Az áprilisi boldogságóra témáját szándékosan nem mondtam el előre a diákoknak. Azt szerettem volna, hogy maguktól jöjjenek rá, mert úgy gondolom, ez is nagyon sokat elárul a tanulók szociális kompetenciájáról.
Az első kérdésem az volt: „Szerintetek van hibátlan ember?”. A válasz –szerencsére az volt- nem, nincs.
Ezután azt kérdeztem, hogy milyen hibákat tartanak más emberekben a legnagyobbnak?
A következő válaszokat kaptam: előítéletesség, hirtelen harag, empátia hiánya, egoizmus….
Azt gondolom, hogy a válaszaik tökéletesen lefedik a mai fiatalok legnagyobb problémáit, és a közöttük kialakuló konfliktusok leggyakoribb okait.
Majd azt kérdeztem, hogy az esetlegesen elkövetett hibáink milyen következményekkel járhatnak a kapcsolatainkban? Sokféle választ kaptam, többek között azt, hogy ilyenkor megbántjuk a másikat.
Ekkor azt kértem a fiúktól, hogy először mindenki írjon le röviden egy esetet, amikor megbántott valakit vagy őt bántották meg, majd azt is, hogy hogyan rendeződött az így kialakult helyzet.
Arra a kérdésemre, hogy: „Mit kell tenni, ha rájövünk, hogy megbántottunk valakit?”, szinte azonnal jött a válasz (bocsánatot kérni).
A következő kérésem az volt, hogy mindenki gyűjtsön 3 olyan esetet, amiért illik, illetve 3 olyat, amiért kell bocsánatot kérni.
Ezután azt kérdeztem, hogy hogyan tud tovább működni az a kapcsolat, barátság, amelyben az egyik fél megbántotta a másikat. Egyöntetűen azt felelték, hogy csak úgy, ha a megbántott fél megbocsájt. Ekkor elárultam, hogy ez a mai témánk.
Elmondtam, hogy azért indultam olyan messziről, mert azt gondolom, hogy megbocsájtani is csak az tud, aki maga is képes bocsánatot kérni. Mindenképpen szerettem volna, ha ezt a diákok is felismerik, és egyet is értetek ezzel a véleményemmel a fiúk.
Majd megbeszéltük, hogy mit jelent az a szó, hogy „megbocsájtás”, és kértem, hogy írják le, hogy miért érdemes megbocsájtani, milyen előnyei vannak a megbocsájtásnak. Valamint azt is leírhatták, hogy mi az, amiről azt gondolják, hogy nem lennének képesek megbocsájtani. A válaszokat ezután megbeszéltük.
Az óra végén a 158. oldal 2. feladatával -online beszélgetéssel- sikerült egy régi problémát rendezni két tanuló között. E gyakorlat végén elhangzott a várt mondat: „Megbocsájtok neked, már nem neheztelek rád.”.
Azt gondolom, ez nagyon pozitív hatással lesz a közösségre a továbbiakban.
Megbocsátás
A témát feldolgozva a gyerekek elindították hajójukat a megbocsátás szigete felé!
Áprilisban a megbocsátással foglalkoztunk. Az óra elején beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent a megbocsátás, ki és miért szokott vagy tud megbocsátani. A téma felkeltette a fiatalok érdeklődését, de érezhetően nehézséget jelent számukra a megbocsátás, mert ilyenkor azt hiszik, hogy a másiknak lesz igaza, és ők maradtak „alul”. Fontos volt átbeszélni, hogy mit is jelent ténylegesen a megbocsátás, és hogy hány fajta megbocsátási nyelv létezik. Ez felkeltette kíváncsiságukat, így a teszt kitöltésére motiváltak voltak. Az osztály bocsánatkérő nyelve nagyon szórt, nem egységes. Megbeszéltük, hogy ez miért jelenthet nehézséget, és mit lehet tenni, hogy ez változzon, és meghalljuk mások bocsánatkérését, és ők is meghallják a mi bocsánatkérésünket.
A hosszú otthonlét után újra együtt lehettünk a gyerekekkel és a megbocsátás gyakorlása témája feldolgozásakor énekeltünk, táncoltunk végre együtt.
