Pillangóreptetés
Megbocsátás
A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás. Ez tanulható és tanítható. A bocsánatkérés 5 nyelvéről is beszélgettünk, majd bocsánatsorolót játszottunk, mikor is minél több bocsánatkérő mondatot kellett összegyűjteni a gyerekeknek. A játék célja, hogy egymástól tanulva megtapasztalják, milyen sokféleképpen lehet szavakkal és szavak nélkül bocsánatot kérni.
A foglalkozást Bagdi Bella Ho’oponopono című dalával kezdtük. A gyerekek figyelmesen hallgatták, és közben odajöttek a szőnyegre. Ezután a „Kitárom világom” kezdetű relaxációs gyakorlatot játszottuk el, majd elmondtam nekik a megbocsátásról szóló verset.
Ezt követően Boldog Dóra érkezett hozzánk. Ölelőkörrel indítottunk, majd beszélgetőkört tartottunk. Megbeszéltük, milyen érzés, amikor valakit megbántunk, hogyan kérünk bocsánatot, és azt is, hogyan érezzük magunkat, ha minket bánt meg valaki. A gyerekek sok példát hoztak: volt, aki óvodai konfliktust osztott meg, más otthoni történetet mesélt el. Érdekes volt hallani, hogy szinte minden esetben sikerült kibékülniük, és elmondták, hogyan kértek bocsánatot egymástól.
Ezután elmeséltem nekik Bezzeg Andrea „Tündéri bocsánat” című meséjét, amit figyelmesen hallgattak végig. A mese után megbeszéltük azokat a gondolatokat és érzéseket, amelyeket bennük felkeltett.
Később varázsszőnyegre „ültünk”, és elindultunk egy képzeletbeli utazásra, miközben Bagdi Bella „Repülj velem” című dalát hallgattuk. A gyerekek különösen élvezték ezt a játékot, nagyon tetszett nekik az utazás hangulata.
Megérkeztünk egy szigetre, ahol egy interaktív Ho’oponopono játékot is eljátszottunk. Megbeszéltük a szó jelentését, és a gyerekek többször is lelkesen ismételték.
Végül „visszatértünk” az óvodába, ahol felragasztottuk a hónap témáját jelképező jelet a következő lépcsőfokra.
Furtai ÁMK Bakonszegi Zöldliget Óvoda
A gyerekekkel sokat játszottunk és beszélgettünk arról, hogy miért kell óvni a földet, védeni a természetet. Szépítve az óvoda udvarát virágmagokat ültettünk a beporzók védelme érdekében. Eljártuk a megbocsátás táncát különböző dalokra, mindig más hangulatot kifejezve. Pillangót öleltünk miközben sikerült pihennünk, figyelve a testtartásra, légzésre.
Az osztállyal nagyot beszélgettünk a mások megbántásáról, és a megbánásról. Mindenki elmondta, hogy történt már vele olyan helyzet, amikor ő bántott valakit vagy esetleg őt megbántották. Átbeszéltük kinek milyen érzés volt és hogyan lehet az ilyen alkalmakkor a hibákat jóvá tenni. Sok jó megoldás, ötlet és bocsánatkérő mondat, cselekedet született.
A varázsszavak valóban varázserővel bírnak. Bizonyos konfliktushelyzetekben próbáltuk ki. Van úgy, hogy megbántjuk véletlenül a társunkat, viszont a varázsszavak használatával jóvá tehetjük azt. A Bogyó és Babóca csoport is ezt alkalmazza. Felidéztünk olyan történéseket, amikor megbántottunk valakit, vagy minket bántottak meg, és elmesélték a gyerekek, hogy mi történt. Van olyan gyermek, aki könnyen megbocsájt, van, akinek ez nehezebben megy. Mégis az a jellemzőbb, hogy elfogadják a bocsánatkérést társaiktól. Egy történetet szőttünk a gyerekekkel. Elkezdtem a mesét Tapsiról , aki csakis magának szerette volna a sok sok húsvéti tojást. Ezt a történetet folytatták a gyerekek. Valamiféle varázslatos történet alakult belőle. Segítettek tapsinak az erdő lakói megérteni, hogy jobb a barátokkal megosztani a finomságokat, mint egyedül, magányosan elnyamnyogni. Ráadásul ennyi csokoládétól a pocakja is jól megfájdulna. A történet végén egy tojáskereső játékot játszottunk. A gyerekek megértették a történetet,mert aki sok tojást talált, bizony megosztotta más gyerekekkel is.
