A megküzdési stratégiák megismerése érdekében több napon át foglalkoztunk a téma feldolgozásával. Azt tanultuk meg, hogy az élet mindennapos kihívásaira hogyan célszerű reagálni, ezeket hogyan alkalmazhatjuk. Emiatt a megküzdés egy boldogságfokozó stratégia, amiben benne rejtőzik a boldogabbá válás lehetosege: vagyis ettől függ hogyan viselkedünk, reagálunk, milyenek vagyunk függetlenül attól mi bánt bennünket, milyen nehézségeken megyünk keresztül.
Ki is próbáltunk néhány olyan feladatot amiben alkalmazkodni is kellett egymáshoz, elfogadni is az irányítást, kitartani a célig. Az első játék a cápatámadás érdekes együttműködést fejlesztő játéknak bizonyult. A hajótörés játék is jó tapasztalat aki bizonyult.
A választható feladatok közül többel is megpróbálkoztunk. A lányok szabad időben a fonás technikáját gyakorolták, először ruha anyagon, majd később barbie babák haján is. Egész jól ráéreztek, és több napon is próbálkoztak. Kis segítséggel jól elfoglalták kitartóan magukat. A „Fel a fejjel!” animáció megtekintése igazán tetszett a gyerekeknek, kétszer is megnéztük. Gyorsan rájöttek a tanítás lényegére, amit azután el is játszottunk közösen. Első körben anya/apa kecskék lehettek, második körben kisgidák, így mindkét szerepet kipróbálhatták. A „Kecske becske mit csinálsz?” című népi játékot is elsajátítottuk, gyorsan megtanulták és még az udvaron is kérték hogy játsszuk el. Jó unaloműző játéknak is ígérkezett, egyre inkább igénylik a nagycsoportos Katicák az ilyen jellegű játékokat, nem győznek egymásnak drukkolni. A” testrészeink” játék szintén több napon is sorra került. Érdekes volt megfigyelni, ki az engedékenyebb, ki a veszekedősebb. Ki az aki elengedi a babazsákot és tovább küzd, ki az aki panaszkodik inkább amiért ő még sosem szerezte meg… A türelem fejlesztése egész éves feladunk.
A kicsi dió című népmesét szívesen hallgatták és ezt is eldramatiztuk. Harmadik alkalommal már mesőnk is lett, aki gyorsan megjegyezte a meséi részeket így nekem csak a szerepek elosztásában kellett segítenem. Végül együtt elsoroltuk mi mindent mesélt az életéről a cipó az ördögnek, szimbolikusan mutattuk is a mozgásformákat. Jól elfáradtunk a végére, és rájöttünk milyen nehéz, hosszú utat kell egy búzaszemnek is még tennie, amíg friss cipó nem lesz belőle. Rögtön átvezettük, hogy nekünk is még együtt mi minden nehézséggel kell szembenéznünk amíg az iskoláig eljutnak majd a gyerekek. Sok erőt, kitartást kíván még, de boldog vidám gyerekként kezdhetik majd még az első osztályt.

Kíváncsian vártam már az új februári feladatokat, hogy milyen gyakorlatokkal fogom a gyerekekkel megismertetni a boldogság foglalkozáson a megküzdés stratégiák témakörét. A résztvevő gyerekeinknek is mindig várják és szeretik ezeket a foglalkozásokat.
A foglalkozást Az égig érő fa vagyok relaxációs gyakorlattal kezdtük, körben állva, hajladoztunk, mint a fák a szélben. Meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj de jó című dalát, Körben állva mozogtunk a dalra, majd körbe állva elmondtam a gyerekeknek a Kecske becske. mit csinálsz című dal és népi játék szabályát és eljátszottuk. Ez a feladat nagyon tetszett a gyerekeknek, sokat nevettünk. Azután körben leültünk és elmeséltem A kicsi dió című mesét, majd kérdéseket tettem fel: Ha kapnál egy diót az ördögtől, te mit csinálnál? Ha lenne 3 kívánságod, mit kívánnál? Meglepő módon, sok kisgyermek valamilyen kis háziállatot szeretett volna. Egyénileg mindenki kért általában három különböző színű fonalat. A fonál segítségével megmutattam, annak aki nem tudott, hogy hogyan kell kalácsfonást készíteni. Sokan az anyukájuknak készítettek karkötőt, volt aki a testvérének és egy olyan lány is volt a 24 fős csoportból, akinek annyira tetszett ez a feladat, hogy a család minden tagjának készített karkötőt, pedig most próbálta először. A foglalkozás lezárásaként felragasztottuk a hatodik szimbólumunkat is a boldogságvárunkra és még egyszer meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj de jó című dalát.
A gyerekek megint jó kedéllyel, a szerettüknek készült karkötővel távoztak a csoportból, én megint meglepő élményekkel gazdagodtam. Olyan dolgokat volt lehetőségük elmondani a gyerekeknek, amit más foglalkozáson nem biztos, hogy megtudtam volna.

A kicsik közül még sokan most ismerkednek a szabályok betartásával, a közös játék örömeivel és nehézségeivel, és az eszközök használatával, ami nap mint nap a megküzdési stratégiák gyakorlását teszi lehetővé. Mi a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy ami nem megy, azt közösen begyakoroljuk. A közös gyakorlás segíti a kognitív funkciók fejlesztését, miközben sikerélményt élnek át, így erősödik pozitív énképük, önértékelésük és az óvónő – gyerek kapcsolat is bensőségesebbé válik. A farsangi játékok is jó alkalmat adtak a küzdelmek mókás megtapasztalására, amely mindenki számára élményszerű volt. A legjobban azonban „Pók néni” által eltüntetett babák kiszabadítása tetszett a kicsiknek, ahol közösen kellett különböző megpróbáltatásokat leküzdeniük. A feladatok között volt verselés, bohócképek keresése, éneklés, tengeren hajóval átkelés, amelyek végrehajtásával sikerült a babákat újra visszakapni, így a feszültség oldódott, és újra nyugalom, kielégültség, boldogság költözött a csoportba.