Megbocsátás
Boldogságóra programunk havi témája a „Megbocsátás gyakorlása” volt.
A téma bevezetéseként beszélgettünk arról, hogy mit jelent a gyerekek számára a megbocsátás fogalma. Kértük őket, hogy idézzenek fel olyan helyzeteket, amikor valami rosszat tettek másokkal, s hogyan kértek bocsánatot attól, akit megbántottak. Ez után, bemutattuk a gyerekeknek, Bezzeg Éva: Tündéri bocsánat című meséjét. A mese meghallgatása után beszélgettünk a varázsszavak fontosságáról, miért van szükségünk rájuk. Meghallgattuk a Kowalsky meg a Vega együttes Varázsszavak című számát is. Ezután mindenki kis piros szívecskékre „Bocsáss Meg!” kártyákat készített annak a társának, akit megbántott valamikor, vagy akitől bocsánatot szeretett volna kérni valamiért. Nekünk, óvó néniknek is jutott, melynek nagyon örültünk. A záró részben felelevenítettük, hogy miért is jó dolog a bocsánatkérés, s megfogadtuk, hogy nagyon odafigyelünk ezután is egymásra, s a megtanult varázsszavakat is használni fogjuk a mindennapi életünkben. Az elkészített kis szívecskékből pedig szívvirágokból álló kiskertet készítettünk, mely csoportszobánk dísze lett.
A munkafüzet 61. oldalán lévő feladattal is sokat foglalkoztunk, erről is készültek képek. Nagyon izgalmas volt, és nagyon élvezték a gyermekek. Kicsit kibővített változatban mozgással összekötve is játszottunk, sajnos ezekről nem készült kép. A havi feltöltendő feladat pedig egy csoporton belüli konfliktus adta, amelyet egy másik bejegyzésben írunk le.
5 csoportban dolgoztak a gyerekek és 5 mesehős nevében írtak egy-egy bocsánatkérő levelet.
A téma játékokkal és mesével való előkészítése után, megdöbbentő volt számomra, hogy a gyerekek egytől egyig alig várták hogy elmondhassák sérelmeiket. Persze közösen megoldást is kerestünk egymás megvígasztalására s megtaláltuk a megbocsátáshoz vezető utat. A rajzot ezúttal csapatokban oldották meg a gyerekek egyszerre dolgozva.Az első csapat a megbántás okát eseményét rajzolta le, míg a 2. csapat a kiengesztelődést, kibékülést ábrázolta, míg végül a 3. csapat megjelenítette hogy mi mindent tudnak újra együtt csinálni ami boldoggá teszi őket. Az óra lezárásaként, mindenkiről soroltunk fel annyi pozitív dolgot amennyit csak tudtunk.Nagyon fontos volt a gyerekeknek hogy érezzék milyen értékesek egymás számára.
A feltöltendő lehetőségek közül először a bocsánatkérő levelet választottuk, de sajnos történt egy konfliktus a csoportban, ami megváltoztatta a feladatot. Az élet úgy hozta, hogy két kisfiú összeveszett a csoportban, de annyira, hogy egyik megütötte a másikat. Ezért a választás a „Sorozat” feladatra esett, melyben a gyermekek rajzaikkal végigkísérik a két fiú nézeteltérését az összeveszéstől a kibékülésig. A 3 kép helyett 4 készült, de nagyon szemléletesen mutatják be: először a szóváltás, majd a verekedés, azt követően a bocsánatkérés és a kibékülés fázisait. A képsorozat segítséget nyújtott a csoportnak abban, hogy a későbbiekben hogyan kezeljék a hasonló helyzeteket. Élő példán keresztül sikerült érzékeltetni és szemléltetni a bocsánatkérést és megbocsátást ebben a hónapban.
A Kurca-parti Óvoda Szivárvány nagycsoportjában valljuk, hogy minden bajra gyógyír az ölelés. A varázsszavak (kérem, köszönöm, sajnálom, bocsánat, szeretlek) tényleg csodákra képesek. Alkalmazásukkal csökken a feszültség, jobb lesz a kedvünk, könnyebben oldódunk a társaságban. Gyakorlásukhoz jó alkalmat jelentett egy csillagkapu építése, mely alatt kezet fogva, összeölelkezve könnyebb volt elengedni a sérelmeket, megbocsájtani társainknak. A Föld napja alkalmából szervezett jeles napunkon is bőven nyílt alkalom a megbocsájtás gyakorlására a játékhelyzetek során kialakult feszültség csökkentése kapcsán, a környezetvédelem kérdéskörében egyaránt. Minden helyzetben törekszünk a megbocsájtásra, egymás elfogadására, a toleráns viselkedésre.
A megbocsátás alapja a másik elfogadása, megértése. Ha beleéljünk magunkat a másik helyébe, lehet, hogy megértjük őt. Lehet, hogy nem is akarattal bántott meg bennünket. Ha elhatározzuk, hogy megbocsátunk, akkor magunkkal teszünk jót. Gyakran kérünk bocsánatot is. Elkészült a plakátunk erről a témáról.
A tanulókkal két órában dolgoztuk fel a témát. Az elő órában az elmélet felvázolása után a „vonatos” feladattal (Mit cipelsz magaddal? Kinek bocsátottam meg?) folytattuk a munkát. A beszélgetős szakaszban sok bölcs ötletet, megoldást felvázoltak a gyerekek a megbocsátással kapcsolatban. Elkezdtük a bocsánatkérő levél megfogalmazását is. (Azt csak egy külön délutáni foglalkozáson fejezeték be a diákok.)
A második délelőtti órán a megbocsátás hőseiről beszélgettünk. A csoportok ügyesen dolgoztak. Sok szép megoldás született. A tanulóknak a kezdeti nehézségek után jól ment a munka.
Íme a megbocsátó levél:
Kedves Francia Királylány!
Viszontagságos utazáson vagyok túl, a hajó, amivel útra keltünk, viharba került, majd elsüllyedt, és egy griffmadár hátán érkeztem meg Magyarországra, a szülőfalumba. Úgy érzem, hogy levelet kell írnom Neked, mert Franciaországban csak felületesen mondtam el életem történetét és érzéseimet Veled kapcsolatban. Láttam azt is, hogy nagyon szomorú voltál a búcsúzás pillanataiban.
Először is ne haragudj rám, amiért nem vettek el feleségül. Őszintén megvallva nagyon szép királylány vagy, és meg is tetszettél nekem. Nemcsak a szépséged páratlan, de nagyon jó ember is vagy, szerény, kedves, önzetlen, nagyvonalú.
De mint elmondtam, Iluskát szeretem, nem tudom elképzelni az életemet nélküle. Soha életemben nem fogok mást szeretni csak Őt, történjen bármi is. Tudom, hogy nagyon rosszulesett Neked, hogy nem fogadtam el édesapád nagylelkű ajánlatát, a francia királyi trónt és a házasságot Veled.
Biztos vagyok benne, hogy egy daliás, jóravaló herceg oldalán megtalálod majd boldogságot. Édesapádat olyan uralkodónak ismertem meg, aki nem fog belekényszeríteni Téged egy olyan házasságba, amit Te nem szeretnél. Meg fogja Neked engedni, hogy olyan társat válassz magadnak, akit igazából fogsz szeretni.
Kérlek, őrizz meg jó emlékezetedben, és ne sajnálkozz azon, hogy nem maradtam Franciaországban.
Üdvözöl megmentőd:
János vitéz