Az óra elején beszélgetőkörben a megoldandó problémáinkról, feladatainkról beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy sokféle dologgal kell naponta megküzdenünk. Elővettük színes palettánkat és sokféle színnel színeztünk. Érzékeltetve azt, hogy problémáink megoldására is sokféle megoldási javaslat létezik. Hogyan tekintsünk ajándékként a problémákra? – tettük fel a kérdést magunknak. A választ a következő gondolatban találtuk meg: „A problémák az élet becsomagolt ajándékai-az ajándék a fejlődésben rejlik, amelyen átmegyünk ha „kicsomagoljuk” a problémát.” (Kurt Teppervein)
Aztán a Kati és a 13-as ház boszorkánya című történetet hallgatták meg a gyerekek. A történet megoldási stratégiákat, ötleteket mutatott: hogyan győzzük le félelmünket, előítéleteinket. Majd ajándékokat bontottunk ki! Az ajándék tasakok olyan tárgyakat rejtettek, amelyek eszközként szolgálhatnak bizonyos problémák megoldására. Arra a problémára, amelyet felvetettünk a tárgyak kapcsán kerestünk más megoldási stratégiákat is. Ezután meghallgattuk az „Engem nem lehet megállítani” című dalt.
Végül elkészítettük megoldási stratégiáink színes palettáját! Tartsatok velünk az ötletbörzében!
Megküzdési stratégiák
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Idén is tele volt megküzdéssel a február. Jó ovisokhoz hűen, elűztük a telet, küzdöttünk a bacilusok ellen, és az iskolai felvételit is le kellett gyűrni. Ezek mellett a gyerekek számára hétköznapibb problémákra is kerestünk megoldásokat. Dramatikus játékban dolgoztunk fel olyan szituációkat, mely a gyerekek számára megküzdést kínálnak. Mint a szülőktől való elszakadás, egy hőn áhított tárgy meg nem szerzése, vita a testvérekkel. A télűzésben már van tapasztalatunk, így az nem is igazán jelentett gondot. A jókedvünkkel, a jelmezeinkkel, táncunkkal megfutamítottuk a telet. A hónapban a mi csoportunkat is elérték a betegségek. Tartottunk egy egészséghetet, ahol az egészségmegőrzés kapta a legnagyobb hangsúlyt, emellett pedig ellátogattunk egy gyógyszertárba is, ahol tovább mélyíthettük tudásunk, gyógynövényekkel és gyógyszertári eszközökkel ismerkedhettünk . A legnagyobb kihívás viszont az iskolai felvételik jelentették. A gyerekeknek segítettünk a felkészülésben, így is ki jobban, ki kevésbé izgulósan indult neki a feladatnak. Sok pozitív élménnyel tértek vissza a gyerekek, de akadtak olyanok is, akik sajnos nem jutottak be a számukra legkedvesebb intézménybe. Számukra ez külön megküzdést jelentett, mivel így van, aki elszakad ovis barátjától. Nekik segítettünk megkeresni a pozitívumokat ebben a nehéz szituációban, reményeink szerint szeptemberre már jó szívvel lépnek be az iskolájuk kapuján.
A megküzdés hónapjában az új osztállyal is előkerestük a többieknél is nagy sikert aratott „Pizzafutár” játékot. (megtalálható a korábbi évek játékgyűjteményében a Boldogságóra honlapján). A játék lényege: színes kartonból pizzákat, és velük megegyező színű házakat kell készíteni. Helyezzétek el a házakat az osztályban jól látható helyre úgy, hogy megközelíthető legyen. Válasszátok ki a futárt, adjátok a kezébe a pizzákat! Az lesz a feladata, hogy minél hamarabb kiszállítsa a pizzákat a megfelelő helyre. Mérhetitek az időt órával, telefonnal, stopperrel. A játék a kognitív, problémamegoldó képességeket fejleszti.
