Február a Megküzdés hónapja.
A gyerekek mostanában nagyon hangosak, sokszor konfliktus alakul ki a játékok birtoklása miatt, ami remek alkalmat adott a téma feldolgozására.
Sokszor beszélgettünk arról, hogy ha szeretnénk egy játékkal játszani, ( de éppen egy másik gyerek játszik vele), akkor mi a módja annak, hogy hozzán kerüljön. Elméletben tudják, de sajnos a gyakorlatban ez még nem igazán működik. Mindig megbeszéljük, hogy használni kell a „varázsszavakat”: kérem szépen, köszönöm szépen, kérlek, légyszíves…
Téma feldolgozása:
Hétfő reggelre eltűntek a babák, és a kisautók a polcokról a csoportunkban. Reggel, mikor megérkeztek a gyerekek, ilyedten látták, hogy kedvenc játékaik nincsenek sehol. Keresték, kérdezgettek, de választ nem kaptak. Tízórai közben bejött a daduska néni, és egy levelet adott át nekem, amit valaki a csopotszoba ajtajához rakott.
A címzettek a gyerekek voltak, az aláíró pedig a Tél Boszorkány.
Lerírta Boszorkány Anyó, hogy olyan sokat veszekedtek a gyerekek a játékok miatt, hogy megunta látni, hallani, ezért inkább elvitte magával. A gyerekek nagyon meg voltak illetődve, többen sírni kezdtek. Szerencsére a Tél Boszorkány felajánlotta, hogy ha kiállják a próbát a gyerekek, akkor visszaadja a játékokat.
Megkérdeztem a gyerekeket, hogy megcsináljuk-e a feladatokat, amiket felsorollt a Boszorkány.
Mindenki azt válaszolta, hogy IGEN!
1. Mondjatok 1 farsangi verset!
2. Találós kérdés: Melyik állat kel fel február elején a téli álmából, hogy meglesse az árnyékát? (Medve) Mondjatok róla 1 verset, 1 dalt!
3. Rakjatok ki 3 állatos puzzlet közösen!
4. A tornaszobában teljesítsetek 3 ügyességi feladatot!
A gyerekek nagyon izgatottan láttak neki a feladatoknak.
Amikor minden feladatot teljesítettek, a dadus nénivek visszaküldte a Boszorkány az eltűnt játékokat. Nagyon nagy volt az öröm! Akkor a gyerekek megigérték, hogy mindig elkérik a játékokat egymástól, és nem fognak veszekedni.
Ezután még meghallgattuk Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó című dalát is.
Megküzdési stratégiák
Sajnos társadalmi probléma, hogy mindig rohanunk, soha semmire sincs idő, bedarálódunk a hétköznapokba és feszültebbek, idegesebbek leszünk a tél végére.
Ez bizony a gyerekeket sem kíméli, hiszen a reggelük rohanás, a 1000 különórára járnak, második osztályra pedig a nagyobb önállóságot is elvárják Tőlük, így maga a tanulás is okozhat belső feszültséget. Bizony többször volt összeveszésre, megsértődésre, megbántásra, undokoskodásra is példa.
Először beszélgettünk egy picit az érzésekről. Hogy mégis: adott szituációban pontosan mit is érzünk, miért, hogy ez természetes és hogy mit is kezdjünk ezzel a feszültséggel, ami bennünk kialakul és időnként fokozódik.
Csoportmunka keretében konstruktív ötleteket gyűjtöttünk a prevencióra és dühkezelésre.
Ezeket ki is tettük, így ha szükséges, ötleteket meríthetnek, kipróbálhatják, mi is ad igazi segítséget egyéniségtől és szituációtól függően.
Sajnos társadalmi probléma, hogy mindig rohanunk, soha semmire sincs idő, bedarálódunk a hétköznapokba és feszültebbek, idegesebbek leszünk a tél végére.
Ez bizony a gyerekeket sem kíméli, hiszen a reggelük rohanás, a 1000 különórára járnak, második osztályra pedig a nagyobb önállóságot is elvárják Tőlük, így maga a tanulás is okozhat belső feszültséget. Bizony többször volt összeveszésre, megsértődésre, megbántásra, undokoskodásra is példa.
Először beszélgettünk egy picit az érzésekről. Hogy mégis: adott szituációban pontosan mit is érzünk, miért, hogy ez természetes és hogy mit is kezdjünk ezzel a feszültséggel, ami bennünk kialakul és időnként fokozódik.
Csoportmunka keretében konstruktív ötleteket gyűjtöttünk a prevencióra és dühkezelésre.
Ezeket ki is tettük, így ha szükséges, ötleteket meríthetnek, kipróbálhatják, mi is ad igazi segítséget egyéniségtől és szituációtól függően.
