A hónap dalának meghallgatása után arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy kinek milyen sérelme van, kit bántottak meg, esetleg ki az, aki megbántott valakit, és szeretné jóvá tenni. Nagyon jó volt hallani, hogy tudják, mit kell csinálni, mondani, ha esetleg akaratlanul megbántanak valakit. Azt is megbeszéltük, hogyan lehet ezeket a sérelmeket, bántásokat feldolgozni, megbocsátani. A mese után mindenkinek adtam egy hőlégballon rajzot ( A Facebookon találtam a Kidz world oldalon). Megkértem őket, hogy színezzék ki, majd rajzolják, vagy írják bele azt a sérelmüket, ami bántja őket. Ezután kimentünk az udvarra, és képletesen felengedtük levegőbe, elengedtük a sérelmeinket, és megbocsátottunk azoknak, akik megbántottak. A csoportnevünkhöz híven, vidáman engedtük fel/el a sérelmeinket!
Megbocsátás
Április havi témánk a megbocsátás volt. Az óvodai mindennapokban elkerülhetetlenek a konfliktusok, félreértések , amik többféle okból keletkeznek. Fontos, hogy tisztázzuk ezeket a félreértéseket, illetve segítsünk a gyerekeknek elsimítani , megbeszélni, ha kérik. Ha megtaláltuk a megoldást, bocsánatot kérnek egymástól és már folytatódhat is a játék, mintha mi sem történt volna. A Napimádás című relaxációval kezdtük a téma feldolgozását, majd Ferenczei Éva bábjátékát használtam fel a megbocsátás fogalmának megértéséhez. Ezután a Varázsszavak című játékot játszottuk, ami nem volt könnyű a gyerekeknek. Végül aki szeretett volna, elkészíthette a mesében szereplő bábokat.
„Csak az tudja kimondani, hogy „megbocsátok neked”, aki azt is ki tudja mondani, hogy „szeretlek”. (Paulo Coelho)
A hónap témája a megbocsátás. Sajnos, a mai világban nagyon gyakran megbántjuk a másikat, úgy, hogy nem szeretnénk. Azonban a bocsánatkérés gyakran nem szívből jön, hanem, mert elvárják. Ezt kell megtanulni, hogy a bocsánatkérés ne rutinszerűen történjen, hanem szívből. A megbocsátás nem jelenti feltétlenül azt, hogy elfogadjuk a másik viselkedését, viszont segít, hogy a békénket megtaláljuk.
Beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy másoknak könnyebb megbocsátani, mint önmagunknak. Ezeket is meg kell tanulni, gyakorolni kell, ahhoz, hogy érzelmileg kiegyensúlyozottak legyünk, és ne szorongjunk.
A beszélgetés során felmerült a gyerekekben, hogyan tudunk magunknak megbocsátani. Szerintük az első az, hogy elismerjük, ha valamit tettünk, vállalni kell érte a felelősséget. Aztán elgondolkozni azon, hogy miért tettük. Talán, ha kimondjuk, hogy megbocsátunk magunknak, könnyebb lesz. Végül megpróbálni helyrehozni a helyzetet, kihozni belőle a legjobbat.
Azt gondolom, hogy erre tanítjuk a gyerekeket. Ha valakit megbántunk, bevalljuk, elgondolkodni a miérten, és helyrehozni a dolgokat.
El kell engedni a sérelmeket, de ezeket csak akkor tudjuk, ha van egy módszerünk arra, hogy kérünk bocsánatot, illetve hogyan bocsátunk meg.
Készítettünk egy társasjátékot, ami során tudják a kulcsszavakat gyakorolni, illetve gyakorolni a megbocsátást. A játékot 2-4 tanuló játszhatja. Hatos dobással lehet indulni. Alaphelyzet: Gondolj egy esetre, amikor te megbántottál vagy téged bántottak meg.
Dobott számnak megfelelő lépés során az adott számhoz tartozik egy mondatbefejezés vagy egy érzelemkifejezésre utaló mozdulat. Azt gondolom, hogy a gyerekek esetében az ölelés nagyon fontos. Akkor is ölelnek, ha örülnek valaminek, akkor is, ha vigasztalnak valakit, vagy éppen bocsánatot kérnek.