A Tündéri bocsánat c. mese meghallgatása után beszélgettünk arról, hogy mit tennénk, ha lenne egy varázspálcánk, és mit varázsolnánk vele. Kinek adnánk piros szívet a csoportban.
Elkészítettük a hálavirágunkat, a jácintokat. Ha a csoportban valakit megbántunk és ezt nagyon sajnáljuk, megbánjuk, akkor egy szál jácintot adunk ebből a csokorból.
A gyerekek nagy örömmel táncoltak, játszottak, munkálkodtak, örültek egymásnak, hogy újra együtt, itt a Katica csoportban játszhatnak, beszélgethetnek.
A hosszú otthonlét után újra együtt lehettünk a gyerekekkel és a megbocsátás gyakorlása témája feldolgozásakor énekeltünk, táncoltunk végre együtt.
A Tündéri bocsánat c. mese meghallgatása után beszélgettünk arról, hogy mit tennénk, ha lenne egy varázspálcánk, és mit varázsolnánk vele. Kinek adnánk piros szívet a csoportban.
Elkészítettük a hálavirágunkat, a jácintokat. Ha a csoportban valakit megbántunk és ezt nagyon sajnáljuk, megbánjuk, akkor egy szál jácintot adunk ebből a csokorból.
A gyerekek nagy örömmel táncoltak, játszottak, munkálkodtak, örültek egymásnak, hogy újra együtt, itt a Katica csoportban játszhatnak, beszélgethetnek.
Orosháza Városi Önkormányzat Napközi Otthonos Óvodája, Uzsoki utcai telephely
Elmeséltük a gyerekeknek a Prücsök és a harag című történetet. Az “Akkor most mi lesz?” kérdés után beszélgettünk a gyerekekről arról, hogy ki hogyan fejezné be a történetet. Sok jó ötlet született, miután sokat beszélgettünk a megbocsátás fontosságáról.
Volt aki azt mondta, hogy úgy fejeződik be a történet, hogy a kislány megsimogatja a kiskutyák, bocsánatot kér tőle és megbocsát neki. Volt aki úgy, hogy megszeretgette a kiskutyát a kislány. Nem küldenék az utcára, inkább megtanítanák, hogy ne rágjon szét dolgokat, csak a saját játékait harapdálhatja. És a kislánynak meg lett varrva a bohóca, mivel az is fontos neki, és így mindenki örül, mert pozitívan végződtek a dolgok.
Mindenki sokat tudott tanulni a történtekből. Megtanulhattuk a varázsszavakat, és a megbocsátás erejét is.
Április hónapban a megbocsátás gyakorlása volt a téma, melyet online, a Google Meet-en keresztül megtartott beszélgetésen dolgoztunk fel.
Katolikus iskolánkban minden reggel közös imával kezdjük a napot, ezen a napon imádságunkat a következő imával egészítettük ki:
A könnyeket, amik elöntöttek – megbocsátom.
A fájdalmakat és a csalódásokat – megbocsátom
.
Az árulásokat és a hazugságokat – megbocsátom.
A rágalmakat és az intrikákat – megbocsátom.
A gyűlöletet és az üldöztetést – megbocsátom.
Az ütéseket, amelyek megsebeztek – megbocsátom.
A széttört álmokat – megbocsátom.
A megölt reményeket – megbocsátom.
Az elhidegülést és a féltékenységet – megbocsátom.
A közönyt és a rosszindulatot – megbocsátom.
Az igazságosság nevében elkövetett igazságtalanságot – megbocsátom.
A haragot és a kínzást – megbocsátom.
A hanyagságot és a feledést – megbocsátom.
Adj erőt Uram, hogy képes legyek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindenemtől megfosztanak;
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem.
Majd arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mi is az a megbocsátás, mikor kell/lehet megbocsátani, hiszen nap, mint nap elmondjuk imádságainkban a mondatot:
„… bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőnek…”
Beszélgetés közben ki elmeséltek egy-egy velük megesett szituációt, hogy ki, kit, mivel, hogyan bántott meg, s azt hogyan tudta feldolgozni. Az alábbi kérdések segítettek a beszélgetés elindításában:
Gondolkodjatok el azon:
• ki az, akit megbántottál, rosszat tettél vele,
• bocsánatot kértél-e tőle,
• téged mivel bántottak meg már meg?