A téma feldolgozása előtt relaxációs gyakorlatot végeztünk közösen. Elénekeltük az „Ellazulni jaj de jó” című dalt, mely alatt végzett utánzó mozgások nagy kedvre derültek és izgatottan várták a Boldogságóránk közös tevékenységeit. Hajótörés játék kíválóan prezentálta, hogy közösen mindennel megküzdünk. Együttes erővel toronyépítésbe kezdtünk és kitartóan, -nem csüggedve ha apró kudarcok is gördültek elénk- felépítettük tornyunkat. A pozitív élményekkel való gazdagodás most sem maradt el. Tapssal fejezték ki boldogságukat a gyermekek. Megismerkedtünk a megküzdés jelével. Zárásképp újra közös éneklésbe táncolásba kezdtünk.
A februári téma a célok kitűzése után sok gondolatot, feladatot, megoldandó problémát rejtett magában a januári kitűzött cél után. A cél kitűzése nagyon fontos, de a megvalósulásig tartó út legalább annyira. Sokszor rögös ez az út, meg is torpanhat az ember, de a jól felépített, részfeladatokat megoldó, majd a végcélt megvalósító ember már az úton is lehet megelégedett, hálás, reményteljes. Az optimista szemlélet segít megvalósítani a kitűzött célt. Ezért készítettük el buzdító hóvirágmezőnket a boldogság falunkra, mely a bejárattal szemben fogad minden hozzánk belépőt. A tavasz első, bátor hírnökének kicsiny szirmaira boldogító üzeneteket írtak a gyerekek. Amelyek egy-egy nehéz helyzetben tovább lendíthetik azt, aki elfáradt.
A gyerekekkel több foglalkozáson, órán is foglalkoztunk ezzel a témával. Érdeklődőek voltak a téma iránt, ami nagy örömmel töltött el.
Az e havi boldogságóránk szoros összefüggésben áll a múlt hónap témájával: hiszen az ember akkor küzd szívvel, ha van miért küzdenie, vannak céljai. Ennek a boldogságórának a „Nem adom fel” címet adtam. Tevékenységünket dr. Bagdy Emőke: Malomkörzés c. gyakorlatával kezdtük, mely kellően lendületbe hozta a gyerekeket. Mielőtt elkezdtem volna a Szerencsepróbáló királyfi c. mesémet, körben ülve megkérdeztem az ovisokat, mit vinnének magukkal az előttük levő kosárból: volt benne iránytű, látcső, pogácsa, kendő, bot…választásukat meg is kellett indokolniuk. A mese végén megbeszéltük, milyen akadályokkal kellett megküzdenie a királyfinak, ki segítette, ki gátolta útja során, eljátszottuk, milyen arcot vágott, mikor meglepődött,vagy örült. A foglalkozást egy közös akadálypálya készítésével folytattuk: az erdő építőkockákból épült, a patak egy pléd volt, a sárkány fejei babzsákok és mivel túl könnyű akadálynak bizonyult az út, a gyerekek ötleteit felhasználva nehezítettünk rajta plusz átugrandó téglákkal, babzsákokkal. A csoport többször leküzdötte az akadályokat, nagyon jó hangulatban telt ez az óra. A végén énekeltünk együtt Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalára, és megkértem a gyerekeket, hogy hazaérve meséltessék szüleiket arról, milyen nehéz helyzeteket kellett nekik megküzdeniük és ez miért sikerült…
Nagyon motiváló foglalkozás volt. A gyerekek végig lelkesek és aktívak voltak. Reggelre eltüntek a plüssálataink amivel délután nagy szeretettel aludni szoktak. Lázas találgatás kezdődött mi történt velük. Egy szemfüles kisfiú megtalálta Pók néni levelét és rögtön kérték nézzem meg mi lehet benne. A levélben felsorolt három feladat teljesítését örömmel vállalták és rögtön nekikezdtek. Az első feladat Pók néni lakásának megtervezése a második megépítése a harmadik pedig egy kényelmes pókháló megfonása volt. Mindhárom feladatot nagy akarattal, lelkesen készítették el, örömmel díszítették rajzaikat és épületeiket, hogy Pók néninek minnél jobban tetszen. A pókfonás különösen elnyerte tetszésüket napokig fontak még a feladat elkészülte után is. Az ebéd elötti kézmosásnál örömmel vették észre, hogy Pók néninek tetszettek a feladataik mert a plüssök az ajtó elött vártak minket. Nagyon tartalmas élményekkel teli játékot tudhattunk magunkénak, sok közös játékkal és összedolgozással.
Csólyospálosi Általános Iskola
Februárban egy közös célt tűzött ki magának az osztály, mégpedig fellépni a farsangon egy bécsi keringővel. Páran járnak ugyan táncolni, de keringőzni senki sem tudott az osztályból, így elég nagy kihívásnak tűnt. Sokat botladoztunk, nevettünk és közben jól szórakoztunk, míg mindenki megtanulta a táncot. Mindnyájan elszántan gyakoroltunk, ennek köszönhetően elnyertük a legtélűzőbb címet.
Hősökké váltunk, a magunk hőseivé.