A megbocsátás nehéz, megbocsátani önmagunknak még nehezebb. De! Ha megtanuljuk a sérelmek elengedését, megkönnyebbülhetünk, mint a pillangók.
„A megbocsátás nem függ a másik személytől. Ez egy döntés, amit te hozol.”
A tavaszi újjászületés pillanatait több udvari megfigyeléssel, játékkal gazdagítottam. Imádtuk a Nap felé fordítani arcunkat, zenére tornáztunk a friss levegőn /B.B.:Jobb veled a világ/, énekeltünk, körjátékoztunk, bicikliztünk, hintáztunk, labdáztunk, fogócskáztunk… Csodálkozva figyelték gyermekeink az előbújó virágok nyílását, szirmaik összezáródását. Beszélgettünk a virágzó fáinkról. Koszorút készítettek a fa köré, hogy bocsásson meg, amiért dobálták a labdával, letörték az ágát. Kisebb konfliktusokat a növények segítségével próbáltam oldani. Pitypangbóbiták fújásával messzire fújtuk haragunkat, bánatunkat. Jót kívántunk magunknak, egymásnak. Megbocsátás napunkon megbocsátás kaput készítettem, ami alatt kézfogással átfutottak, majd megölelték egymást a „bocsánatkérők” és hazavihették a kibékülés pecsétjét. Szeretetgombóc játékkal soroltuk fel egymás jó tulajdonságait. Az utolsó napokban hálavirágokat készítettünk a nagymamáknak.Közben többször is meghallgattuk Molnár Orsi:Kevés a szó című dalát, mondogattuk a Hüvelykujjam boldogság kezdetű ujjsoroló mondókánkat.
Taktaharkányi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
A tavaszi séták az óvoda környékén ,a virágok,növények a környezetünkben,mind alkalmat adtak arra,hogy rácsodálkozzanak a gyerekek ezekre a szépségekre.Ekkor gyakoroltunk a megbocsátó szavakat,gondolatokat.-,,Bocsánat Föld ,nem dobom el a szemetet,amikor kibontom a csokimat.!”,,Bocsánat kishangya nem taposok rád,siess nyugodtan a dolgodra!”,,Bocsánat, nagy fa,nem tépem le a gallyaid,leveleid,a kismadarak fészket rakhatnak rád!”Közben természeti kincseket gyűjtöttünk össze(üres csiga házak,kavicsok,toboz,gesztenye,pitypang virág,melyből az udvaron a megbocsátás mezejét alkottuk meg a Földünkön.Meggyújtottunk egy szál gyertyát a Föld napjának tiszteletére.Körben állva pedig meghallgattuk és bekapcsolódva énekeltük együtt a Bagdi Bella:Gyújts egy gyertyát a Földért című dalát. Csodák csodájára ekkor oda száll az mezőnkre egy méhecske ,majd egy katica bogár is tiszteletét tette,nagyon boldogok lettünk így ezen a boldogságórán.Bízunk abban,hogy a Földünk megbocsát nekünk és vigyázni fogunk rá.
