bálint életének hullámvölgyei, hullámhegyei? Kik voltak a segítői, rosszakarói? Ezek után megbeszéltük, mit jelent a megküzdés szó. Szomorúság, gondok, bánat esetén milyen megküzdési módokon tudunk sikeresen megküzdeni és megoldani a saját problémáinkal. Abban is megállapodtunk, hogy segítséggel, együtt könnyebben meg tudunk egy adott helyzettel bírkózni. Saját példákkal támasztott alá. Kitől kapunk segítséget? Én kinek segítek? Ezt követően. elkészítettük a saját indulathőmérőnket. A módszerek alapján a gyerekeknél színes lett a hőmérő skála.
Majd a tettek mezejére léptünk és közösen a „Biztató hóvirág mező” feladatot választottuk.
A munkálkodás közben meghallgatuk a hónap gyönyörűséges dalát.
Befejezésként az egyik gyermek elmondta, hogy neki van most egy gondja, a megküzdési módszerek segítségével adtunk neki instrukciót. Együttesen is segítségére voltunk.
Hangulati lezárásként mindenki választott és elmondott egy neki leginkább tetsző megküzdési módot.
Edit néni, Gabi néni és a kis hajósok csapata
A megküzdés témáját két foglalkozáson dolgoztuk fel.
Az élet zajlik. Érzelmeink áradnak és apadnak. Milyen romboló stressz nehezedhet ránk? Konfliktusok, túlzott megfelelés, kiszolgáltatottság, elfojtott érzelmek, nehéz élethelyzetek, változás az élethelyzetben, veszteség, aggódás, szorongás, harag. A harag nem bűn, életben maradásunk alapvető eszköze. A harag természetes formájában határvédelem. A jó harag jön, elvégzi feladatát, majd megy. Az aránytalanul elfojtott vagy felerősített harag mérgező.
A gyerekek első feladata, hogy összegyűjtsük modern életünk nehézségeit. Gondoljanak saját életükre, de a felnőttekére is. Mivel kell megküzdeniük? Az összegyűjtött gondolatokat segítettem tömörebben megfogalmazni: hosszú munkanapok, közösségben töltött idő, folyamatos elérhetőség (Internet világa), valóságos emberi kapcsolatok, közösségek háttérbe szorulása, állandó kihívások, megfelelés, versengés javakért, pozícióért, mozgáshiány és fogyasztói kultúra. Az alkalmazkodás szükségszerű, de a folyamatosan elfojtott érzelmek betegséghez vezethetnek. Selye János szavaival: „A feszültséget és a frusztrációt legtöbbször az okozza, hogy megrögzötten játsszuk olyasvalakiknek a szerepét, akik valójában nem mi vagyunk.” Ezért fontos kissé távolabbról szemlélni egy-egy helyzetet és kell állandóan a ránk szabott szerepünknek megfelelni. De hogyan maradhatunk önmagunk? Rövid válasszal: stabil identitással. Önmagunkkal legyünk tisztában, erősségeinkkel, gyengeségeinkkel és fejlesszük önbecsülésünket, önuralomunkat és a döntéshozatal képességét. Győztesként kikerülni sem mindig muszáj –gondolva Mérei Ferenc intelmére, de Popper Péter egy előadáson elhangzott mondata is maradjon velünk: „…vannak az életnek olyan aspektusai, amit csak akkor lát az ember, ha kiütötték.” Padlóra jutunk néha, de ott is látunk majd olyan dolgokat és összefüggéseket, amelyeket amúgy soha nem vettünk volna észre. Aztán muszáj újra felállni és továbbmenni.
A gyerekek stresszt kiváltó gyakori tényezőket kaptak, amelyeket rangsorolniuk kellett, majd stressz kiváltotta válaszreakciókat soroltuk két csoportba, váratlan és tartós stresszhelyzetekre adott válaszokat. Azt szerettem volna megmutatni, hogy ezek mással is megtörténnek, de vannak múló reakciók ( pl. gombóc a torokban, izzadó tenyér) és míg másokkal komolyabban foglalkoznunk kell: (pl. állandó hasfájás, alvás problémák, levertség, zárkózottság) A tanulóknak mindig adok konkrét képzeletbeli szituációkat is, amelyben át kell gondolni, hogy mit tenne, hogyan kezelné a helyzetet. (iskolai műsor előtti izgalom, rágalmazás, jó ismerős kórházban kerül, váratlan lakóhely és iskolaváltás) A gyerekek csoportokban dolgozva kicserélhetik, fejleszthetik a megküzdéssel kapcsolatos ötleteiket. Táblázatban kellett beírniuk, hogy milyen saját belső erőforrásra és milyen külső segítségre számíthatnak egy-egy helyzetben. Ha ezekkel valóságban találkoznak, már felkészülve tudnak magukért tenni. (vizsgadrukk, iskolai zaklatás stb.) Már múlt tanévben is beszéltünk arról, hogy bizonyos helyzetekben érdemes kezelni a problémát, de vannak olyan szituációk is, amikor semmit nem tehetünk (pl. veszteség) ilyenkor az érzelmeink, hozzáállásunk megváltoztatásával tudjuk csillapítani lelki sebünket. A gyerekeknek ketté kellett válogatni a probléma és az érzelemközpontú megküzdési módokat.