A megbocsájtásnak és a bocsánatkérésnek valóban varázseteje van.
Április hónap megbocsájtás gyakorlásának a Bocsánattojások ötletet választottuk és valósítottuk meg a csoportunkban, mivel az óvodás gyermekeknek egyébként is nehéz megérteni, mit is jelent megbocsájtani, s így maga a fogalom emocionális átérzése nehezített. Ennél fogva olyan illusztrációkat, képeket, lehetőségeket kerestünk a ,,megbocsájtás beszélgető körben”, amelyekkel a gyermekek szerint ezt ők maguk ki tudják fejezni. A Bocsánattojások elkészültével, mindenki elmondta a saját ötletét, kifejezte a bocsánat kérését és a megbocsájtás érzésére is kerestünk szavakat.
Az anyák napjához közeledve a megbocsátásról is beszélgettünk a csoportban.
Megbeszéltük, milyen módon tudunk bocsánatot kérni egymástól, érdemes-e haragot tartani a szívünkben? Melyik jobb érzés? A harag vagy a megbocsátás?
A gyerekek apró gesztusokkal, általuk rajzolt „üzenetekkel” kértek bocsánatot egymástól korábban elkövetett csíntevéseikért.
pl: -Ne haragudj, hogy elvettem a babát!” – Nem haragszom, megbocsátok.
A Boldogságóra legmeghatóbb pillanata az volt, amikor a csoportban lévő gyerekek spontán kezdték el ölelni egymást.
Az aktuális havi projektünket a fogalom egyéni értelmezésével indítottuk. Arra a fókuszáltam,
mennyire része a gyerekek életének a megbocsátás gyakorlata, mit értenek rajta, hogyan
alkalmazzák. Jellemző ebben a felsős osztályban, hogy gyakran fordul elő apróbb konfliktus. Ez abból
is adódhat, hogy az óraközi szünetek igen kevés időt adnak az esetleg felmerülő „nézeteltérések”
mélyebb átbeszélésére. Gyakoribb az előző napon vagy esetleg régebb óta hordozott és nem
megoldott problémák megléte is. Itt már látni lehetett, hogy szükséges magát a megbocsátás
folyamatát is körbejárni, az egyénre jellemző saját megoldásokat átbeszélni, segítséget felkínálni.
– Az első játéknak azt választottam, hogy álljon fel mindenki egy vonal mentén, ami legyen a
Megbocsátás átló. Kijelöltem az átló kezdő és végpontját: nehezen—könnyen megbocsátok. A
gyerekek először a társaikra figyeltek, hova áll a barátjuk vagy hol is az a „vonal”, amire állni kell.
Amikor mindenki elfoglalta a helyét a terem hosszában, akkor újra megerősítettem a pozíciókat: itt
állnak azok, akik könnyen megbocsátanak, itt pedig azok, akik nehezebben. A közöttük lévő térben
állók is már könnyebben átlátták a helyüket. Kis mozgolódás után mindenki elfoglalta a neki
megfelelő helyet. Ekkor néhány tanulót megkérdeztem, miért ott áll és mi kell ahhoz, hogy a másik
térfélre álljon. A válaszokból kitűnt, hogy nem szeretnek sokáig haragban, konfliktusban lenni
egymással. Inkább rendezni szeretik az esetleges összetűzéseket, vitákat. Ennek az az oka, hogy jól
akarják érezni magukat az iskolai kis közösségükben, mert akkor jobban tudnak más dolgokra
figyelni: barátok, felszabadító beszélgetések, tanulás, célok megvalósítása. A meglévő konfliktusaik
a lány-fiú kamaszkori súrlódásokból vagy régebb óta hordozott sérelmekből táplálkoznak. Meg kell
jegyezzem, az iskola egyik legjobban összetartó közösségéről van szó.
