Boldogságóránkon megbeszéltük, miért jó a lelkünknek, ha megbocsátunk: megkönnyebbülünk a ránk nehezedő tehertől.
Hogy testileg is megérezzük lelkünk megkönnyebbülését, növendékem táskával a hátán, majd táska nélkül eljátszotta Louis Armstrong: What a wonderful world (milyen csodálatos világ) c. dalát. Majd meghallgattuk neten a zeneszámot, és elmondtam, miről szól.
Ezután a közelgő Föld napja (április 22.) alkalmából arra kértük Földünket, bocsásson meg a sok pusztításért, környezetszennyezésért. Ezekre kerestünk példákat, amiket papírvirágokra írtak tanulóim, majd egy nagy festett fára rögzítettük őket.
Megbocsátás
Április hónapban úgy döntöttünk, hogy boldogságóra keretében ötvözzük a hónap témáját, a szeretetből fakadó megbocsátást a természet szeretetével és a fenntarthatósági témahéttel. Két fontos programot tűztünk ki ehhez.
Az egyik, hogy a falu határában, a Bakonyszombathelyt Ácsteszérrel összekötő erdősávban békamentést szerveztünk. A főút itt pont kettévágja békák szaporodási útvonalát, mely az erdőből Feketevízpusztához, az ottani Feketevíz-éri tavakhoz vezet. A Feketevízpusztai-tavak természetvédelmi terület, érintetlen erdeivel, értékes vad- és madárállományával igazi kikapcsolódási lehetőséget kínál a kirándulóknak egész évben, márciusban pedig a varangyok kedvelt szaporodóhelye is. A főút azonban a nagyobb esőzés után inkább temetőre emlékeztet, mintsem nász színhelyére. A kordonok felszedése előtti napon mentünk, tehát kicsit késve, már a szezon végén érkeztünk. Előtte nap egyenruhát készítettünk az egység és a csapatszellem jegyében, amihez mindenki hozott egy tiszta, fehér, használt pólót. Ennek közepére egy textilfestékkel körvonalazott a szivárvány minden színében játszó varangy került. ( A gyerekek leszavazták az optimista békámat és a hagyományos varangyot részesítették előnyben. ) Másnap frissen vasalt pólókban, vödrökkel, kesztyűvel és láthatósági mellénnyel felfegyverkezve indultunk az iskolabusszal a mentés helyszínére. 10 varangyot gyűjtöttünk, ami kevésnek tűnhet, de annak a tíznek biztosan nem mindegy, amelyik így vízparthoz ért és szaporodhat.
A második célkitűzésünk egy erdész által vezetett szombati túra volt a Bakony legszebb helyén, Porva-Csesznek-Vinye útvonalon. Ingyenes tömegközlekedéssel átszállással -és némi szülői rásegítéssel – utaztunk, a patakon átkelésekhez vízhatlan cipővel készültünk, az erdőjáráshoz pedig kullancsriasztóval táraztunk be alaposan. A Cuhán átkelve piócát gyűjtöttünk, hódvárat kerestünk, megszemléltük milyenek lesznek a hegyi juhar csemetéink felnőve- amiket a suliban előtte hónapban ültettünk- forrásvizet ittunk és alig győztünk betelni a bakonyi Grand Canyon látványával, miközben egymás után hódítottuk meg a sziklákat.
Hogy a megbocsátás hogyan jön ide? Nem mi bocsátottunk meg. A természethez folyamodtunk megbocsátásért mindazért, amit eddig vétettünk ellene vagy ártottunk az erdőnek, és hálásak voltunk minden itt eltöltött percért, amelyben részesei lehettünk ennek a csodának.
A hónap nagy feladata, hogy megértessük a gyerekekkel, hogy ha megbocsátanak, akkor maguknak tesznek jót. A csoportban a konfliktushelyzetek főleg abból adódnak, hogy ki melyik játékkal és kivel játszik. Megtanultuk a varázsszavakat : sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek!
Boldogságóra – április – 2.c1 osztály
A Boldogságóra program áprilisi témája, a „ a megbocsátás gyakorlása”.
