A havi témánkat a Nógrádi Tavaszi Pedagógiai Napok programsorozat keretén belül bemutathattuk. A megbocsátás gyakorlása témakör előtt a megszokott relaxációs gyakorlatokkal kezdtük a közös tevékenykedést a gyermekekkel. Jól megmozgatva izmainkat, bemelegítettünk a közös tánchoz, énekléshez Bagdi Bella : Ho’oponopono című dalára. Beszélgető kör keretén belül téma azonosítását segítő ismeretbővítő és mélyítő eszközként „Ha valakit megbántottál…” vers segítségével részletesebben elmélyültünk kivel történt a napokban valamilyen sérelem, hogy bocsátottak meg neki, vagy hogyan kértek ők bocsánatot, ha esetlegesen sérelmet okoztak egy társuknak. Bábelőadással kísért mese fordulatos eseményei segítettek azt az érzést beaznosítani, milyen ha valakit nem szándékosan vagy szándékkal megbántunk. Varázsszőnyegünk elrepített Hawaii szigetére. Megismerkedtünk a szigetre tévedt királlyal és alatvalóival, és a helyi lakosok szokásaival. Meg tudtuk mit jelent a Ho’oponopono – hibázni lehet és a hibákat ki tudjuk javítani csak használjuk az 5 varázsszót: sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek. A téma jelével is megismerkedtünk és ki is színezhették azt gyermekek. Bevontuk az óvodánkat megbocsátásnapot tartva. Az el nem maradható közös ének és tánccal zártuk a csodás napot.

Boldogságóra vázlat
A foglalkozás helye: Csillagfürt EGYMI
A foglalkozást vezeti: Papp Gáborné
Foglalkozás témája: A megbocsátás
A foglalkozás célja: A megbocsátás megismerése
1. Motiváció: Elbújt állatok megkeresése: süni, mókus, maci, nyuszi, őzike,
2. Mozgásalapú bevezetés: Mondjuk el és mutassuk is amit az erdei állatokról tanultunk: Szúrós gombóc…., Mogyoró mogyoró….., Mackó mackó ugorjál…, Nyuszi fülét hegyezi….
3. Téma feldolgozása mesével: Füles mackó meséi: Bocsánat
4. Beszélgetés a meséről.
5. Varázsszó tanulása: Bocsánat! Megbocsátás gyakorlása- (nagy ölelés)
6. Lezárás: Füles mackó készítése festéssel, színezéssel. Az elkészült mackókból kiállítás rendezése.

Reflexió:
A megbocsátás képessége egy nagyon fontos tulajdonság, amit meg kell tanulnunk. Ha gyerekként nem tanuljuk meg, felnőttként képesek lehetünk arra, hogy hetekig, vagy akár évekig is haragudjunk arra, aki megbántott minket, pedig ez alatt az idő alatt rengeteget ártunk saját magunknak. Nem véletlen tehát, hogy a boldogságunk eléréséhez, fontos az, hogy meg tudjunk bocsátani. A gyerekek a legtöbbet a közös játékokon tudnak veszekedni, és haragudni egymásra ha nem kapják meg azt, amit szeretnének. Fontos feladatunk ebben a korban megtanítani, hogy hogyan tudnak egymással játszani, eszközöket megosztani egymással, és mi az a varázsszó, amely elsimítja az ellentéteket.
A téma feldolgozásához egy már korábban tanult témahét anyagához nyúltam vissza, az erdei állatokhoz. Az állatok érzelmileg nagyon közel állnak a gyerekekhez, így azt gondoltam, könnyebben értik majd meg a megbocsátás fontosságát.
Motivációként eldugtam az erdei állatokat a csoportszobában, amelyet nagy lelkesedéssel kerestek, majd pedig nagy örömmel találtak meg a gyerekek. A megtalált állatokról tanult dalokat, mondókákat nagy örömmel mondtuk el közösen. Ezt követően megnéztük a Füles mackó meséi sorozatból a bocsánat című mesét. Kérdésekkel segítettem a mese megértését. Megkérdeztem: kit bántott már meg valaki? Hogyan esett ez neked? Mit kell olyankor mondani ha megbántunk valakit? Tanuljuk meg ezt a varázsszót! Bocsánat!!!!! Mit teszünk ha megbocsátunk? Megöleljük a másikat. Mutassuk is meg!
Lezárásként mackókat festettünk és színeztünk, amelyből aztán kiállítást rendeztünk. A foglalkozás nagyon jó hangulatban telt.

Áprilisi Boldogságóránk egyike rendhagyó módon zajlott: olyan fiatal, pályakezdő kollégák látogatták meg foglalkozásunkat, akik még nem ismerték, nem találkoztak a programmal. Ezért fontos volt számomra, hogy megmutassam a programban rejlő lehetőségeket az érzelmi nevelés, az empátia fejlesztése, a megbocsátás gyakorlása területén.
A foglalkozásra való ráhangolódásként a kicsikkel a rajzasztalnál a „Bocsánat Napocská”-t rajzoltunk a hozzá tartozó versike ismétlésével. Majd a szőnyegen a „Haragom kifújom…” és a „Medve vagyok, cammogok” relaxációs gyakorlatokat követően utánzó játék segítségével azonosítottuk az arcunk és testtartásunk által kifejezett érzelmeket. A gyerekek megmutatták a többieknek, hogy érzik magukat a csoportban: minek örültek, vagy éppen mi miatt szomorkodtak, kivel kerültek konfliktusba, kitől kaptak segítséget. A „Bocsánatsoroló” játék után felelevenítettül a „Varázsszavakat”, majd a „Jön a haragmanó” szituációs játékkal gyakoroltuk azokat. A „Morgós medve és a szorgos méhecske” történetét már többször hallották, így annak dramatizálását nagyon ügyesen megoldották. Mindenki izgatottan várta a történet végét, hogy a közös tánc révén végre bekapcsolódhasson és önfeledten táncolhasson. Pihenés képen kiemeltük a történet mondanivalóját, hogy „jó azokkal barátkozni, akik maguk is mosolygósak, barátságosak”. Ennek megerősítésére többször is eljátszottuk a „Szeretetgombóc” játékot. A hangulat aztán a „Megbocsátás tánca” játékkal ért a tetőfokára, majd levezetés képen több tevékenységet is felkínáltam: asztali társasjátékot, melyben különböző érzelmeket ábrázoló arcokat kellett kirakni négy darabból; utánzós játékot, melyben a dobókockán dobott érzelem megnevezése és bemutatása volt a feladat; illetve a nagyobbak számára bee-bot segítségével az arcpárok megkeresése a méhecske programozásával volt a feladat.
A foglalkozás után a kollégák kiemelték a foglalkozás komplexitását, a téma sokoldalú feldolgozásának lehetőségét. Remélem sikerült kedvet csinálnom számukra a program alaposabb megismeréséhez és gyakorlati alkalmazásához.
Aztán a hétköznapok során kialakult konfliktusok feloldásához „jól jöttek” a varázsszavak, volt lehetőség a megbocsátás gyakorlására. Persze e mell sok vidám, boldog pillanatot is megéltünk: készültünk a húsvétra: káposzta levéllel, berzseléssel tojást festettünk, az udvaron vidám tojáskereső játékot játszottunk, és a fiúk meg is locsolták a kislányokat a húsvét előtti utolsó óvodai napon.