Ebben a hónapban a 9.A osztállyal a megküzdéssel, önbecsüléssel, humorral és ezek kapcsolataival foglalkoztunk. Az órát ismét a fogalmak tisztázásával, személyes jelentések megbeszélésével indítottuk. A tanulók gyorsan felfedezték, hogy a fogalmak között nagyon szoros a kapcsolat és minél több erősséget használunk, és az önbizalmunk is a helyén van, akkor a nehézségekkel történő szembenézés is sokkal könnyebb. A humort nagyon fontos a tanulók számára, de megjegyezték, hogy azért nem árt vigyázni vele, mert könnyen meg lehet sérteni vagy bántani másokat. A tanulók sorban hoztak saját példákat arra, hogyan is segítette át a nehéz helyzeteken őket át a humor.
Feladatként a humorhoz kapcsolódó feladatot hoztam: „Találékony térképek”. A tanulóknak nagyon tetszett a feladat, hiszen most bátran kifejezhették azokat a kifogásaikat, amiket leggyakrabban nem tusunk tőlük elfogadni. Örömmel és lelkesen készítették el térképeiket. Megbeszéltük, hogy ezek a kifogások hogyan nehezítik meg a céljaik elérését, a mindennapi életüket, majd megpróbáltuk átkeretezni, és áttértünk a megküzdési módokra. Ilyen megküzdés volt például, hogy kifogások helyett cselekedni kell, jobb időbeosztás szükséges, társak jelenléte, célok megfogalmazása, stb.
Az óra végén a megküzdéshez kapcsolódóan kitöltöttünk egy konfliktuskezelési stratégiákat tartalmazó kérdőívet, majd megnéztük, hogy az osztály tanulói milyen stratégiákat alkalmaznak.
A Megküzdési stratégiák téma feldolgozásához több relaxációs gyakorlatot is választottunk. Csoportunkban mostanában gyakrabban előfordult csúfolódás, ezért ezt a nemkívánatos viselkedést igyekeztünk komplex módon orvosolni. Közös éneklés után, a gyerekeknek elmeséltük a Mesék a cicáról, aki nem tudott nyávogni című mesét (Boldizsár Ildikó).
A mese végén beszélgettünk arról, hogy ki mit érez amikor mások csúfolják, mit tegyünk, hogy ez ne forduljon elő máskor. A célunk elérése érdekében a gyerekekkel közösen akadálypályát építettünk, ezeken az akadályokon keresztül jutva, mindenki elérkezhetett a Csodapalotába, ahol olyan emberek élnek, akik sosem csúfolódnak. Az akadálypálya egyik része egy tenger volt, amin együtt kellett a csoportnak áthajózni. Nagy vihar kerekedett és a hajónak egyre több „deszkája” veszett oda a tengerbe. Egyre kisebb lett a hajó, a gyerekeknek szorosan össze kellett kapaszkodniuk, nehogy valaki a vízbe essen. A mese, beszélgetés és a közös játék segítette annak felismerését, hogy feszültség, indulat, kudarc nélkül nem élhetünk, de ezekkel szembe tudunk nézni és sikeresen le tudjuk küzdeni a nehézségeket.
Hogyan küzdjünk meg a nehézségeinkkel? Mik okozhatnak nekik nehézségeket, amelyek miatt szomorúak és elkeseredettek lehetnek? Ezekre a kérdésekre próbáltunk válaszokat találni ezen a foglalkozáson. Nagyon aktívan vettek részt a beszélgetésben. Látszott a gyermekeken, hogy értik miről van szó és foglalkoztatja őket ez a téma. A személyes, lelki problémákat is felvállalták egymás előtt, bátran mondtak véleményeket, javaslatokat a nehézségek leküzdésére. Nagyon jó érzés volt megtapasztalni, hogy mennyire érzékenyek és empatikusak egymással és azt, hogy szívesen segítenek, ha valamelyik társukról azt érzik, hogy most jól esne neki egy baráti szó vagy ölelés. A saját szamurájukat nagy odafigyeléssel készítették el. Büszke vagyok a tanítványaimra!