A délelőttünk mottójának egy csodás idézetet választottunk: „Megbocsátani annyit tesz, mint szabadon engedni egy foglyot, és felfedezni, hogy ez a fogoly te magad voltál”
Miután megbeszéltük a gyerekekkel, a megbocsátás fontosságát és azt, hogy ez hogyan fejleszthető, pillangóreptetéssel folytatódott az óra. A tanulók által készített pillangókkal „elrepültek” a sérelmek, megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.
Óráinkkal két világnaphoz kapcsolódtunk. Az egyik az április 11-én ünnepelt „Költészet Világnapja”. Itt a korábban feldolgozott Altató c. verset illusztrálták a gyerekek, majd a legaktívabb diákok által írt verseket hallgattuk meg.
Mivel nagy kedvencek a méhek, így az április 30-ai „Méhek Világnapja”-ra esett a másik választásunk. Ennek kapcsán újrahasznosított papírból készültek a méhecskék. Majd az előadásomban meghallgatott Morgós medve és a szorgos méhecske c. mesét dolgozták fel a gyerekek páros munkában.
A boldogságórák ismét nagyon tartalmasan, hasznosan teltek, köszönet a program adta ötletekért, lehetőségért!
Az óra énekléssel kezdődött: Bagdy Emőke Ho’oponopono című dala segítette a ráhangolódást és az érzelmi felkészülést. Ezt követően körben ülve közösen értelmeztük Müller Péter gondolatát: „Megbocsátani azt jelenti, hogy megérteni. És megérteni valakit azt jelenti, hogy megbocsátok neki.” A beszélgetés során a tanulók saját élményeiken keresztül kapcsolódtak az idézethez, gondolataikat bátran megosztották egymással.
A közös értelmezést követően felolvastam A megbocsátás jele című történetet, amelyhez kapcsolódóan dramatikus feldolgozást alkalmaztunk: a tanulók szerepeket választottak, majd közösen eljátszottuk a történetet. Az óra zárásaként a munkafüzet 128. oldalán található „Értékeld, ha megbocsátanak neked!” című feladatsor került feldolgozásra. A tanulók aktívan, érdeklődően vettek részt a feladatok megoldásában, az óra légköre végig nyugodt, befogadó és együttműködő volt. A tanulók jól érezték magukat, és örömmel kapcsolódtak be az órai tevékenységekbe.
A megbocsátás gyakorlása
A foglalkozás címe: A megbocsátás gyakorlása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy lehet hibázni, de tudjunk bocsánatot kérni, és elfogadni a bocsánat kérést.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– A tündéri bocsánat mese elmesélése.
– Varázsszőnyeg
– Hajózás, Ho’oponopono
A boldogságóra kezdete hagyományosan a
Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtem, amit már ismernek és együtt folytatjuk.
A versike végére, mindenki kényelmesen elhelyezkedett a szőnyegen és várták a mesét.
Nagyon szeretem Bezzeg Andrea meséit, a mesék elmesélése után mindig tudunk beszélgetni az adott témáról az életkoruknak megfelelően.
A mesék története mindig felkelti az érdeklődésüket és fent is tartja végig a figyelmüket.
A meséhez készítettem egy nagy szivárványt, amit a mese közben elővettem, mint egy hidat.
A varázspálca egy „ezüst pálca” volt, amit a mese végén körbe adtunk azzal a kérdéssel, hogy Te kitől kérnél bocsánatot, vagy van olyan, akitől bocsánatot kellene kérni, szokott olyan történni, hogy megbántassz valakit?
Nagyon meglepő ilyenkor a reakciójuk, hiszen ez nap mint nap előfordul velük, hogy összevesznek-kibékülnek, de hogy erről beszéljünk, megfogalmazzák a gondolataikat, ez elgondolkodtatja őket.
A válaszok leginkább a játékok elkérése körül forgott, ami most reggel, illetve közeli időpontban történt, de a lányok már érzelmesebbek voltak.
Az egyik kislány egy régebbi sérelmét mondta el, amikor a barátnője a rajzát csúfolta. A barátnője meglepődött, nem is emlékezett és nem is gondolta, hogy ez bántó volt. Mit lehet tenni szerintetek? -tettem fel a kérdést.