A második foglalkozáson meghallgattuk Bagdi Bella Életbátorság dalát és egymás mellé helyeztük a nehézségket átkeretező hívószavakat. (A foglalkozásnak is ezt a címet választottam.)
Egy PPT-ben mutattam meg néhány stresszkezelési technikát: pl.légzésgyakorlatot, lábat a falra támasztó relaxációt, házi kedvencekkel körül venni magunkat, sétálni a friss levegőn. Érzelmi támogatás különféle példáit soroltam fel, pl. mások is vannak ilyen helyzetben, továbbá hogy a „katasztrófáig” tartó folyamat áttekintésével a megoldási javaslatokat érdemes kitalálni a probléma kezelésére, de megtanítottam, azt is, lehet akár kijelölt ideje is az aggódásnak: Tapsoljunk: Stop! Majd holnap 5-6-ig foglalkozom a problémával. A módszerek bemutatását egy kéréssel zártam: Ne tárgyakon és embereken töltsd ki, vezesd le a stresszt! A tanultakat konkrét szituációban kellett használni: Egy ismerős láthatóan feszült mostanában! Próbálj rajta segíteni!
Az órát érdekes élettörténet bemutatásával zártam. Egy színész életéből két küzdelmet mutattam meg. Küzdeni vagy megadni magunkat? –kérdést állítottam középpontba.
Őze Lajos színésznek nagyon nehéz gyermekkora volt, dadogott és ezért társai kigúnyolták. Szomorú magányában olvasni kezdett félhangosan és csodák csodája, valami feloldódott benne, a mai napig színészóriásként emlékezünk rá. Gyermekkori küzdelme élete lényegi részének kibontakozását segítette. Ha csak vidáman játszott volna társaival és nem a könyveket bújta volna, talán soha sem láthattuk volna pl. a Tanú című film Virág elvtársaként, vagy Az ötödik pecsét Gyurica uraként.
Rövid videót mutattam a gyerekeknek. Egy filmes fotós beszél a színész utolsó küzdelmeiről. Őze Lajos még nem volt 50 éves, de valószínűleg tudta, hogy halálos beteg és mégis erején felül igyekezett helytállni annak a filmnek a forgatásán, amelyet végül az ő szereplésével soha nem mutattak be. Még nem fejeződött be a forgatás, amikor elhunyt. A werkfilm drámai képkockái egy súlyosan beteg ember küzdelmeit örökítik meg az utókornak. Mennyire nehéz lehetett számára szó szerint reflektorfényben, sok emberrel együttműködni, a jeleneteket sokszor megismételni testileg kimerülten, az élet kihunyása előtti pillanatokban.
„Soha nem kértem és soha nem adtam vissza szerepet. Amit rám osztanak, azt megpróbálom megoldani.”-mondta Őze Lajos. Kényes kérdés, hogy vajon minden esetben vállalnunk kell a küzdelmet, vagy van olyan élethelyzet, amelyben őszintén kell szembenéznünk a ránk váró történésekkel?
Ne ítéljünk el soha senkit döntéseiért, nehezen tudjuk más helyzetébe képzelni magunkat és főleg nem láttuk az oda vezető hosszú utat. Mi magunk is folyamatosan változunk, ahogyan az élet zajlik, mert érzelmeink áradnak és apadnak…
Ebben a hónapban a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk.
A munkafüzet feladatait örömmel csinálták a gyerekek, sok érdekes rajz született a „Hol érzem a feszültséget” és az „Indulathőmérő” feladatokban.
Ezen kívül minden gyerkőc elmesélt egy-egy történetet, amikor valamilyen problémás szituációban találta magát. Egyenként elemeztük, majd a megoldásokat is csoportosítottuk a probléma- illetve érzelemközpontú jellemzők szerint.
A szituációs játékunkban néhányat elő is adtunk más-más megoldási lehetőségeket keresve.
