Beszámoló az áprilisban elvégzett feladatokról:
Március 16.-a óta olyan helyzetben kell dolgoznunk, amelyet még életünkben nem kellett megtapasztalnunk, átélnünk. A koronavírus teremtette helyzet miatt bezárult az iskolák kapuja, online folytatódott tovább az oktatás. A boldogságóra feladatait is az online térben kényszerültünk megvalósítani. Mi, a kialakult helyzet ellenére is mégis szerencsésnek érezhetjük magunkat, hiszen gyerekeink, tanítványaink családjaikkal együtt szinte kivétel nélkül kertes családi házakban élnek. Ki tudunk menni az udvarra, a kertbe, élvezhetjük egy picit az aggályok mellett az élet és a természet adta apró örömöket.
Az április hónap témája a „megbocsátás”, ami a boldogság egyik legfontosabb forrása. Ennek üzenetét próbáltam kis tanítványaimnak közvetíteni az „éteren át”, miszerint a megbocsátás egy önmagunknak szóló ajándék. Vagyis, aki meg tud bocsátani, az lemond a haragról, leteszi a sérelmeit és a bosszúvágyát. Akinek pedig megbocsátanak, annak nő az önbizalma, hinni kezd abban, hogy jobb emberré válhat. Tehát a cél, hogy ne rágódjunk a sérelmeinken, tudjunk túl lépni a mások iránt érzett haragunkon, tudjunk megbocsátani egymásnak minél rövidebb idő leforgása alatt.
Ennek megértése érdekében a 3. osztályosaim (és mivel összevont osztály vagyunk, ezért a 2. osztályosok is) a következő feladatot kapták: „Kedves Gyerekek! Életünk során gyakran kerülünk összeütközésbe másokkal. Főleg nagy erre az esély most, hiszen össze vagyunk zárva családtagjainkkal, szeretteinkkel, nagyobb a súrlódási felület köztünk. Az ilyen helyzetekre a legjobb megoldás, ha minél előbb bocsánatot kérünk attól, akivel ellentmondásba kerültünk. Készítsetek színes, bocsánatkérő kártyát, üzenetet annak, akit az elmúlt időszakban megbántottatok, olyan felirattal, ami a legjobban kifejezi az érzéseiteket!”
A 4. osztályosokat egy képregény megrajzolására kértem meg, ami legalább 3 képkockából áll. Az első magát a nézeteltérést, a második az utána érzett érzelmeket, tetteket, lelkiismeretfurdalást, a harmadik pedig a helyzet megoldását, a bocsánatkérést kellett, hogy ábrázolja.
Mindkét csoport lelkiismeretesen dolgozott, megértették a kérdés lényegét és fontosságát. Többen számoltak be arról, hogy a bocsánatkérés után milyen jó volt megvigasztalódni, megnyugodni, és miután ez megtörtént, azonnal a megkönnyebbülés érzése váltotta fel a haragot, a neheztelést. Ehhez sokszor elég volt csak egy bizalmas pillantás a másikra, vagy egy kézfogás, egy ölelés. Jobbnál jobb képeket kaptam tőlük, ezekből egyet-egyet mellékelek majd a beszámolóm zárásaként.
Amit még az elmúlt hetekben tettünk:
1. Tanulóim első online rajz órai feladata volt az iskolák bezárását követően, hogy készítsenek nagyméretű szívecskét, amit helyezzenek fel otthonaik ablakaira annak jeléül, hogy együtt érzünk azokkal az emberekkel, akiknek ebben a nehéz időszakban dolgozniuk kell (egészségügyi dolgozók, kereskedők, rendőrök, polgárőrök… stb.).
2. Folyamatosan figyelemmel kísérem a „jobbveledavilágotthon” program ötlettárát, amit nagyon zseniálisnak tartok, minden elismerésem a kitalálóknak! Az ötletek közül folyamatosan továbbítom a családoknak azokat, amiket kivitelezhetőnek tartok. Ilyen volt például a „Bátorító ceruzák”, a „Társasjáték kicsiknek”, a „Családi naptár” és még egyéb csodálatos ötletek, a szabadidő tartalmas eltöltésére vonatkozó jó tanácsok. Ezek zsenialitásáról folyamatos pozitív visszajelzéseket kaptam/kapok a szülőktől.
3. Részt vettünk a Kowalsky sláger videoklipjének átdolgozását indítványozó „Bátorító üzenetek” című feladatban is. Tanítványaim 8-an küldtek erre vonatkozólag kívánságaikat kifejező fényképeket, amiket továbbítottam a boldogságóra program szervezői számára.
Hát ennyi történt áprilisban! Igen, most sokkal nehezebb fenntartani az emberi kapcsolatokat, a gyerekek motivációját, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez a helyzet elviselhetőbb legyen mindenki számára. Köszönet a sok jobbnál jobb ötletért, amit az „Ötlettárban” rendszeresen megtekinthetünk, átadhatunk a családok számára! Kitartást Mindenkinek!
Elisabeth Gifford szavai vigasztalhatnak bennünket: „Egyféleképpen lehet túlélni ezt azt egészet: mindig a következő feladatra kell összpontosítani, a következő pillanatra, a jövőre.”
De Csőgl János szavai is előre mutatnak: „Az élet legnagyobb tudománya az el nem csüggedés, a remény megőrzése, az állandó újrakezdés.”

Április 11., a Költészet Napja alkalmából igyekeztünk folytatni a már több éve kialakult iskolai hagyományunkat. Közös verselésre hívtuk a gyerekeket, szülőket és pedagógusokat. Idén mindez sajnos csak online valósulhatott meg, de rekordszámú részvevővel!