Az ölelés volt a válasz, és mint a mesében mosolyogva meg is ölelték egymást.
Az egyik kisfiú is felemlegette a barátjának, hogy elvette egyszer a legó figuráját, de nála nem vált be az ölelés, azt mondta, Ő nem bocsájt meg. Ennek megoldására a Ho’oponopono játékba hívtam a csoportot. A varázsszőnyeg minket egy hajóra röpített, amivel elhajóztunk és amikor kikötöttünk a hajóval, mert földet láttunk a távcsövünkkel, elmeséltem nekik, hogy mit mondott a bennszülött kislány.
A mese végére a vicces szó, mosolyt csalt a kisfiú arcára, aki még sértődötten szorította a száját. Jól megölelgettük, így feloldódott a „mérge”.
Nagyon örültem, amikor az egyik kislány, felidézte a Hála mesét, amikor a fát megcsiklandozták, megölelgették, megszeretgették, így derítették jókedvre.
A mesére visszautalva, szivárványt festettünk nagy csomagoló papírra, a tenyerüket befestve.
A szivárvány festése közben még beszélgettünk a bocsánat kérésről, mondogattuk a versikét.
A szivárványfestése még a színek kikeveréséhez is lehetőséget adott, milyen színekből áll a szivárvány, milyen színekből keverhetjük ki. Ezeket tapasztalati úton, ők kikeverve tanulták.
Nagyon örülök, hogy a csoport ilyen érzékeny, a programmal így lehet érzékenyíteni egymás felé a gyerekeket és ezt remélem tovább adják, mondják a családjukban, szüleiknek, testvéreiknek.
Az Alexander-technika tanulmányozására építve az órák végén időt szántunk egy különleges, csendes gyakorlatra: a meditációra. Ez a tudatos lelassulás nemcsak az elsajátított testtudatossági elvek elmélyítését szolgálta, hanem lehetőséget adott arra is, hogy belülről, érzékelésen és elfogadáson keresztül kapcsolódjunk önmagunkhoz.
A meditáció során figyelmünket először a légzésre irányítottuk. Nem irányítottuk, nem formáltuk – csak megfigyeltük. Ezzel a gyakorlattal azt a természetes, mély légzést hívtuk vissza, amely a stressz, a teljesítménykényszer és az önkritika alatt gyakran elvész. A cél nem az volt, hogy „helyesen” lélegezzünk, hanem hogy újra engedjük a testnek azt tenni, amit ösztönösen tud – feltételek és elvárások nélkül.
Ez a csendes jelenlét gyakorlása lehetővé tette, hogy gyengédebben, elfogadóbban forduljunk önmagunk felé. A meditáció során nemcsak a fizikai ellazulás történt meg, hanem egy finom lelki elmozdulás is: a belső kritikus hangok elcsendesedtek, és helyet kaptak az együttérző, elfogadó érzések.
Az énekesi lét gyakran a tökéletesség kereséséről szól. Ezekben a meditációs pillanatokban azonban megélhettük, hogy a valódi hang nem a tökéletes kontrollban, hanem az őszinte jelenlétben születik. A test és a lélek mélyebb összehangolása nem technikai eszközökkel, hanem szeretetteljes figyelemmel történik – minden egyes lélegzetvétellel egyre közelebb önmagunkhoz.
