A varázsszavak valóban varázserővel bírnak. Bizonyos konfliktushelyzetekben próbáltuk ki. Van úgy, hogy megbántjuk véletlenül a társunkat, viszont a varázsszavak használatával jóvá tehetjük azt. A Bogyó és Babóca csoport is ezt alkalmazza. Felidéztünk olyan történéseket, amikor megbántottunk valakit, vagy minket bántottak meg, és elmesélték a gyerekek, hogy mi történt. Van olyan gyermek, aki könnyen megbocsájt, van, akinek ez nehezebben megy. Mégis az a jellemzőbb, hogy elfogadják a bocsánatkérést társaiktól. Egy történetet szőttünk a gyerekekkel. Elkezdtem a mesét Tapsiról , aki csakis magának szerette volna a sok sok húsvéti tojást. Ezt a történetet folytatták a gyerekek. Valamiféle varázslatos történet alakult belőle. Segítettek tapsinak az erdő lakói megérteni, hogy jobb a barátokkal megosztani a finomságokat, mint egyedül, magányosan elnyamnyogni. Ráadásul ennyi csokoládétól a pocakja is jól megfájdulna. A történet végén egy tojáskereső játékot játszottunk. A gyerekek megértették a történetet,mert aki sok tojást talált, bizony megosztotta más gyerekekkel is.
A megbocsájtásnak és a bocsánatkérésnek valóban varázseteje van.
Megbocsátás
Április hónap megbocsájtás gyakorlásának a Bocsánattojások ötletet választottuk és valósítottuk meg a csoportunkban, mivel az óvodás gyermekeknek egyébként is nehéz megérteni, mit is jelent megbocsájtani, s így maga a fogalom emocionális átérzése nehezített. Ennél fogva olyan illusztrációkat, képeket, lehetőségeket kerestünk a ,,megbocsájtás beszélgető körben”, amelyekkel a gyermekek szerint ezt ők maguk ki tudják fejezni. A Bocsánattojások elkészültével, mindenki elmondta a saját ötletét, kifejezte a bocsánat kérését és a megbocsájtás érzésére is kerestünk szavakat.
Az anyák napjához közeledve a megbocsátásról is beszélgettünk a csoportban.
Megbeszéltük, milyen módon tudunk bocsánatot kérni egymástól, érdemes-e haragot tartani a szívünkben? Melyik jobb érzés? A harag vagy a megbocsátás?
A gyerekek apró gesztusokkal, általuk rajzolt „üzenetekkel” kértek bocsánatot egymástól korábban elkövetett csíntevéseikért.
pl: -Ne haragudj, hogy elvettem a babát!” – Nem haragszom, megbocsátok.
A Boldogságóra legmeghatóbb pillanata az volt, amikor a csoportban lévő gyerekek spontán kezdték el ölelni egymást.
Az aktuális havi projektünket a fogalom egyéni értelmezésével indítottuk. Arra a fókuszáltam,
mennyire része a gyerekek életének a megbocsátás gyakorlata, mit értenek rajta, hogyan
alkalmazzák. Jellemző ebben a felsős osztályban, hogy gyakran fordul elő apróbb konfliktus. Ez abból
is adódhat, hogy az óraközi szünetek igen kevés időt adnak az esetleg felmerülő „nézeteltérések”
mélyebb átbeszélésére. Gyakoribb az előző napon vagy esetleg régebb óta hordozott és nem
megoldott problémák megléte is. Itt már látni lehetett, hogy szükséges magát a megbocsátás
folyamatát is körbejárni, az egyénre jellemző saját megoldásokat átbeszélni, segítséget felkínálni.
– Az első játéknak azt választottam, hogy álljon fel mindenki egy vonal mentén, ami legyen a
Megbocsátás átló. Kijelöltem az átló kezdő és végpontját: nehezen—könnyen megbocsátok. A
gyerekek először a társaikra figyeltek, hova áll a barátjuk vagy hol is az a „vonal”, amire állni kell.
Amikor mindenki elfoglalta a helyét a terem hosszában, akkor újra megerősítettem a pozíciókat: itt
állnak azok, akik könnyen megbocsátanak, itt pedig azok, akik nehezebben. A közöttük lévő térben
állók is már könnyebben átlátták a helyüket. Kis mozgolódás után mindenki elfoglalta a neki
megfelelő helyet. Ekkor néhány tanulót megkérdeztem, miért ott áll és mi kell ahhoz, hogy a másik
térfélre álljon. A válaszokból kitűnt, hogy nem szeretnek sokáig haragban, konfliktusban lenni
egymással. Inkább rendezni szeretik az esetleges összetűzéseket, vitákat. Ennek az az oka, hogy jól
akarják érezni magukat az iskolai kis közösségükben, mert akkor jobban tudnak más dolgokra
figyelni: barátok, felszabadító beszélgetések, tanulás, célok megvalósítása. A meglévő konfliktusaik
a lány-fiú kamaszkori súrlódásokból vagy régebb óta hordozott sérelmekből táplálkoznak. Meg kell
jegyezzem, az iskola egyik legjobban összetartó közösségéről van szó.