A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás. A meg nem bocsátás állandó nehezteléshez, haraghoz, ellenségeskedéshez, gyűlölethez vezet, ami romboló hatású. A megbocsátás tanulható és tanítható. Az érzelmeknek, az empátiának és a kötődésnek fontos szerep jut a folyamatban. Itt iskolai keretek között, szerepjátékok és dráma pedagógiai foglalkozások keretében sokat tehetünk az empátia fejlesztéséért, különösen akkor ha a másik szerepébe bújnak. Elbáboztuk a tündéri bocsánatot, melynek közben elmondtuk ebben a hónapban tanult bocsánatkérő mondókát ill, a gyerekek kívántak valamit a varázspálcájukkal. Megbeszéltük: Aki megbocsátott: az lemond a haragról, leteszi a sérelmét. Akinek megbocsátanak: nő az önbizalma, hinni kezd abban, hogy jobb emberré válhat. Ellenben, ha a személy nem tud megbocsátani, akkor a tartós harag miatt, úgy érezheti, mindenki megbízhatatlan, az emberek gonoszak. Ha valakinek nem bocsátanak meg, abból arra következtethet nem fogadják el az ő személyét, és csak arra jó hogy másoknak fájdalmat okozzon. Eljátszottuk a szívből, szívbe játékot. Akiben harag, csalódottság van egy társával kapcsolatban, beáll a szívbe és elmondhatja a gondját. Akiről beszél, feláll a szív alakzatból,reagál a hallottakra, kifejezi sajnálatát és tisztázzák a félreértést. Ezután a sértett fél behívja társát a szívbe. Leggyakrabban elhangzott mondat, szomorú voltam, de barátságunk az fontosabb……
Megtanultuk a bocsánatkérés 5 nyelvét:
• Sajnálom- a fájdalmunk kifejezése
• Hibáztam- a felelősség vállalása
• Mivel tehetném jóvá a történteket?- kárpótlás
• Ígérem, nem fordul elő többet –őszinte megbánás
• Meg tudnál bocsátani?- megbocsátás kérése
Bocsánatsoroló: A gyerekeknek egységnyi idő alatt felsoroltak bocsánatkérő mondatot, szót, majd pedig bocsánatkérésre alkalmas nem verbális eszközöket.
Majd megszámoltuk az eredményeket, egy gyerek felolvasta a többiek pedig pipálták.
Ennek a játéknak a célja, hogy egymástól is tanulva megtapasztalják, milyen sokféleképpen lehet szavakkal és szavak nélkül is bocsánatot kérni.A megbocsátás erőssége azt jelenti, hogy megtudunk bocsátani másoknak, amikor hibát követnek el. Megbocsátod mások botlásait, hiányosságait, s el tudjuk fogadni még akkor is ha megbántottak.
Adunk második esélyt.
Megbocsátáshoz vezető úton arra is szükségünk lehet, hogy nézőpontot váltsunk.
A másik fejével is gondoljuk át a dolgokat, mi az ami neki rosszul esett.
– Megbocsátás fontos….
– Jóvá tehetem a bűnöm ha,
– Bántani a másikat,….
– Szeressük egymást, mert…
Milyen terhet viszel?
A gyerekek végiggondolták, vannak-e sérelmek, melyeket cipelnek, vonszolnak magukkal
Tudatosítottuk, megfogalmaztuk hogy ezek milyen érzéseket váltottak ki belőlük
Majd olyan eseteket idéztünk fel, amikor már sikerült megbocsátani-egyszerű emlékké változtak a korábbi sérelmek
Megmondtuk: Közmondások- hogyan segítenek ezek a bölcsességek abban, hogy könnyebben tudjunk megbocsátani?
– A lónak négy lába van, mégis megbotlik.
– Tévedni emberi dolog.
– Aki dolgozik, hibázik.
– Senki nem tökéletes.
A megbocsátás hatalmas gyógyító erő.Megszabadít minket a múlttól, és lehetővé teszi, hogy átérezzük azt az örömöt, amely a jelen pillanat teljes megéléséből fakad.
Nagyon fontos, hogy megtanítsuk a gyerekeknek sérelmeik elengedését
Meditáció: Meditálni annyi, mint a belvilággal is kapcsolatba kerülve a gondolataink és érzéseink ölelésébe vonni egy- egy fontos dolgot, amit szeretnénk megőrizni, és azt szeretnénk ha gazdagítaná lelkünket.
Belső világukról is gondoskodni kell, töltsük meg értékekkel.
Ezáltal a lelkünk nemesedik és egyre értékesebb és jobb emberekké válunk.
A meditációra azért van szükség, hogy azok az új ismertek, amelyek a téma feldolgozása során elemzésre kerültek, megfelelő mélységgel legyenek „beültetve” szívünkbe.
Kishajó elúsztatása: Ha megbocsátunk valakinek valamilyen komolyabb sérelmünkéért, az olyan mintha lelkünk felszabadulna egy súlyos teher alól.
Könnyedebbnek, gondtalanabbnak, légiesnek érezhetjük magunkat.
