Ezen a boldogságórán a megbocsátás erejével foglalkoztunk. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megtapasztalják: a megbocsátás nemcsak a másiknak szól, hanem önmagunkért is tesszük – azért, hogy a szívünk könnyebb, a lelkünk békésebb legyen.
Az óra elején egy rövid, ráhangoló meditációt vezettem, melynek címe A szív csendje volt. Megkértem a gyerekeket, hogy üljenek kényelmesen, csukják be a szemüket, és figyeljenek a légzésükre.
Ezután bevezettem a gyerekeket a ho’oponopono megbocsátási gyakorlatba. Elmagyaráztam nekik, hogy ez egy hawaii eredetű módszer, amely segít megtisztítani a bennünk felgyülemlett nehéz érzéseket. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek. Ezeket a mondatokat először együtt, majd halkan, mindenki önmagában ismételte. Megkértem őket, hogy közben gondoljanak valakire, akivel mostanában nehézséget éltek meg, vagy akár saját magukra, ha valami miatt szigorúak voltak magukkal. Láttam, ahogy a gyerekek arca ellágyul – sokan becsukott szemmel, mély átéléssel suttogták a mondatokat.
A meditáció és a ho’oponopono után beszélgettünk arról, milyen érzés, ha valaki megbánt, és milyen, amikor sikerül megbocsátani – vagy bocsánatot kérni. Fontos volt számomra, hogy kimondhassák: a megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, ami történt, hanem azt, hogy elengedjük a nehéz érzéseket.
Feldogoztuk a hónap meséjét és megbeszéltük, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezhet az a személy, aki megbocsát. Megbeszéltük azt is, hogy mit jelenthet, hogy a megbocsátás az erősek erénye. Végül arra kértem őket, hogy e mondat és a megbocsátás szó köré készítsenek szófelhőt, majd készítsék el a megbocsátás virágait.
Az óra végén meghallgattuk, majd közösen énekeltük a hónap dalát.

Az áprilisi hónap a megbocsátás jegyében zajlott. A mi kis diákjaink a Földanya megbocsátását kérték az alkotásaik elkészítése közben. Elmondták szóban, hogyan kell óvnunk a mi kis bolygónkat, hogy még nagyon sokáig megmaradjon nekünk. Kis munkájuk elkészítésével pedig kifejezték a Földanya jelképes megölelését, hogy így bocsánatot kérjenek tőle az eddigi nem megfelelő környezetvédelmi magatartásukért.

Előfordul, hogy néha megbántjuk egymást. Akarva-akaratlanul horzsoljuk a másikat. De ha észre vesszük azt, ami számunkra rossz, vagy azt, ha másnak rossz érzést okoztunk, az már fontos felismerés. Ha pedig ki tudjuk ezzel kapcsolatban fejezni az érzéseinket, bocsánatot tudunk kérni, meg tudunk bocsájtani, akkor jelentős lépést tettünk a felé, hogy egymás mellett elégedett életet tudjunk élni.
Ezt beszéltük meg kis elsőseimmel, játszottuk el, majd pedig elkészítettük a megbocsájtás pillangóit.

Először összegyűjtötték a gyerekek a bocsánatkérő kifejezéseket majd megmutattuk ezek nem verbális formáit. Végül magasra dobva elengedték a gyerekek a sérelmeiket.

Április hónapban foglalkoztunk néhány jeles nappal: A költészet napja, a Föld napja, Húsvét, a Méhek világnapja.
Versekkel és dalokkal is készültünk a témákhoz kapcsolódóan.
Meghallgattuk a hónap dalát is. Megnéztük a megbocsátás témában alsósoknak ajánlott mesét.