Első feladtunk a szó értelmezése volt. Megbeszéltük a saját életükből vett példákkal, hogy mit is takar a fogalom. Vajon ugyanaz, mint az elfelejtem, hogy mi történt, a spongyát rá? Milyen érzések munkálkodnak bennünk, amikor valaki megbánt, megsért, fájdalmat okoz? Könnyű a megbocsátás? A beszélgetés során felszínre került, hogy vannak olyan dolgok, olyan történések, amire annak idején, az odavetett „bocsi” –ra válaszként adott „semmi baj” nem szívből jött. Időt és teret kaptak ezek a gyerekek, hogy a többiektől elvonultan megbeszélhessék ezt. Az osztály, bár dolgozott közben, aggódva figyelte őket, és amikor a „haragosok” megölelték egymást, vagy kezet fogtak, őszinte örömmel fogadták.

S min dolgoztak közben a gyerekek? Egy szituációba képzelték bele magukat, és bocsánatkérő kártyákat készítettek, amit át is adhattak annak, akinek szánták, illetve a történethez kapcsolódóan bocsánatkérő levelet írtak.