Az április nagy része iskolánkban és azon belül a kis osztályunkban a Föld napjához kapcsolódott.
Ebben a témakörben csoportmunkáztunk többször is, törekedtünk a kis környezetünkben az újrahasznosításra, szelektív gyűjtésre, műanyag flakon helyett kulacsot használtunk, sőt szemetet is szedtünk az iskolánkhoz közel levő játszótére.
Az itt levő feladatok közül a landart készítést választottuk, amit természetes anyagokból amit a gyerekek hoztak csináltunk meg. Ehhez segítségül hívtuk a nagyon ügyes kezű kolleganőmet és az ő nagyobb kézműves szakköröseit, akik megmutatták nekünk hogyan is készülnek a csodálatos munkáik és közösen alkottak a kicsikkel együtt.
Megbocsátás
Április a megbocsátás hónapja. Ennek jegyében tartottuk az e havi boldogságóránkat.
Mint minden alkalommal, most is a hónap dalának, Bagdi Bella: Ho,oponopono című szerzeményének meghallgatásával kezdtük a foglalkozást ráhangolódásként. Első benyomásukat a gyerekek a dal hangulatával kapcsolatosan fogalmazták meg. Ezzel összefüggésben a táblára felírt alábbi idézetről beszélgettünk a feladat bevezetéseképpen.
„A megbocsátás nem érzelem, hanem az a döntés, hogy elfogadjuk a másik személyt annak ellenére, amit tett.” (Gary Chapman)
A bevezető beszélgetést követően a gyerekek egy-egy megbocsátásról szóló idézetet tartalmazó cédulát húztak. Kaptak időt, hogy értelmezzék, gondolják át magukban, hogy számukra mit sugallnak a mondatok. Majd egyenként, önkéntes sorrendben elmondták, hogy mi is jutott eszükbe a témához kapcsolódó mondatokról. Saját otthoni, iskolai életükből hozták a példákat. Az egy-egy eset az osztálytársakban is felidézett hasonlót, vagy ahhoz kapcsolhatót, így meghallgattuk mindenki gondolatát, történetét. S ezzel, szinte észrevétlenül, el is szaladt az idő! Épp annyi maradt, hogy (a tervezett történet-feldolgozást és dramatizálást kihagyva) a dalt újra meghallgassuk, s a benne felmerülő szavak így, az egyéni történetek után már többlettartalommal telítődtek mindenki számára.
Április hónap témája a megbocsátás gyakorlása volt. A téma feldolgozását beszélgetéssel kezdtük.
Mindenki elmondhatta, hogy ki az, akivel veszekedni szokott és végül hogyan bocsátanak meg egymásnak. Majd varázsszavakat gyűjtöttünk, melyeket a táblára is felírtunk. Ezután készítettünk papírból egy kézzel formált szívet, melybe beleírtak egy varázsszót. Hangsúlyoztam a gyerekeknek, hogy ezeket a varázsszavakat minél gyakrabban használják a megbocsátás alkalmával.
A mai órán a megbocsátással foglalkoztunk a gyerekekkel. Mint minden órát ráhangolódással, elcsendesedéssel kezdtünk. A gyerekekkel saját emlékeikre, tapasztalataikra hagyatkozva megbeszéltük, mit jelent, ha valaki megbocsát, kinek fontos ez és mit éreznek megbocsátás előtt és után. Kivetítettük a Mark Twain -től vett idézetet és megpróbáltuk értelmezni.
Olyan élethelyzeteket gyűjtöttünk, ahol egyszer sértett fél, majd megbántó volt valaki. Megbeszéltük, mi lehetett az, amivel megbántotta a másikat, illetve őt mivel bántották meg. Megpróbáltuk belehelyezni magunkat ebbe a helyzetbe és átélni azt is, hogy a másik fél hogyan érezhette magát adott esetben.