A megbocsátás 5 nyelvét:
Sajnálom – fájdalmunk kifejezése.
Hibáztam – a felelősség vállalása.
Mivel tehetném jóvá a történteket? – kárpótlás.
Ígérem, nem fordul elő többé! – őszinte megbánás.
Meg tudnál bocsátani? – a megbocsátás kérése.
fontosnak tartottam vizuálisan (kivetítve, kiemelve) is megbeszélni, hiszen a diákkorban megtapasztalt
megbocsátási nyelvezet megfelelő használata a felnőttkori konfliktusok megoldásában is hasznos lehet.
A konfliktusok, sérelmek „oldásának” folyamatával minél korábban meg kell kínálni a gyerekeket.
Tapasztalatom szerint az óvodában szinte alap dolog, hogy bocsánatot kell kérni, ha „bajt” okoz valaki.
Viszont engem nagyon zavar, hogy kötelező megbocsátani, pedig látszik, hogy ez nem könnyű abban az
esetben, amikor testi-lelki fájdalom is kapcsolódik az átélt eseményhez. Elveszik azt a jogot a gyerektől,
hogy haragudjon, pedig joga van hozzá. No, itt kellene megtanítani- már óvodában- a felszabadító
megbocsátást. Mert ez mindkét félnek megnyugtató lezárást jelentene az esetek nagy részében. Erről is
beszélgettünk a tanulókkal, mire néhány gyerekkori veszekedésüket, problémájukat kapásból fel tudták
idézni. Talán azért, mert erős érzelmi állapot kapcsolódott a régebbi helyzethez, talán nem született
megnyugtató kibékülés korábban…?
Nagyon tetszett a fiataloknak az anyagba illesztett Lewis B. Smedes és Gary Chapman idézet, amiről úgy
gondolták, érdemes elgondolkodni és nem elfelejteni.
Érdekes, hogy az előző havi foglalkozás ( a szeretetnyelv alkalmazása) sokaknak eszébe jutott, ahol
néhányan felülemelkedtek sérelmeiken. Belátták hibáikat és bocsánatot is tudtak kérni. Igazolva azt,
hogy ez mindkét félnek segít továbblépni.
Megbocsátok? Nem bocsátok? Arra kértem a gyerekeket, álljanak ahhoz a padhoz, ahol a számukra
megfelelő kifejezés található: 1. könnyen megbocsátom, 2. talán megbocsátom, 3. nem bocsátom meg.
I. Szituáció: egy osztálytársam lemásolja a házi feladatomat.
Könnyen megbocsátom: Ide álltak a legtöbben- az osztály majdnem fele, mert nekik ez nem
probléma. Hiszen ők is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy mások segítségére szorulnak, ha nincs
meg a házijuk.
II. Szituáció: a nekem tetsző lány/fiú mégsem jön el a megbeszélt randira. Itt többen már inkább
arra gondoltak, hogy nyomós oka lehetett annak, aki mégsem jelent meg a találkán. Fontosnak
tartották, hogy ezt meg kell beszélni, mert látatlanban nem szabad súlyos döntést hozni és
megharagudni. Volt olyan 2 lány, akik viszont nem akarták megbocsátani a másik félnek ezt.
Sértésnek vették, megbántódtak. Az okát is megbeszéltük és elfogadtuk. Más sérelmek álltak
ennek a döntésnek a hátterében.
Sajnos a hosszú tavaszi szünet miatt nem tudtunk más játékokat kipróbálni. Bánt engem ez a dolog, mert
nagyon hasznos és fontos dolgok nem fértek be a foglalkozásunkba. Lehet, hogy május során is
visszatérek a megbocsátáshoz, mert nem volt elég ez a kis szösszenetnyi idő a témához.
Dicséretem a program megálmodóinak, viszont küzdök a bőség zavarával. Szeretek jobban elmélyedni
egy-egy témában. Ez az, amire viszont nem igazán van idő. Pedig embert formálunk az iskolában, nem is
akár milyen okból. Szeretnénk ezt egyre jobban csinálni!