A foglalkozást szokás szerint relaxációs gyakorlatok nyitották, megint újakat próbáltunk ki: a „Rágógumi gyakorlat”-ot és a „Malomkörzés” elnevezésűt. Nyitásképpen olyan biztató szavakat és mondatokat gyűjtöttünk, amelyek egy nehéz helyzetben vagy probléma esetén el szoktak hangozni. Ezeket felírtuk a táblára. Felidéztünk régebbi megoldandó feladatokat, nehézségeket az életünkből és megbeszéltük, hogyan végződtek ezek és hogyan látjuk most azokat. Megpróbáltuk pontokba a szedni a nehézségek megoldásának egyes lépéseit. Ezután felolvastam „A bugyelláris, a pipa meg a süveg” című mesét. Értelmeztük a hallottakat, megbeszéltük, miért kapott segítséget Bálint, miért akarhatott rosszat a kisasszony. Ezután a füzetben elvégeztük a „Hegyek-völgyek” feladatot, megnéztük, hányszor változott Bálint sorsa a történet során. Zárásként kis papírautókat készítettünk, ráírtuk néhány stresszoldó technikánkat és kitűztük őket a faliújságra.
Zöld Gólya Óvoda és Bölcsőde ÁMK
A erdei tisztás c. mese meghallgatása után, elkészítettük a mese szereplőinek álarcait, a kis állatokat a feladatlapon az otthonaikba vezettük. A tevékenység közben megtanultuk a Dagi tócsa…mondókát is. A mese dramatizálása által a gyerekekben még inkább megfogalmazodott a mese üzetnete, miszerint a közös együttműködés során minden problémára megoldást találunk.
A tevékenyég végén az Ellazulni jaj de jó! c. zenére relaxáltunk.
A februári boldogságóránk témája a megküzdési stratégiák volt.
A ráhangolódást elősegítve körbe ültünk és egymás kezét megfogva adtuk egymás „erejét”, hogy sikeresen végig tudjunk menni a bátorság próbákon. Közben meghallgattuk Bagdy Bella- Ellazulni jaj de jó – cím dalát.
Kezdésként megkérdeztem tőlük, hogy mit is jelenthet az, hogyha valaki bátor. A nagyobbaknak szuper meglátásaik, gondolataik voltak a témát illetően.
Megbeszéltük, hogy milyen „problémákkal, gondokkal” kell megküzdenünk nap, mint nap és, hogy mi az, ami segíthet nekünk, ezek leküzdésében.
Szót ejtettünk arról, hogy bízzunk a saját képességeinkben, de fontosnak tartottam kiemelni, hogy adott esetekben merjenek segítséget kérni szüleiktől, felnőttektől, tőlünk, óvodapedagógusoktól.
A feladatok végrehajtása előtt egy közös –csapatkiáltással- bátorítottuk önmagunkat és egymást.
A feladatokat az óvoda által újonnan vásárolt, ezért a gyermekeknek számára újdonságként hatott eszközökből állítottam össze, hogy minél izgalmasabb legyen a gyermekeknek.
Bátran végig mentek minden feladaton és igény szerint segítettünk is a gyermekeknek.
Relaxációként, körben ülve mély levegőket vettük, majd kifújtuk a „problémáinkat” és ellazult állapotban zártuk a bátorsági feladatokat.
A feladatok végére mindenki elmondhatta, hogy melyik feladatnál érezte magát a legbátrabbnak.
Egy „Bátor vagyok” feliratú korongot kapott minden gyermek, amit büszkén vitt haza.
Mindennap küzdünk. Nap mint nap gyakoroljuk a megküzdést. Az iskolában, otthon a családtagokkal, a társakkal, a buszon, a boltban … és mindenhol is.
A végén mindenki magát győzte le és szamuráj lett.
Tanulságos mese és jó kis feladat volt, hála érte.