Ezt mutatja be a következő feladat:
Előzetesen elkészítettük a kis hajókat, és megkértem a gyerekeket arra, gondoljanak olyan helyzetre a közelmúltból , amikor valakire valamiéért mérgesek lettek, vagy megbántotta valaki őket.
„ Elengedem a sérelmem! Megbocsájtok!” – ezzel elúsztattuk, vízbe dobtuk a kis hajókat.
Április 28-án szakmai nap volt a József Attila Általános Iskolában. Ezen a napon Bagdy Bella látogatott el hozzánk. Egy nagyon tartalmas lélekemelő nap volt, ahol Bella előadása mellett a 2. a osztályban zajló boldogságórák kerültek bemutatásra.
Nagyon sokféle módot kipróbálhatunk a megbocsátás árnyalatainak megismeréséhez, a gyerekek állhatnak azon az oldalon is, aki megbocsát, de azon is, aki hibázott, és megbocsátásra vár.
Nagyon fontos, a hónap legfőbb feladata, hogy a tanulók megértsék, a megbocsátással maguknak tesznek jót. A megbocsátás, a másikra való pozitív ráhangolódás csak akkor tartós és valódi, ha szívből jövő, ezért is nagyon nehéz az idáig vezető út.
A valódi elfogadás, a teljes megbocsátás sugárzik abból, aki megbocsát.
Sugárzik az elfogadás, a bizalom és a szeretet is.
A megbocsátás téma egy igen nehéz téma még a felnőttek világában is, hát még a gyerekekében. A felnőttek sem tudnak sokszor azonnal megbocsátani, hanem csak dédelgetik a sérelmeiket, ahelyett odamennének a kérdéses személyhez és megbeszélnék egymással, hogy az adott helyzetben, miért viselkedtek úgy, ahogy. Ha ezt a felnőttek tisztáznák egymással, nem lennének sértődött, haragos emberek. Ezért kell a gyermekeknek megtanítani a sértettség, a harag kezelését, a megbocsátás fontosságának szerepét. Meg kell tanítani a gyermeket arra, hogy ha olyan dolog történik vele, ami neki nem tetszik, akkor merjen szólni, beszélni és kiállni és elmondani a saját érzéseit, hogy az a másik fél is tisztában legyen vele, hogy most megbántotta az egyik felet. Meg kell tanítani a gyerekeket, hogy ne bántalmazással védjék meg önmagukat, hanem a szavaikkal. A szavak az önvédelem fegyverei. El lehet mondani úgy a másik félnek, hogy mindenben csak a másik felet hibáztatjuk, ami nem szerencsés, mert akkor annak kölcsönös sértődés lesz a következménye. Hanem meg kell tanítani a fiatalokat, hogy a saját érzéseiket mondják el a másik félnek, hogy az együttérzéssel, beleérző képességével át tudja élni a másik helyzetét, gondolatait, érzéseit. Ezáltal ő is megtanulja, hogy csak úgy szabad cselekedni, ahogy a másiktól is elvárom, hogy velem cselekedjen.
A megbocsátást és a bocsánat kérést is tanítani kell, mert mindenki válhat egy helyzet elszenvedőjévé vagy a helyzet uralójává. Fontos a gyermekeknek azt is megtanítani, hogy érezzék meg, amikor a másikat megbántják. Legyen érzékük rá és akkor tudjanak bocsánatot kérni. A másik helyzetben pedig amikor elszenvedik a bántást, akkor legyen bátorságuk kiállni magukért és önmagukat megvédeni. Ez egy nagyon nehéz feladat, de pedagógusként ezt megtaníthatjuk a gyerekeknek, akkor sokkal tisztább lelkű és nyugodtabb, békésebb nemzedéket fogunk felnevelni. Ez szép és nemes feladat, hogy ezáltal egy egészségesebb és boldogabb generáció nőjön fel.
Bagdi Bella zenéje volt a kezdeti relaxációs zene, amelyet a gyermekek a földön tornaszőnyegeken fekve hallgattak végig. Voltak, akik becsukták a szemüket és úgy hallgatták ezt a szép zenét. Lassan ültek fel, hogy az elhangzott szavak még ott csengjenek a füleikben. Miről énekelt az énekesnő? Mit mondott? „Azt, hogy sajnálom.” „Kérlek, bocsáss meg.” „Szeretlek.” Mikor mondunk ilyet? Ha megbántunk valakit.