Fazekas József Általános Iskola
Áprilisi boldogságóránkat új „osztálytársunkkal”, Szívmanóval kezdtük (ahogy minden reggelünket, mióta Szívmanó beköltözött hozzánk). A légzéskártyák közül kiválasztottunk 2 ujjvezetős kártyát és 2 szituációs kártyát. A tavaszhoz kapcsolódva az ujjvezetős kártyák közül a Virág légzés és a Pillangó légzés kártyákat választottuk, és azért, hogy mindenki egyszerre végezhesse a légzést, kivetítettük a 2 kártyát és így együtt lélegzett az egész osztály, miközben ujjainkkal mutattuk a tábla irányába a virág és a pillangószárnyak mentén a légzés útját. Szituációs kártyák közül a Méhecske légzést és a Pillangószárny légzést végeztük el, szintén kivetítve, együtt az egész osztály. (A gyerekeknek természetesen bármikor lehetőségük van egyénileg is használni a kártyákat, szabadon elvehetik a padról, amikor szükségét érzik egy kis nyugtató légzésnek.)
A bevezető légzés után beszélgettünk a havi témáról, a megbocsátásról, majd a munkafüzetből végeztünk el egy gyakorlatot. „Az arcunkra van írva’” című feladatban egy aktuális vagy a közelmúltban ért sérelemre gondoltunk, majd az ezzel kapcsolatos érzelmünket rajzoltuk rá a kis fejecskékre. Meg tudtunk már bocsátani? Vagy harag van még a szívünkben? Nagyon tanulságos volt ez a feladat tanítóként, hiszen az elmúlt napokban volt egy kis összezördülés 4 kislány között az osztályban, ezt nagyon jól megmutatták a kis rajzok. Egyik kislány kicsit nehezebb időszakot él át, ezért a többiekkel nem játszik, akik ezt szomorú, sírós arccal fejezték ki. Jó alkalmat adott a feladat a beszélgetésre, természetesen nem személyeskedve, csak általánosságban, de az eredménye már másnap érezhető volt. A gyerekek tudatosan figyeltek a megbocsátásra, ez „elromlott” kapcsolat „megjavítására”, így a gyakorlat hasznát azonnal érezhettük. (Többen is mérges fejecskét rajzoltak, de a beszélgetésből kiderült, hogy ennek csupán az volt az oka, hogy mérges arcot rajzolni sokkal viccesebb…).
Ezután az online ötlettár Bocsánatsoroló gyakorlatát végeztük el. Hogyan tudunk bocsánatot kérni? Milyen szavakat, mondatokat, gesztusokat használhatunk? A gyakorlattal megtapasztalhattuk, hogy milyen sokféleképpen tudunk bocsánatot kérni másoktól, mennyi eszköz van a kezünkben, ha szeretnénk elnyerni valaki bocsánatát. Ez a feladat előkészítette egy későbbi gyakorlatunkat is, így a leírt, összegyűjtött bocsánatkérő mondatokat és mozdulatokat eltettük egy következő boldogságórára.
A hónap következő boldogságóráját a szabadban töltöttük. Először az online ötlettár Piilangóreptetés gyakorlatát végeztük el. Falevelekből lepkéket vágtunk ki, majd egy olyan helyzetre gondoltunk, amikor megbántottak minket, vagy egy olyan személyre gondoltunk, akire mérgesek voltunk vagy haragudtunk rá. Ezután egyszerre kiáltottuk: „Elengedem a sérelmem! Megbocsátok!”, majd a magasba dobtuk a lepkéket, amik a haragunkkal, sérelmünkkel együtt elszálltak a lebegőben. Megtapasztalhattuk a felszabadultság érzését, a lelkünk megszabadult a sérelem általi súlyos tehertől, boldogabbnak, könnyedebbnek éreztük magunkat. A gyakorlat után elmondhatták a gyerekek érzéseiket, csupa pozitív visszajelzés hangzott el, hogy mennyire jó volt elengedni a rossz gondolatokat, a haragot, és milyen felszabadító érzés a megbocsátás, a sérelem elengedése.
Pillanatkapitánnyal is utaztunk tovább ebben a hónapban. A havi boldogságórához szintén az online ötlettárból végeztük el a Mindfulness mondókát, még mindig kint a szabadban. A versikével átéltük a friss levegő belégzésével járó feltöltődést és szabadságot, majd nyújtózkodva megpróbáltunk az égig érni. Szuperhősként pózoltunk, átéltük a béke és a hála érzését, megfigyeltük a körülöttünk lévő szépségeket: a tavasz hangjait, illatait, látványát, megtapintottuk a selymes füvet, az érdes fakérget. Mosolyogva ugráltunk és öleltük osztálytársainkat, hiszen már elengedtünk minden rosszat a szívünkből. Felszabadultan élveztük a természetet, boldog pillanatokat éltünk át tudatosan a mondóka segítségével. A gyakorlatot többször is el kellett végeznünk egymás után, annyira élvezték a gyerekek!