A megbocsátás 5 nyelvét:
Sajnálom – fájdalmunk kifejezése.
Hibáztam – a felelősség vállalása.
Mivel tehetném jóvá a történteket? – kárpótlás.
Ígérem, nem fordul elő többé! – őszinte megbánás.
Meg tudnál bocsátani? – a megbocsátás kérése.
fontosnak tartottam vizuálisan (kivetítve, kiemelve) is megbeszélni, hiszen a diákkorban megtapasztalt
megbocsátási nyelvezet megfelelő használata a felnőttkori konfliktusok megoldásában is hasznos lehet.
A konfliktusok, sérelmek „oldásának” folyamatával minél korábban meg kell kínálni a gyerekeket.
Tapasztalatom szerint az óvodában szinte alap dolog, hogy bocsánatot kell kérni, ha „bajt” okoz valaki.
Viszont engem nagyon zavar, hogy kötelező megbocsátani, pedig látszik, hogy ez nem könnyű abban az
esetben, amikor testi-lelki fájdalom is kapcsolódik az átélt eseményhez. Elveszik azt a jogot a gyerektől,
hogy haragudjon, pedig joga van hozzá. No, itt kellene megtanítani- már óvodában- a felszabadító
megbocsátást. Mert ez mindkét félnek megnyugtató lezárást jelentene az esetek nagy részében. Erről is
beszélgettünk a tanulókkal, mire néhány gyerekkori veszekedésüket, problémájukat kapásból fel tudták
idézni. Talán azért, mert erős érzelmi állapot kapcsolódott a régebbi helyzethez, talán nem született
megnyugtató kibékülés korábban…?
Nagyon tetszett a fiataloknak az anyagba illesztett Lewis B. Smedes és Gary Chapman idézet, amiről úgy
gondolták, érdemes elgondolkodni és nem elfelejteni.
Érdekes, hogy az előző havi foglalkozás ( a szeretetnyelv alkalmazása) sokaknak eszébe jutott, ahol
néhányan felülemelkedtek sérelmeiken. Belátták hibáikat és bocsánatot is tudtak kérni. Igazolva azt,
hogy ez mindkét félnek segít továbblépni.
Megbocsátok? Nem bocsátok? Arra kértem a gyerekeket, álljanak ahhoz a padhoz, ahol a számukra
megfelelő kifejezés található: 1. könnyen megbocsátom, 2. talán megbocsátom, 3. nem bocsátom meg.
I. Szituáció: egy osztálytársam lemásolja a házi feladatomat.
Könnyen megbocsátom: Ide álltak a legtöbben- az osztály majdnem fele, mert nekik ez nem
probléma. Hiszen ők is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy mások segítségére szorulnak, ha nincs
meg a házijuk.
II. Szituáció: a nekem tetsző lány/fiú mégsem jön el a megbeszélt randira. Itt többen már inkább
arra gondoltak, hogy nyomós oka lehetett annak, aki mégsem jelent meg a találkán. Fontosnak
tartották, hogy ezt meg kell beszélni, mert látatlanban nem szabad súlyos döntést hozni és
megharagudni. Volt olyan 2 lány, akik viszont nem akarták megbocsátani a másik félnek ezt.
Sértésnek vették, megbántódtak. Az okát is megbeszéltük és elfogadtuk. Más sérelmek álltak
ennek a döntésnek a hátterében.
Sajnos a hosszú tavaszi szünet miatt nem tudtunk más játékokat kipróbálni. Bánt engem ez a dolog, mert
nagyon hasznos és fontos dolgok nem fértek be a foglalkozásunkba. Lehet, hogy május során is
visszatérek a megbocsátáshoz, mert nem volt elég ez a kis szösszenetnyi idő a témához.
Dicséretem a program megálmodóinak, viszont küzdök a bőség zavarával. Szeretek jobban elmélyedni
egy-egy témában. Ez az, amire viszont nem igazán van idő. Pedig embert formálunk az iskolában, nem is
akár milyen okból. Szeretnénk ezt egyre jobban csinálni!
