Nagyon örültem, hogy februárban a megküzdési startégiák témakör következett a Boldogság foglalkozásunkon, ugyanis ebben az időszakban viszonylag sokszor fordult elő konfliktus, feszültség, indulatos magatartás csoportunkban. A foglalkozást most énekléssel kezdtük, majd ezt követően relaxáltunk. A foglalkozást a Boldogságóra című könyvben talált számomra nagyon jó ötlettel indítottam. A kedvenc játékunk kiszabadítása következett, majd elmeséltem az Aranykulcs című mesét, ami nagyon tetszett a gyermekeknek. Beszélgettünk a mese után arról, hogy ki mit szokott csinálni annak érdekében, hogy a feszültség, a mérges gondolatok megszűnjenek. Valaki azt mondta, hogy ő bizony sétálni szeret ilyenkor, így egy nagy sétával zártuk a foglalkozásunkat.

A februári boldogságóra témája a megküzdés. Nagycsoportosainkkal már sokat tudtunk beszélgetni a megküzdés boldogságfokozó állapotairól. Volt olyan gyermek, aki először azt mondta, hogy nem szeret küzdeni, de a tevékenység végére ő is rájött, hogy megéri a küzdelem a boldogságunk eléréséhez. A témát a „Jégvilág ” héthez kapcsoltuk, melyet nagyon szeretnek a gyermekek. A mese támájának feldolgozásában a témán és a történeten keresztül nagyon sok érzelem is megjelenik. Marék Veronika Hűsítő meséjében a kispingvin megpróbáltatásain keresztül beszéltünk arról, hogy ahhoz, hogy boldogok lehessünk, egy két akadályt le kell küzdjünk. A mese hallgatása után a veszélyre figyelmeztetést, az ijedtséget, a megpróbáltatás közbeni gondolkodást, a kiútkeresés érzését próbáltuk érezékeltetni. A gyermekek nagyon jól ki tudták fejezni a különböző érzelmeket, amelyek a megküzdés gyakorlásához tartoznak.

Ez a téma elsőre nehezen érthetőnek tűnt a gyermekeink számára, később a mindennapok részévé vált egy-egy adódó probléma megoldásánál. A kisgyermek életében az első társ, aki segít leküzdeni az akadályokat és megfelelni a kihívásoknak az édesanya. Ő az, aki az első lépteket vigyázza, az első szavakat tanítja, igyekszik a kudarcoktól megóvni gyermekét. Ez a védelem egészen a gyermek közösségbe kerüléséig tart, akkortól viszont a konfliktusoknál, nehézségeknél nem mindig van külső segítség és a kisgyermek ebben a formában szocializálódik. A tanulás lépései nem mindig könnyűek, sokszor maradnak vissza sérelmek, indulatok, rossz érzések. Ezek megéléséhez, feldolgozásához nyújt segítséget ez a témakör. Ismét a drámajátékokat hívtuk legtöbbször segítségül a megértéshez, az érzések átéléséhez, az indulatok kezeléséhez. A „Hajótörés” játékot többször is eljátszottuk a gyerekekkel, nagyon szerették, megértették a lényegét (egymásra figyelés, csak együtt nyerhet a csoport, ha valaki leesik a tutajról, mindenki a vízbe borul). Kialakítottuk a „Nyugalom-sarkot” ahová szívesen vonulnak el megpihenni, gondolkodni, álmodtunk mindenben segítő szuperhősökről, építettünk közösen kuckókat a „külső viharok” ellen.

Mivel senkinek nincs két egyforma napja, ezért nekünk is elfogadónak kell lennünk, még ha ez nem is minden esetben megy könnyen. A csoportban a korona a jelképe annak, hogy bár nehéz sokszor akár bocsánatot kérni, akár odaadnia játékot, de mégis sikerül, mégis meg tudjuk tenni.