Egy kis óvodás hogyan tudja a megbántani a másik kis társát? Hoztam nektek képeket, amit kiosztok és arról beszéljetek nekünk. A gyerekek egyenként felálltak és a mágneses tábla mellett mondták el, hogy mit látnak a képen. A képek kiosztásánál figyeltem arra, hogy olyan képet adjak egy- egy gyereknek, akire jellemző az a cselekvési forma. Ezek rossz cselekedetek voltak, amit aztán feltettek a táblára. A gyerek mondta el, hogy megbántották egymást a gyerekek és kinek kell bocsánatot kérnie. Ezek a képek és a közös megbeszélés jó alkalom volt arra, hogy a gyermekekben elinduljon az a gondolat, hogy mit kell tennem, ha megbántok valakit és mit kell tennem, ha engem bántanak meg. Azóta is átszövi a mindennapjainkat ez a tanulás, ez a tanulság, amit akkor ott megtanultunk. Minden helyzetben mindenki elmondja, hogy ő mit érez és ezt hogyan tudják helyrehozni, bocsánatot kérni, hogy újra tudjanak jókedvűen együtt játszani.
Aztán megkérdeztem, ki szeret bocsánatot kérni és ki szeret megbocsátani? A jelenlévő gyerekek fele ide nyújtotta a kezét, a fele pedig oda. Azt gondolom, hogy a gyermekekben mindkét fél helyzetét be kell mutatni, mert akkor tudja majd a helyzetet megfelelően kezelni. Szép és nemes feladat ezt a megbocsátás erősségét a gyermekeknek megtanítani.
Ezt követően egy mesét mondtam nekik, az „Egyszemű, kétszemű, háromszemű” történetét, amelyben nagyon hamar rájöttek, hogy kinek kell bocsánatot kérni. Az egyszemű és a háromszemű hogyan tudták volna a különlegességüket kihasználni az életben? Csodás válaszok születtek: „Keresniük kellett volna ugyanolyan egyszemű és háromszemű fiúkat, mint amilyenek ők voltak.
Végezetül kiszínezték a megbocsátás jelét, amit a boldogság várunk 8. fokára felragasztottunk.
A foglalkozás során a gyerekek számba vették önálló munka keretében, milyen bántásokat, sértéseket hordoznak magukban, ki okozta ezeket. Azt is számba vették, ők mire emlékeznek, kit bántottak meg valamivel, ami miatt nem kértek bocsánatot. Aki akarta, név nélkül elmondhatta, milyen sérelem érte.
Ezek után elvégeztük a bocsánatsoroló feladatot, majd kiszíneztük a megbocsátás pillangóit és a következő hónapot mindenki tiszta lappal kezdheti harag nélkül. Volt olyan pillangó is, amit ketten közösen színeztek a gyerekek.
Boldogságóra – Április: Megbocsátás 💛
„A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás. A meg nem bocsátás állandó nehezteléshez, haraghoz, ellenségeskedéshez, gyűlölethez vezet, ami rendkívül romboló hatású. Azonban a megbocsátás tanulható és tanítható, hiszen a megbocsátás fejben dől el, és mint tudjuk, az érzelmeknek, az empátiának, a kö-tődésnek és az önbecsülésnek fontos szerep jut a folyamatban. Iskolai vagy azon kívüli helyzetekben a szerepjátékok és a drámapedagógiai foglalkozások sokat tehetnek az empátia fejlesztéséért, különösen akkor, amikor a másik fél szerepébe bújunk (pl. ha engem megbántottak, akkor a megbántó fél szerepébe).
Fontos tudnunk: a megbocsátás nem azt jelenti, hogy megváltoztatjuk a véleményünket a történtekkel kapcsolatban, hanem azt jelenti, hogy elengedjük a sértettség érzése körüli érzelmi töltetet. A megbocsátás legnagyobb haszonélvezői mi magunk vagyunk.”