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
A megbocsátás témakört ráhangolódó relaxációval kezdtük. Ezek után beszélgettünk milyen érzés, amikor rossz dolgot csinálunk és milyen érzés utána bocsánatot kérni. Könnyű vagy nehéz? És mennyire könnyen tudunk megbocsátani? Próbáltam az ő gyermeki szintjükön elmagyarázni, hogyan ne tartsunk haragot, miért vagyunk boldogabbak, ha meg tudunk bocsátani és tudunk bocsánatot kérni. Mert ez nem mindig könnyű. A megbocsátás körét teljes átéléssel játszották a gyerekek, felemelő érzés volt látni, mennyire bele tudják élni magukat. Mély volt és megindító a gyakorlat. Korábbi boldogságórán már megismerték és most is előkerült a szeretetfolyosós játék, többször is játszottuk, nagyon megszerették! A hónaphoz tartozó bábos mesét meséltem most el a bábok segítségével a gyerekeknek, akik kolléganőm elmondása alapján szájtátva hallgatták. Utána meg tudtuk beszélni közösen a mese lényegét, és szerintem meg is értették azt. A megbocsátás varázsszavait hamar elsajátították, így ezután a Jön a zombi játékot is könnyedén játszottuk el. Az Önbizalomprogramból is vettem elő játékot, az Érzelmes helyzeteket. Különböző helyzeteket meséltem nekik, ahol nehéz helyzetbe kerültek és gyűjtöttük az ötleteket, ki hogyan oldaná meg az adott szituációt. Ötletes megoldások születtek. A feladatok közül a megbocsátás táncát választottam, ahol a gyerekek Vivaldi 4 évszakára 4 különböző érzelmi intenzitású és hangulatú táncot táncoltak el. Minden tánc előtt elmagyaráztam nekik, hogy mit csináljanak, most hogy érezzék magukat. Az arckifejezések láttán szerintem megfelelően át tudták érezni az érzelmeknek ezt a 4 skáláját és a végére eljutottuk a teljes feloldozásig. Nagyon tetszett nekik! Zárókőrben a hét végén bocsánatkérő mondatokat soroltunk egymásnak és kértem, hogy meséljenek olyan szituációt, ami miatt most valakitől a csoportban bocsánatot szeretnének kérni. Ehhez készítette el mindenki a Megbocsátás fáját, korosztályuknak megfelelő technikával, a nagyobbaknak kicsi nehezítéssel. Észrevesszük a kolléganőmmel, hogy a boldogságóráknak hatalmas erejük van, és beleépültek a mindennapjainkba, mert egymással is sokkal empatikusabbak, elfogadóbbak a gyerekek, az érzelmi intelligenciájuk ennek a programnak köszönhetően pedig mindig fejlődik. Folytatjuk májusban a testmozgással! 🙂
A gyerekkel az adott havi témának bevezetéseként megbeszéltük a megbocsátás szó jelentését. A gyerekek azt mondták, hogy ha valaki mérges ránk mert valamit rosszul csináltunk felé és ő megbocsájtja a hibázást. Majd felsoroltam nekik a hónapra vonatkozó nevezetes napokat.
Ezt követően megbeszéltük az idézetet is, ami ehhez a témához kapcsolódik. A gyerekek azt mondták, hogy az idézet jelentése számukra az, hogy jó dolog másnak megbocsátani és akkor nem vagyunk fogja saját magunknak.
Ez után a Bocsánatsoroló feladatot csináltuk meg. A gyerekek mondták a gondolataikat és én leírtam lapra. A gondolatok a következők voltak:
– Bocsánatot kérek!
– Bocsánat, hogy megsértettelek!
– Nagyon sajnálom!
– Bocsánat, hogy megharaptalak!
– Sorry!
– Bocsánat! Többet nem csinálok ilyet!
– Sajnálom!
– Sajnálom, hogy megütöttelek!
A feladat után megcsináltuk a pillangóreptetést. A gyerekek kivágták a pillangókat és ez után elmondtam, mi lesz a feladat vele. Gondoljanak egy személyre, aki nagyon megbántotta őket és ezt követően megfogják a pillangót és mondják a következőt: „Elengedem a sérelmem!” Megbocsátok!
Miután ezt kimondták, el kellett hajítani a lepkéket jó magasba, szimbolizálva az elengedést.
Elmondtuk az őszinteség erősségmondókát is. Nagyon tetszett nekik. Utána játszottunk Én még soha… cím játékot. A gyerekek nagyon élvezték.
Az érzem a testem feladatot is megcsináltuk irányított kérdéseimmel. A feladat az volt, hogy a gyerekeknek széken csukott szemmel kellett ülni. Valaki puhának érezte a széket, valaki keménynek. A földön/ levegőben érezték a lábukat. Valaki nehéznek érezte a lábát. Volt olyan is, aki ülés közben szúrós valamit érzett.
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
Megbocsátás mindennapjaink része