Ez után arra kerestünk választ, miért jó, ha megbocsátunk. Elolvastuk a hónap témájához ajánlott mesét, majd többször is meghallgattuk a „Ho’oponopono-t” végül ezt rövid meditációval kötöttük össze.
A hónap dala hallgatása közben elkészítettük „Megbocsátás” hajóinkat, amikbe aztán gondolatban belehelyeztünk minden sérelmünket, és elengedtük őket.
A terveim között szerepelt, hogy Boldogságóra nyílt napot rendezek az óvodai kollektíva egyik felének, így betekintést nyerhetnek a foglalkozások menetébe.
A foglalkozás elején a gyerekek a szőnyegen állva köszöntötték a megjelent óvónéniket. Egyből a relaxációs gyakorlattal kezdtük, amely a „Napimádás” címet kapta. Mivel a csoport gyerekei szeretnek énekelni, ezért esett a választásom erre a gyakorlatra. Ez az „Á” hang erős kitartásával kezdődik és aztán szép lassan elhalkul és közben egy mozgástevékenységet végzünk. A gyerekek meglepődtek a saját hangjuktól, de aztán egyre bátrabban kezdték kiereszteni.
Utána elmagyaráztam nekik, hogy a megbocsátásnak két oldala van. Van, amikor megbántanak minket, szóval vagy tettel és akkor a másik félnek kell bocsánatot kérnie. De bizony van olyan, amikor mi bántunk meg másokat és akkor nekünk kell bocsánatot kérni.
Ezért egy olyan játékot hoztam nekik, ahol mindenki aktivizálhatta magát, mert minden gyerek kapott egy mosolygós és szomorú smiley-t. A korosabb gyerekek között osztottam szét néhány képet, amelyen jó és rossz cselekedetek voltak. A gyereknek el kellett mondani, hogy mit lát a képen és a többi gyereknek ezt fel kellett fogni és dönteni, hogy jó vagy rossz cselekedetről van szó és annak megfelelően kellett a smiley jelet felmutatni. Megerősítésként a szekrény oldalán ki voltak függesztve ugyanezek a képek és ott ellenőrizhették a megoldásokat. A kisebbek inkább csak egymást figyelték, illetve a nagyobbakat, de a végére már ők is belejöttek a választásba és könnyebben el tudták dönteni a választ. A differenciálás tehát abban jelent meg, hogy a nagyobbaknak képet is kellett olvasni, úgy, hogy a kisebbek azt megértsék, sőt többször még a válasz is megszületett, hogy jó vagy rossz cselekedet, amit a képen látnak. A nagyoknak még arra is választ kellett adniuk, hogy a képen kinek kell bocsánatot kérni.
Ezt követte a mese: A két kicsi bocs meg a róka, amelyet élőszavas előadásban, bábok segítségével adtam elő. A gyerekek elmélyülten, csendben hallgatták végig ezt a bábjelenetet. A végén megkérdeztem őket, hogy ki melyik szereplő lett volna ebben a mesében és kb. a fele – fele arányban választották a kis bocs és a róka szerepét.
Elmondtuk a „Dirmeg, dörmög a medve” … kezdetű mondókát és elénekeltük a „Mackó, mackó ugorjál… kezdetű dalt, hogy az ülés után a mozgással egy kicsit felfrissítsem őket. Az asztalokra ki volt helyezve a megbocsátás jele, amelynek a hátoldalára előre rárajzoltam a jeleket, így a gyereknek csak a saját jelét kellett megkeresni, ami a gondolkodását is fejlesztette azáltal, hogy a sok jel közül analizálta a sajátját. Mindenki olyan színre színezhette, amilyenre akarta, a kreativitás és alkotói szabadság engedélyezett volt. Közben hallgatták a gyerekek a hónap ajánlott zeneszámát.
A foglalkozás zárásaként megint feltettem nekik a kérdést, hogy hogyan tetszett ez az alkalom és a gyerekek mindegyike a mosolygós smiley jelet tette a megszokott szekrényajtóra.
