A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás. Ez tanulható és tanítható. A bocsánatkérés 5 nyelvéről is beszélgettünk, majd bocsánatsorolót játszottunk, mikor is minél több bocsánatkérő mondatot kellett összegyűjteni a gyerekeknek. A játék célja, hogy egymástól tanulva megtapasztalják, milyen sokféleképpen lehet szavakkal és szavak nélkül bocsánatot kérni.

.

Az osztállyal nagyot beszélgettünk a mások megbántásáról, és a megbánásról. Mindenki elmondta, hogy történt már vele olyan helyzet, amikor ő bántott valakit vagy esetleg őt megbántották. Átbeszéltük kinek milyen érzés volt és hogyan lehet az ilyen alkalmakkor a hibákat jóvá tenni. Sok jó megoldás, ötlet és bocsánatkérő mondat, cselekedet született.

Áprilisi boldogságóránkat új „osztálytársunkkal”, Szívmanóval kezdtük (ahogy minden reggelünket, mióta Szívmanó beköltözött hozzánk). A légzéskártyák közül kiválasztottunk 2 ujjvezetős kártyát és 2 szituációs kártyát. A tavaszhoz kapcsolódva az ujjvezetős kártyák közül a Virág légzés és a Pillangó légzés kártyákat választottuk, és azért, hogy mindenki egyszerre végezhesse a légzést, kivetítettük a 2 kártyát és így együtt lélegzett az egész osztály, miközben ujjainkkal mutattuk a tábla irányába a virág és a pillangószárnyak mentén a légzés útját. Szituációs kártyák közül a Méhecske légzést és a Pillangószárny légzést végeztük el, szintén kivetítve, együtt az egész osztály. (A gyerekeknek természetesen bármikor lehetőségük van egyénileg is használni a kártyákat, szabadon elvehetik a padról, amikor szükségét érzik egy kis nyugtató légzésnek.)
A bevezető légzés után beszélgettünk a havi témáról, a megbocsátásról, majd a munkafüzetből végeztünk el egy gyakorlatot. „Az arcunkra van írva’” című feladatban egy aktuális vagy a közelmúltban ért sérelemre gondoltunk, majd az ezzel kapcsolatos érzelmünket rajzoltuk rá a kis fejecskékre. Meg tudtunk már bocsátani? Vagy harag van még a szívünkben? Nagyon tanulságos volt ez a feladat tanítóként, hiszen az elmúlt napokban volt egy kis összezördülés 4 kislány között az osztályban, ezt nagyon jól megmutatták a kis rajzok. Egyik kislány kicsit nehezebb időszakot él át, ezért a többiekkel nem játszik, akik ezt szomorú, sírós arccal fejezték ki. Jó alkalmat adott a feladat a beszélgetésre, természetesen nem személyeskedve, csak általánosságban, de az eredménye már másnap érezhető volt. A gyerekek tudatosan figyeltek a megbocsátásra, ez „elromlott” kapcsolat „megjavítására”, így a gyakorlat hasznát azonnal érezhettük. (Többen is mérges fejecskét rajzoltak, de a beszélgetésből kiderült, hogy ennek csupán az volt az oka, hogy mérges arcot rajzolni sokkal viccesebb…).
Ezután az online ötlettár Bocsánatsoroló gyakorlatát végeztük el. Hogyan tudunk bocsánatot kérni? Milyen szavakat, mondatokat, gesztusokat használhatunk? A gyakorlattal megtapasztalhattuk, hogy milyen sokféleképpen tudunk bocsánatot kérni másoktól, mennyi eszköz van a kezünkben, ha szeretnénk elnyerni valaki bocsánatát. Ez a feladat előkészítette egy későbbi gyakorlatunkat is, így a leírt, összegyűjtött bocsánatkérő mondatokat és mozdulatokat eltettük egy következő boldogságórára.

A hónap következő boldogságóráját a szabadban töltöttük. Először az online ötlettár Piilangóreptetés gyakorlatát végeztük el. Falevelekből lepkéket vágtunk ki, majd egy olyan helyzetre gondoltunk, amikor megbántottak minket, vagy egy olyan személyre gondoltunk, akire mérgesek voltunk vagy haragudtunk rá. Ezután egyszerre kiáltottuk: „Elengedem a sérelmem! Megbocsátok!”, majd a magasba dobtuk a lepkéket, amik a haragunkkal, sérelmünkkel együtt elszálltak a lebegőben. Megtapasztalhattuk a felszabadultság érzését, a lelkünk megszabadult a sérelem általi súlyos tehertől, boldogabbnak, könnyedebbnek éreztük magunkat. A gyakorlat után elmondhatták a gyerekek érzéseiket, csupa pozitív visszajelzés hangzott el, hogy mennyire jó volt elengedni a rossz gondolatokat, a haragot, és milyen felszabadító érzés a megbocsátás, a sérelem elengedése.
Pillanatkapitánnyal is utaztunk tovább ebben a hónapban. A havi boldogságórához szintén az online ötlettárból végeztük el a Mindfulness mondókát, még mindig kint a szabadban. A versikével átéltük a friss levegő belégzésével járó feltöltődést és szabadságot, majd nyújtózkodva megpróbáltunk az égig érni. Szuperhősként pózoltunk, átéltük a béke és a hála érzését, megfigyeltük a körülöttünk lévő szépségeket: a tavasz hangjait, illatait, látványát, megtapintottuk a selymes füvet, az érdes fakérget. Mosolyogva ugráltunk és öleltük osztálytársainkat, hiszen már elengedtünk minden rosszat a szívünkből. Felszabadultan élveztük a természetet, boldog pillanatokat éltünk át tudatosan a mondóka segítségével. A gyakorlatot többször is el kellett végeznünk egymás után, annyira élvezték a gyerekek!

Harmadik boldogságóránkkal összegeztük és lezártuk a megbocsátás témakörét. Átismételtük, mi mindent tanultunk meg a megbocsátásról, felidéztük a megbocsátás gyakorlása által érzett érzelmeinket.
Újra elővettük az első áprilisi boldogságórán összegyűjtött és leírt bocsánatkérő praktikákat a Bocsánatsoroló gyakorlatból. Minden hónapban készítünk valami maradandót: egy plakátot vagy tablót, amire bármikor rápillanthatunk az osztályteremben, hogy mindig kéznél legyen az a sok tudás, amit a boldogságórákon megtanulunk. Így egész évben használhatjuk a megtanult boldogságfokozó technikákat, nemcsak épp az adott hónapban az adott témában. A Megbocsátás gyakorlásához egy gyűjteményt készítettünk, amit egy elsősegély ládához hasonlóan egy MegbocsáTÁSKÁ-ban helyeztünk el. Rajzokat és kifejezéseket készítettünk, amit bármikor elő tudunk venni, ha kell egy jó ötlet a bocsánatkérésre. Így ha megbántunk valakit, nem egyszerűen csak eléállunk, hogy „Bocsánat!”, hanem elővesszük a MegbocsáTÁSKÁ-ból a legodaillőbb bocsánatkérő kártyát: egy jó szót, egy mozdulatot, egy rajzot… Így könnyebben és változatosabban tudunk bocsánatot kérni, akár szavak nélkül is, de tele szívvel-szeretettel.