Éppen ezért, a gyerekekkel a megbocsátás témáját – játékosan, verssel, mesével és élménnyel gazdagítva jártuk körül .
🎤 A Költészet Napja alkalmából verseket szavaltunk, és különösen kerestünk olyan költeményeket, amelyekben megjelenik a megbocsátás, az elfogadás, az emberi hibázás és újrakezdés lehetősége. A gyerekek gyönyörű átéléssel adták elő a választott verseket, és közösen beszélgettünk az elhangzott gondolatokról.
🌍 A Föld Napja kapcsán a természet és a megbocsátás kapcsolatát is körbejártuk. A foglalkozás címe: „Földanya megbocsát” volt. Séta közben megfigyeltük a természet tavaszi megújulását, és arról beszélgettünk, hogy bár a Föld sok mindent elvisel, nekünk vigyáznunk kell rá.
A gyerekek egy választott természeti elemhez (pl. fa, virág, madár) rajzoltak egy mosolygós arcot, majd diktáltak hozzá egy üzenetet, amelyben bocsánatot kértek és ígéretet tettek a természet védelmére:
📝 „Ne haragudj, hogy letéptem a leveledet – mostantól óvlak!”
🐻 A Méhek napján a „Morgós Palkó medve és a szorgos méhecske” című mesét dolgoztuk fel. A történetben a méhecske véletlenül nekiment a medvének, majd bocsánatot kért – de a mackó először csak dühösen kergetni akarta. A többiek messziről azt hitték, Palkó táncol – és csatlakoztak hozzá. Így végül mindenki együtt „táncolt” a réten.
A gyerekek belebújtak a szereplők bőrébe, eljátszották a történetet, és közben megfogalmazták a fontos mondatokat:
🗣️ „Hibáztam. Sajnálom! Meg tudnál nekem bocsátani? Ígérem, többé nem fordul elő! ”
Beszélgettünk arról is, miért fontosak a méhek a világunkban, és mi hogyan védhetjük őket.
Ez a hónap megtanított minket arra, hogy mindenki hibázhat, de ha őszintén bocsánatot kérünk – és igyekszünk jóvátenni –, akkor újra lehet kezdeni.
És néha még egy morgós medve is táncolni kezd, ha béke születik. 🐾💐
A boldogságóránkon a „boldogság kövei” segítettek nekünk a megbocsátás és az elengedés fogalmát megérteni, melyet végül a gyerekek hazavittek és a szülők segítségével elhajították jó messzire, így engedték el a problémákat, a bánatot, ami foglalkoztatta őket.
Minden reggel a Bagdi B: Napindító jó reggelt c. dalával kezdtük a napot, melyhez olykor relaxációs zenét is hallgattunk. Az anyák napi műsorunk egyik eleme lett a „Nap, nap fényes nap…” c. versike, mely segített a megnyugvásban és a megbékélésben. A „boldogság kövek” színesre festése pillanatnyi érzéseket takart, hogy éppen milyen hangulatban vagyunk. A színek jelentését már előtte átbeszéltük a gyerekekkel. Megfogalmazták, kinek milyen bánata van, mi az, amit egyedül nem tud megoldani, segítettünk egymásnak a megoldásokban.
Egy nagy kartonra rajzolt szívre helyeztük a köveket, melyek egy nagy szív részeseivé váltak, egymásba fonódva, egymást erősítve a bajban is. A végén a mindent megoldó baráti ölelés zárta a beszélgetésünket, mely minden bajra gyógyír volt. Feladatként tűztem ki a gyerekeknek, hogy vigyék haza az általuk festett követ és jó messzire dobják el, így engedjék el a rossz dolgokat és leljenek nyugalomra. Kértem, hogy készítsenek fotókat is. Hatalmas meglepetés ért, mert a szülők folyamatosan küldték az elkészült fotókat és videófelvételeket a feladat végrehajtásáról. Boldog vagyok, hogy ilyen rövid időn belül is sikerült a témát feldolgozni és hálás vagyok, hogy ezen szülők gyermekeinek is én lehetek az óvó nénije.