Összegzésként talán ez a téma a legnehezebb, amit a gyerekeknek el lehet magyarázni és megértetni velük, hogy miért is fontos a bocsánatkérés. 3 – 4 éves korosztályba ez nem egyszerű feladat, de fontos a megismertetés, hogy a három év alatt valami rögzüljön a gyermekek fejében.
A kollegák részéről elismerő és bátorító szavakat kaptam, hogy így folytassam tovább az eddigi munkámat.
A gyerekekkel a megbocsátásról beszélgettünk. Először is elmondtuk a már a tanult Boldogóra mondókánkat, majd mindenki elmondhatta ki az, akivel sokat veszekedni, esetleg megbántotta. Megbeszéltük, hogy ilyenkor mi a teendő és egy verset is tanultunk hozzá. A foglalkozás végén mindenki kapott egy piros papír szívet és annak kellett adnia, akivel sokat veszekszik de mégis nagyon szeretik egymást és megbocsátanak egymásnak.
Taktaharkányi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
A hónap nagy feladata volt a megbocsátás gyakorlása.Meghallgattuk Bagdi Bella dalát A gyerekek elmondták ,hogy nagyon sokszor nem jók,de mindig megbocsátok nekik.Igy igaz sokszor tesznek rosszat,de a jó is bennük van.Plüss játékokkal varázs szavakat tanultunk :sajnálom,köszönöm,kérem,szeretlek,bocsáss meg,ne haragudj rám. Majd szerepjátékban volt lehetőség a bocsánatkérésre is.Babaszobában az egyik baba figyelmetlen,hangos viselkedése elrontotta az ünnepi hangulatot és elmondattam vele,hogy mondja el,hogy mit fog másképp csinálni máskor.A bocsánatkérést az igazságérzet helyreállításának eszközének használom ,nem a harag elnyomására.Vegyes csoportban nagyon nehéz kontrollálni a tetteket, az életkori sajátosságok nagyban eltérnek,de van jó oldala is. Azt,hogy a gyerekek,hogyan kezelik a konfliktusokat ,nagyban befolyásolja a szülői minta.Hihetelen ,de igaz,kis felnőttként viselkednek.Felemelik a hangjukat,hirtelen reakciók jönnek elő.Mit miért is tettek,nem túl bonyolultan megbeszéljük.A tetteiknek következménye van .Ami nem mindig egyből oldódik meg.Akkor van megnyugvás ha a szívünket feltölti a szeretet.A kicsiknek elég egy kézfogás ,egy kis mosoly,ez a gyógyír rá.Hálásan köszönôm ,hogy itt van velem a boldogságóra program,mely segít a személyiségüket fejleszteni!!!Újként vezettem be a félénkebb gyerekeknek a bocsánatkérő rajzos mondókát.
