A témát pár rávezető kérdéssel kezdtem,majd felolvastam nekik az Aranykulcs ,,c” mesét,ami hosszú volt,de láttam rajtuk, hogy élvezték.
Utána odaadtam nekik a kifénymásolt színezőt és beszélgettünk, hogy kinek,mitől lesz jobb kedve.
Megküzdési stratégiák
A negyedikes diákjaimmal a februári hónapban sok mindennel megküzdöttünk közösen. A boldogságóra keretein belül a ” kiképzés” című játékot teljesítettük a fiúkkal a lányokkal pedig a ” Hajvarázs” című játékot játszottuk. Mind a két csapat nagyon ügyesen teljesített és , ami a legfontosabb, hogy nagyon jól érezték magukat a feladatok közben! Ebben a hónapban emlékeztünk meg február 22-én A Magyar Parasportolókról és úgy gondolom, hogy ez szorosan kapcsolódik a februári hónap Boldogságóra témájához! Természetesen az aktuális hónapdalt mindig hallgattuk, amit nagyon szeretnek a boldog kis baglyok!
Köszönettel: Szilvike néni!
Tildy Zoltán Általános Iskola És AMI
A tanulók stresszoldó tevékenységeket soroltak fel, beszélgettünk róla, kinek mi segít a feszültség oldásában.
A boldogságórák témakörében úgy érzem, hogy ez az egyik legnehezebb témájú hónap. Igyekeztem ennek ellenére könnyedebben megközelíteni a témát. Egy egyszerű beszélgetőkörben mindenki elmondta, hogy hogyan érzi magát. Elég színes volt a paletta, és ez így volt jó. Észrevétlenül azokat szólítottam meg a beszélgetés folytatásában, akik nem túl jól érezték magukat. Igyekeztünk választ keresni arra, hogy hogyan lehet ebből az állapotból az egyénnek kikerülni, kinek milyen praktikája, megoldása van. Máris egy ötletbörzébe csöppentünk. Az ötleteket aztán kiegészítettem a stresszoldó ételekkel. Ezt senki nem említette. A zenehallgatás ugyan felkerült a táblára, de a komolyzene nem. Itt, ezen a ponton ejtettünk szót Vivaldiról és a komolyzenéről. A pandémia sajnos a mi csoportunkat is érintette, hiszen egy osztály volt már karanténban, ugyanakkor a karanténban nem lévőket is ugyanúgy megviselte a helyzet. Beszéltünk erről is, majd eljátszottuk a szituációs gyakorlatokat. Megállapítottuk, hogy mennyivel könnyebb valakinek a bőrébe bújni és úgy nyilatkozni, elmondani az érzéseket. A mi csoportunkban nemcsak ebben a hónapban van kiemelt szerepe a stresszoldásnak. A gyerekek testnevelés órákon rendszeresen relaxálnak, délutáni tanuláskor használhatják a stresszlabdákat is, illetve egy-egy nehezebb nap után mindig odafigyelünk a lazításra, a levezetésre is. Ebben a hónapban is sokat kártyáztunk, táblajátékoztunk és sakkoztunk. Most nevén is neveztük ezeket a tevékenységeket, és bekerültek a stresszoldó tevékenységek közé. Kihasználtuk a farsang, illetve a kiszebáb égetés adta lehetősége, és ebben az évben is cetlire írtuk mindannyian azokat a tulajdonságainkat, amiktől ebben az évben szeretnénk megszabadulni. Végezetül az egyik foglalkozáson alaposan tanulmányoztuk a boldogító erősségek kártyacsomagot és elkészítettük a saját erősségkártyánkat.
A ” Megküzdési stratégiák” témában a tanulók leírták, mi minden jelent számukra küzdelmet a hétköznapokban. Bár mindenkinek a maga problémája a legnagyobb, ezeket összevetettük az éppen aktuális háborús élethelyzetekkel, s megállapítottuk, hogy hálásak lehetünk. Íme, így lesz a küzdelemből hála.
Az erősségeink gyűjtését választottuk, ami igen nehéz feladatnak bizonyult. A gyerekek egymás segítségére siettek. Ezt még gyakorolni kell!
Az órán meghallgattuk Bagdi Bella A remény stratégiája, avagy a jövő, amely ELŐRE húz (ONLINE ELŐADÁSÁT), és megbeszéltük, hogy milyen saját stratégiát tudunk kialakítani a sikeres boldog élet kialakításához és ehhez milyen eszköztár áll a rendelkezésünkre. Plakátot készítettünk az elhangzott szavakból, amelyet a terembe kihelyeztünk, hogy emlékeztessen bennünket, hogy mindig van választás, és a szemléletmódunkkal könnyíthetjük a célok elérését!
Kis csapatunkkal (mert folyamatosan sok hiányzónk van) a kecskekatonaság feladatát dolgoztuk fel. A mese elolvasása, megnézése után kiszíneztük a fejdíszeket és próbáltuk eljátszani a katona életet:)
Képeink a munkafázist mutatják.
Ebben a hónapban a délutáni alvás előkészületeit próbáltam átalakítani „boldog percekké”. Amikor már mindenki átöltözött megnevezte, hogy ezen a napon, miért volt szomorú, esetlen megijedt valamitől, és addig nem kezdtem a mesélést amíg mindenki be nem takarózott a „nyugalompaplannal”, amely minden gondot, szomorúságot vigasztal. Ezután elolvastam „A kicsi dió” című , magyar népmesét, majd az ágyacskájukban el is játszottuk a búzamag életútját: összegömbölyödtek, mint a kicsi mag, kinyújtóztak, ahogy kikel a mag a földből, ringatóztak az ágyban, ahogy a szél fújja, megölelve saját magukat megformázták a cipót, majd bebújva a takaró alá, amely a kemencét szimbolizálta, pihenőre tértek a gyerekek. Amikor kisültek a cipők és zsemlék, akkor volt az ébresztő. Nagyon élvezték, hogy még a délutáni pihenésbe is becsempésztük a Boldogság órát.
Ezenkívül a hónap dalához igazodva, a farsangi forgatagban volt egy olyan táncos mókázásunk, amikor a párok, úgy kellett táncoljanak, hogy azokat a testrészeiket kellett összeösszesítsék, amelyeket megneveztem. Csoda jó volt ez is.