Nyugalompaplan

274543682_642872703656995_3018425385447033902_n.jpg

Ebben a hónapban a délutáni alvás előkészületeit próbáltam átalakítani “boldog percekké”. Amikor már mindenki átöltözött megnevezte, hogy ezen a napon, miért volt szomorú, esetlen megijedt valamitől, és addig nem kezdtem a mesélést amíg mindenki be nem takarózott a “nyugalompaplannal”, amely minden gondot, szomorúságot vigasztal. Ezután elolvastam “A kicsi dió” című , magyar népmesét, majd az ágyacskájukban el is játszottuk a búzamag életútját: összegömbölyödtek, mint a kicsi mag, kinyújtóztak, ahogy kikel a mag a földből, ringatóztak az ágyban, ahogy a szél fújja, megölelve saját magukat megformázták a cipót, majd bebújva a takaró alá, amely a kemencét szimbolizálta, pihenőre tértek a gyerekek. Amikor kisültek a cipők és zsemlék, akkor volt az ébresztő. Nagyon élvezték, hogy még a délutáni pihenésbe is becsempésztük a Boldogság órát.
Ezenkívül a hónap dalához igazodva, a farsangi forgatagban volt egy olyan táncos mókázásunk, amikor a párok, úgy kellett táncoljanak, hogy azokat a testrészeiket kellett összeösszesítsék, amelyeket megneveztem. Csoda jó volt ez is.

Képek