Rajzoltunk bocsánat napocskát! Egy nagy kör a napocska feje,benne két fekete pötty s szeme.Kiskarika lesz az orra,alatta száját mosolyra húzza.Körülötte:hosszabb-rövidebb vonalak.Így melegítik a Földet a napsugarak.Alul kinyújtja két kezét,eltolja vele a rosszaság felhőjét.Butaságot csináltam,de most már megbántam!Átadom a napocskát,csakis neked rajzoltam.Hogy vele együtt elmondjam,úgy sajnálom,nagyon bánom.Soha többé nem csinálom! Egy régebbi bevállt mondóka a ,,Béke,béke barátság,elmúlik a szamárság.Legyünk mindig barátok,legyen mindig béke!”A nagyobbaknál előfordul,hogy nem szükséges a beavatkozásom ,csak a békét látom a végén. Megnéztünk egy nagyon régi történetet :Füles Mackó meséi.5.rész Bocsánat.Megszeppenve nézték,majd együtt rájöttek,hogy a bocsánat egy szép szó ,amivel sok nézeteltérést meg tudunk oldani.Reggelente előfordul,hogy már morcosan érkezneka gyerekek,ha nem is konzultálok a szülővel röviden ,de mindenképp megbeszéljük a problémát a gyerekkel.Majd rajzol kedve szerint otthonra ,majd varázsszavakat írok a rajz mellé a gyermek kívánsága szerint.A harag ellenszerére gyógyító füveket,növényeket gyűjtöttünk amelyek szépségükkel elűzik a a haragot az emberekről.Megjött a jó idő és játszottunk rosszalkodós árnyjátékot.A két kis kakas összeveszett,a verembe beleesett mondókára veszekedést invitálva(kezükkel ide oda csapkodnak) a mondóka végén a megbocsátás megjelenik a szivecske az árnyjátékban.Többszöri gyakorlás után sikerült a játék.Zárásként mozgásos játékot terveztem labdával .Szerencsére csak szabályt nem betartó gyerekek tüntek ki a játékból.Megbeszéltük,hogy mi lett volna ha a elesik ha meglököd,nem a megfelelő irányba rúgod a labdát stb.Ezek fájnak a másiknak. E héten ünnepeltük a Föld napját,meggyújtottunk érte egy gyertyát.Szeretnénk közel maradni a szépséges Fôldünkhöz.Bocsánatot kértek ,hogy eldobják a szemetet.A fák ,növények ,állatvilág csodálatosak óvjuk őket.Takatékoskodunk a vízzel.Kedves Föld anya meg ígérjük ,hogy vigyázunk rád!
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda,Közművelődési Intézmény és Könyvtár
A mesét meghallatva, a gyerekek is élménybeszámolót tartottak, hogy ki és mikor volt olyan helyzetben, amikor ők bocsájtottak meg vkinek, estleg nekik bocsájtott meg egy személy. Általuk készített varázspálcával varázsolták elő azokat a szavakat, amelyek szükségesek egy bocsánatkéréshez. A végén lerajzolt mindenki egy általuk megélt bocsánatkérő jelenetet.
Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
A Föld napján elénekeltük a gyerekekkel Bagdi Bella Gyújts egy gyertyát a földért című dalát.
Boldogságóránk témaköre a Megbocsájtás feldolgozásához kapcsolódott. Közös feladatunkként tűztük ki, hogy a megbocsájtás érzését, annak megnyugtató fontosságát komplex érzékenyítő tevékenységek által tapasztalják meg, éljék át.
Bagdi Bella dala újra segített abban, hogy minden gyermek táncra perdüljön, jóleső érzés költözzön szívükbe. Volt akik párban, valamint voltak akik többen összekapcsolódva táncoltak, átérezve a zene lüktető dallamát.
Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat c. meséjének tartalma, napról-napra lekötötte a gyermekek figyelmét. A cselekmény többszöri feldolgozása során ők is átváltozhattak tündér testvérekké. Ezáltal tapasztalhatták meg, hogy a megbocsájtás gyakorlásával, saját lelki megnyugvásukat is elősegítik.
Az ölelő kör, piros szivecskék átadása, varázsszavakkal való üzenetküldés mind- mind az egymásra figyelést, együttérzés élményét alakította ki csöppnyi szívükben.
A föld Napjához kapcsolódó projektünk is gazdagította a gyermekek ismereteit. Óvodánk több mint, 120 éves tölgyfáját körbe fogva adtunk hálát, azért a sok-sok természeti csodáért, amit minden ovisunk számára nyújtott az elmúlt évtizedek során. Közösen soroltuk fel ezeket: hűs árnyéka, madarak fészke, apró bogarak, nagy szarvasbogarak menedéke,…. Projektünk legszebb pillanata, amikor, óvodánk minden gyermeke körben állva, kézen fogva szívből énekelte, Bagdi Bella: Gyújts egy gyertyát a Földért című dalát.