Az ajánlott feladatok közül a „Milyen a ti hajótok, és kik vagytok rajta?” címűt játszottuk el, amit nagyon élveztek a gyerekek.
Hasznos, számukra is érthető módon tudtuk feldolgozni a témát, amit köszönünk!
2023. február
Megküzdési stratégiák
Hétfő: A feladatlapban van egy stilizált emberi test, amit felnagyítottam, mindenkinek egy A/4 lapon lerajzolva odaadtam, és saját magukat kellett elkészíteni papír tépéssel, az arcukat rajzzal. A tükröt természetesen kellett, és lehetett használni, hogy mindenki jól lássa hol helyezkedik el a haja, szeme, orra, szája, milyen színű a ruhája, de a ruha színéhez annyira nem ragaszkodtunk, mert lehetett színesebbet is készíteni. Nagyon csinos emberkék születtek. Amikor leültünk a szőnyegre, sírást hallottam, volt aki rögtön rájött, hogy Dóra lehet az, aki sír. Kivettük a dobozból, kérdeztem miért sír. Éppen a lassú játék pakolás ijesztette meg, mert azt hitte, ma nem vesszük elő, elfelejtettük Őt. Kérdeztem a gyerekektől, hogyan tudnánk jobb kedvre deríteni. Ügyesen záporoztak a jó ötletek. Amikor megvigasztaltuk, lefordítottam nekik, mit jelent a heti témánk, a megküzdési stratégiák. Úgy érzem, megértették, mert utána nagyon okos hozzászólásaik voltak. Játszottunk mindenki követ valakit játékot. Ha jól játszuk, akkor egy szabályos kör fog kialakulni. Na egy picit segítenem kellett. A körben állva megmasszíroztuk egymás nyakát, hátát. Volt aki csiklandos volt, kacarászott. Utána leültünk. Becsukott szemmel el kellett képzelniük, hogy kincset tartanak a kezükben, ami számukra nagyon kedves, és vigyázni, óvni, védelmezni kellett, etetni, itatni, szeretgetni, játszani vele, altatni, stb. De azután jött egy szélvihar, és kitépte a kezükből. Mit éreztek, milyen gondolatok kavarognak most a fejecskétekben? Miután mindenki elmondta mit érez (sajnos volt néhány kismajom, aki miután elkezdte az egyik szintén azt mondta, hogy semmit) de többségük okos, értelmes választ adott. A játék végén mindenki visszakapta virtuális barátját. Végig soroltuk az eddig megtett lépcsőfokokat, mutatták a célok elérésének kézjelét, így akkor már megmutattam a megküzdés jelét is. Mese következett, mivel boldogságot hoztam, vidám meét hoztam, Csukás István: Madárvédő Golyókapkodó. Tetszett a mese, nagyon figyelték. Lezárásként táncoltunk B.Bella Boldog vagyok c. dalára.
Kedd: Ma volt nálunk látogatóba Jozifek Zsófia. A reggelt egy kis szurka-piszkával kezdtük, ami azt jelenti, hogy a nyomtatott tulipánt, vagy hóvirágot rajzszőggel, hungarocell lapon kellett kiszurkálni, aztán színezni. A reggeli után megépítettük a „nyugalom szigetét”, amihez szivárvány színű esernyőt, pokrócokat, szivacsot, jógaszőnyeget, párnákat raktunk le a szőnyegre. Majd csatlakozott hozzá a kék pokróc, a mi a tó volt, és halakat lehetett horgászni, újrahasznosított műanyag vödröcskéből, papírhengerből. A halacskák arca különböző érzelmeket tükröző arcot viseltek, így mikor kifogták őket, még azt is mondták: az én halam szomorú, vidám, dühös, mérges, álmos. A halakat el is készítették a konyhába, úgyhogy a szigeten ettek, ittak finomakat. Amikor elpakoltuk a játékot, akkor dórival beszéltünk egy kicsit, azuán a tegnapi követős játékkal próbáltunk kört alakítani, de sajnos ma még többet kellett segítenem a kör alakításban, mint tegnap. Mikor meg volt a kör, a légzésünkre figyeltünk, és megpróbáltunk egyszerre lélegezni, mert annak közösség erősítő ereje van, szinkronban maradtunk. A légzés után tulipánokká nőttek a magocskából, mert így meg eljátszhatták azt az érzést, ami folyton érdekli a kicsiket, a naggyá válást. A játék után Balla Piroska Rossz kedvet elűző mondókáját mondtuk el. A mese ma is Csukás István volt, A Nagytüdejű Levegőfújó. Tetszett nekik a mese, végig figyeltek. A Kicsi Gesztenye klub Buborék dalára táncoltunk, és meglepiből lufikat varázsoltam elő a szekrényből. A másik meglepi a banánturmix volt, és még mindig van, udvar helyett a játszótérre mentünk.