Harmadik boldogságóránkkal összegeztük és lezártuk a megbocsátás témakörét. Átismételtük, mi mindent tanultunk meg a megbocsátásról, felidéztük a megbocsátás gyakorlása által érzett érzelmeinket.
Újra elővettük az első áprilisi boldogságórán összegyűjtött és leírt bocsánatkérő praktikákat a Bocsánatsoroló gyakorlatból. Minden hónapban készítünk valami maradandót: egy plakátot vagy tablót, amire bármikor rápillanthatunk az osztályteremben, hogy mindig kéznél legyen az a sok tudás, amit a boldogságórákon megtanulunk. Így egész évben használhatjuk a megtanult boldogságfokozó technikákat, nemcsak épp az adott hónapban az adott témában. A Megbocsátás gyakorlásához egy gyűjteményt készítettünk, amit egy elsősegély ládához hasonlóan egy MegbocsáTÁSKÁ-ban helyeztünk el. Rajzokat és kifejezéseket készítettünk, amit bármikor elő tudunk venni, ha kell egy jó ötlet a bocsánatkérésre. Így ha megbántunk valakit, nem egyszerűen csak eléállunk, hogy „Bocsánat!”, hanem elővesszük a MegbocsáTÁSKÁ-ból a legodaillőbb bocsánatkérő kártyát: egy jó szót, egy mozdulatot, egy rajzot… Így könnyebben és változatosabban tudunk bocsánatot kérni, akár szavak nélkül is, de tele szívvel-szeretettel.
A gyerekekkel bocsánatkérő mondatot, tetteket gyűjtöttünk.
Az órát egy videófilmmel kezdtük, mely egy tanulói páros vitáját és békülését demonstrálta.
Ezután megbeszéltük mi a megbocsátás. Majd minden tanuló megalkothatta a saját megbocsátás pillangóját.
Egy kedves, kissé izgalmas élményemet szeretném megosztani ebben a hónapban.
Önismeret órát helyettesítettem a negyedik osztályban. Minden ilyen alkalmat meg szoktam ragadni arra, hogy a Boldogságórák hangulatával megismertessem az adott osztályt.
Az őszinteség és hitelesség volt a témám, erre építettem fel az órámat.
Már éppen el akartam kezdeni a figyelemfejlesztő mindfulness gyakorlatot, a hangtál már a kezemben volt, amikor nyílt az ajtó és megjelent az igazgatóhelyettes a Suli rendőr társaságában, aki Keve órára érkezett az osztályba. A KEVE: Közlekedjünk, Együtt Vigyázzunk Egymásra program a rendőrség és a tankerület közös pályázata. Rendszeresen vannak ilyen órák az iskolában, melyeket nagyrészt a pedagógusok tartanak meg egy tematika alapján. Gyakran részt vesz ellenőrzés képen, ezeken a foglalkozásokon a tankerület munkatársa és a Suli rendőr.
A kezdeti zavarom után jeleztem a vendégeknek, hogy én milyen órával készültem. (Persze fogalmam sem volt arról, hogy a Keve tanterv alapján mi lenne a téma.) A rendőr megnyugtatott, hogy nincs, semmi probléma itt marad, mert kíváncsivá tettem és szívesen megnézne egy ilyen órát, sőt be is kapcsolódik a feladatokba.
Közben nekem a gondolataim azon jártak, hogy a hitelesség őszinteség kérdését, hogyan lehetne egy kicsit „kevésíteni”.
Szépen elkezdtük a hangtál gyakorlatot, majd az 5-4-3-2-1 játékkal megtörtént az órára való ráhangolódás.
Majd a következőket mondtam a gyerekeknek: – Milyen jó volt átélni és látni, hogy így figyeltetek! Ez egy próba volt, mellyel azt bizonyítottátok be, hogy a figyelmetek fejleszthető és lehet edzeni épp úgy, mint az izmainkat. Mikor is van arra szükségetek, hogy valamire erősen figyelnetek, koncentrálnotok kell?
Szépen sorolni kezdték, hogy tanulásnál, a tanítási órákon, olvasásnál, sportban.
– Most gondoljatok arra, hogy a közlekedésben fontos-e, hogy a figyelmünk a helyén legyen! Akár gyalogosan vagy kerékpárral, rollerrel vesztek részt a forgalomban?