• megbocsátottál-e, és hogyan?
Majd vállalkozó tanulók, rövid, rögtönzött párbeszédet adtak elő, arról, hogy ki, hogyan kérne bocsánatot a megadott mondatkezdések felhasználásával:
Sajnálom, hogy…
Bocsáss meg azért,…..
Köszönöm, hogy…..
Szeretlek, mert……….
Végül összegyűjtöttük azokat a kifejezéseket, mondatokat, amelyek a megbocsátás téma kapcsán felmerültek bennünk és egy szófelhőbe szerkesztettük.
Április hónapban a megbocsátás témájával ismerkedtünk meg a gyermekekkel.
Relaxációs gyakorlatok: Napimádás, Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom – a foglalkozást relaxációval kezdtem.
A téma bevezetése során egy varázspálca segítségével Meseországba repültünk, ahol a megbocsátás mondókáját hallgatták meg a gyermekek. A témát A süni és barátai bábjátékkal dolgoztuk fel, melyet a gyermekek nagy lelkesedéssel és nagy figyelemmel kísértek. Ezt követően ők is kipróbálhatták a mese elbábozását. Eljött hozzánk a tündér a varázspálcájával, hiszen kíváncsian hallgatta, hogy a gyermekek milyen varázsszavakat ismernek (Jön a tündér! játék). A gyermekek elkészítették a főszereplő sünit sóliszt gyurmából. Majd Meseország következő állomásán a megbocsátás erdejéhez értünk.
A téma lezárásaként a gyermekek a megbocsátás jelét színezték ki, valamint helyezték fel a 8. lépcsőfokra.
Ebben a hónapban sok örömteli esemény történt! Az első, hogy újra kinyitottunk, végre személyesen is találkoztunk!
Rögtön első héten a Föld napjára készültünk. Sok apró vétkünk volt a Földdel szemben az év során. Bocsánatkérésként ezen a napon Minden gyerek „fát” ültetett, pici mandarin fát. Gyümölcsnapot tartottunk még a zárás előtt és a mandarinok teli voltak maggal. A gyerekek gyűjtötték. Móni dadus néni adott egy cserepet, ahová elültethették mindet. Mostanra kikeltek és az aprócska fákat elültették a gyerekek, és hazavitték, hogy tovább neveljék. Megbeszéltük, mire van szüksége a növekedéshez: ölelő földre, háton kopogó esőre és simogató napsütésre. A szelektív szemét gyűjtését is gyakoroltuk. Talán, ha tudják, milyen nehéz összeszedni, talán kevesebbet szórnak szét.
Egy másik napon eljöttek hozzánk a bábok reggeli körben. A török császár hencegett először, hogy milyen ügyes, hiszen elvette a kis kakastól a gyémánt félkrajcárt. A róka szerint ez semmi, mert ő két mackó elől is megette a sajtot, és háromszor is elrabolta az aranyos tarajos kis kakast! Jött a farkas, aki azzal dicsekedett, milyen ravasz ő, hiszen a három kismalac ugyan túl járt az eszén, de a piroskát megette, sőt, a nagymamát is! Ekkor jött a jó tündér és föl volt háborodva, hogy mennyi gonoszságot követtek el és még büszkék is rá! Rájuk is parancsolt, hogy azonnal kérjenek bocsánatot. A gyerekek vették a kezükre a bábokat és kértek bocsánatot.
Tízórai után mesét mondtam az irigy liliomról, aki nem engedte, hogy a kis ibolyára is hulljon az eső. De amikor ő is szomjazni kezdett a szárazságban, rájött, hogy mit vétett és legközelebb már készségesen félrehajolt, hogy jusson eső a kisebb virágnak is. A mese után eljátszottuk mindkét szerepet. Voltunk irigy és segítőkész liliom is . Végül bocsánat virágot színeztünk, összehajtottuk, majd beletettük egy tál vízbe. Miközben a gyerekek bocsánatot kértek, a virág szépen lassan kinyílt. A gyerekek nagyon élvezték, volt aki több virágot is készített. Végül föltettük a boldogság várhoz vezető lépcsőre a megbocsájtás jelét.
Nagyon tetszett az áprilisi feladat a gyerekeknek. Mindenki gondosan készítette el a saját kövecskéjét.:))