Szerda: A szurka-piszka érdeklődés megnőtt a mai napon, sokan csináltak szurkálós virágot. A reggeli után a gyerekek vissza építették a „Nyugalom szigetét”, ahol ma nagyon nyugodt játék folyt. Az egyik asztalnál kipakoltunk, és elkezdtük a babok, tulipánok ültetését. Burgonyát, és vöröshagymát is csíráztatunk, hogy lássuk a különbséget közöttük. A szőnyegen megkérdeztem tőlük, hogyan érezték magukat ültetés közben? Mert a jókedvhez, a nyugalom érzéséhez a kertészkedés, ültetés nagyon jó stratégia. Megbeszéltük, hogy mit raktunk az edénybe, mibe ültettük a babot, és a tulipán hagymát, és mire van szüksége a növényeknek ahhoz, hogy kibújjanak a földből. Azt is megkérdeztem, hogy szerintük a magból, virághagymából mi bújik majd ki először, és miért. Nem gondoltam, de tudták a választ. A mese ma diavetítőről ment, A Radírpók. A gyümölcsevés, víz ivás után még volt időnk egy táncra, lufizásra (Kicsi Gesztenye Klub: Papírsárkány) mert utána mentünk az ovi aulájába, megnézni a Hóvirág csoport műsorát, ami nagyon tetszett a gyerekeknek.
Csütörtök: A mai a torna napunk, labdával küzdöttünk, padra fel, és le, pattogtatás, hol a fiúk, hol a lányok szabadultak meg a labdáktól a „szigeten”. El is fáradtak. A reggeli után óriás papírra lerajzolták egymást, volt akit kiszíneztek, volt akit pöttyöztek szivaccsal, meg festékkel, és nem is tudtunk mindenkit kiszínezni, mert nem volt rá idő. A kisasztalnál önarcképet lehetett készíteni, mindenki magának ragasztott hajat papír csíkkal, akinek rövid haja van, az levághatta rövidre. Ezt is folytatjuk holnap, hogy mindenki kész legyen. A mese a Festéktüsszentő Hapci Benő volt, nagyon szépen figyelték, élvezték. Egy rövid játékra volt még idő, papír lappal mutattam mozgásokat, nekik utánozni kellett. Ugrás, guggolás, pörgés, fekvés, rázkódás, előre hajlás, leülés. Nagyon ügyesek voltak ma is!!
Péntek: Feldíszítettük a szobát, előszedtük a tavaszi díszeket, amiből sokat tavaly a gyerekekkel készítettünk. Befejeztük a hajvágós fejecskéket, kiraktuk az ajtóra. Kiosztottam a feladatlapból kimásolt színezőt, ahol azt kellett kiszínezni, és kivágni, amitől jobb kedvünk lesz, vidámabbak leszünk. A kivágott képeket egy nagy szívre ragasztottuk, amit kiraktunk az öltözőbe, hogy mindenki lássa. Felrakzuk a lépcsőre a megküzdés jelét, amit kicsit gyakoroltunk is. A mai mese A Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél volt. Dóritól elbúcsúztunk egy időre, beraktuk a kincsesdobozába.
A szülők és kollegák felé a héten is volt feladat: „Kérlek tegyél a fára egy szívecskét, amire ráírod, hogy Ki, vagy mi segít Neked, ha valami amit nagyon szerettél volna, nem sikerült?
Nagyon szép, fácska született, az összes szívet felhasználták a fa díszítésére!
DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási helye
Gyakran ér bennünket fájdalom, kudarc, kerülünk nehéz helyzetbe.Ilyenkor fontos , hogy tudjuk, milyen megküzdési stratégiák vannak, melyek segítik a probléma megoldását.
Ezzel a hóvirágmezővel és a szirmokra írt pozitív üzenetekkel biztathatják a gyerekek magukat és társaikat nehéz helyzetek megoldásában.
Február hónapban a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk.
Megküzdés-piramist készítettünk: mi segíthet bennünket abban, hogy sikeresen megoldjunk a problémáinkat.
Rövid téma ismertetés után a gyerekek saját tapasztalataikról meséltek, kinek, mivel kellett már megküzdenie. Ügyesen megfogalmazták, hogy mire volt szükségük egy-egy nehéz helyzetben, ki tudott a leghamarabb segíteni nekik. A hóvirág mezőre esett a választásuk, s nagyon kedves, biztató üzenetekkel díszítették munkájukat.