Mindenki egyetértően nyugtázta, hogy bizony ezekben a helyzetekben mennyire fontos, hogy ne kalandozzanak el a gondolataink. Itt a vendégünk is szót kért és elmondta, hogy mennyi sok gyalogos, kerékpáros baleset történik figyelmetlenségből. Példákat is hozott.
A folytatásban a Szívmanó kártya segítségével foglalkoztunk egy kicsit az érzelmekkel. Mindenki befejezte a kártyáján található mondatot. A rendőr bácsi is kért egy kártyát, a gyerekek érdeklődéssel hallgatták, hogy mit fog mondani. ( Itt már megnyugodtam, kicsit büszke is voltam magamra, hogy lám, lám kreatívan meg tudom oldani ezt a kihívást!)
Majd rátértünk az őszinteség, hitelesség erősségeknek a megbeszélésére. Először tisztáztuk a fogalmakat, majd példákat hoztak a saját életükből.
Következett az igaz, hamis állítások írása. Abban egyeztünk meg, hogy mindenki ír magáról három állítást, amelyből kettő legyen igaz és egy pedig hamis és a többieknek ki kell találniuk, hogy melyik lesz az, ami nem igaz. Közben beszélgettünk arról is, hogy miről lehet észrevenni, ha valaki nem mond igazat vagy szépíti, eltúlozza egy kicsit saját maga sikereit, képességeit azért, hogy másoknak megfeleljen. Itt szinte mindenki feltette a kezét arra a kérdésemre, hogy volt-e olyan helyzet az életetekben, amikor jobb képet akartatok festeni magatokról mások előtt, mint a valóság?
A gyerekek titkon figyelték, hogy a rendőr bácsi vajon felteszi-e a kezét! (Feltette.)
Itt ismét szót kért és elmondta, hogy a munkája során sokszor találkozik nem őszinte emberekkel és megosztotta a tapasztalatait, hogy melyek azok a jelek, amiből érzékeli, ha valaki nem mond igazat.
A gyerekek minden szavát kíváncsisággal, őszinte érdeklődéssel hallgatták.
Az óra befejező részében valamennyien körbe álltunk, becsuktuk a szemünket, egyik kezünket előrenyújtottuk és kerestünk egy szimpatikus kezet. Miután ez megvolt a kiválasztott kéz tulajdonosai egymással szembe álltak és mondtak párjuknak egy pozitív mondatot a nap további részére.
Így volt, így történt, hogy egy véletlen folytán iskolánk rendőre megismerkedett a Boldogságórával.
Nekem nagyon jólesett a dicsérete és a programmal kapcsolatos elismerő mondatai. Különösen az, hogy megállapította mennyire szükséges iskolai keretek között foglalkozni a gyerekek érzelmi nevelésével.
Ui: Sajnos a közös fotó elmaradt, de az élmény megmaradt!
Az áprilisban csupa olyan programunk volt, ami örömöt és boldogságot, hozott számunkra. A programokba beépítettük a megbocsájtás témát is Cuki állatokat simogathattak a gyerekek. Ahol beszélgettünk az állatvédelemről, és bocsánatot kértünk tőlük ha akarva vagy akaratlan ártottunk nekik. Volt húsvétváró, ahol a néphagyományokról és a húsvét vallási jelentőségéről esett szó. Itt is szóba került a megbocsájtás fontossága. Mindenki gondolatban bocsánatot kért, azoktól, akit megbántott és megbocsájtott annak, aki őt megbántotta. Majd megterítettük az ünnepi asztalunkat és megbékélt szívvel felvágtuk az ünnepi kalácsot.
A fenntarthatósági témahéten tartottuk a Föld Napját és az Egészségnapot. Itt egészséges ételeket készítettek a gyerekek. Kenyeret sütöttek és különböző növényi alapanyagokból pástétomokat. Majd egy séta keretén belül bocsánatot kértünk a Földtől a környezetszennyezésért. Megöleltük a fákat. A Föld Napján pedig közösen körbeálltunk az udvarunkon lévő stilizált földet és elénekeltük a Gyújts egy gyertyát a Földért című dalt. Az áprilisunk egy igazi boldogság hónap volt, komoly témákkal, de mégis vidáman. Mert lehet így is.
Karancslapujtői Kastélykert Óvoda
A gyermekekkel alakítottunk egy meghitt „beszélgető kört”, majd beszélgettünk arról, hogy kit milyen sérelem ért már és hogyan tudott túl lépni rajta, vagy ha megbántott valakit, hogyan kért bocsánatot…