Osztályunk áprilisban ellátogatott a Ceglédi Galériába megnézni a Húsvéti kiállítást. A tárlatvezetésen kívül, érdekes foglalkozáson is részt vehettünk.
Megbocsátás
A megbocsátás nekem egy kicsit nehéz téma. A gyerekeknél ez Könnyebben megy, hiszen, ha ” csörög is a kanál” néha, és a csoport egészséges zajában meghallom a zörrenés, nagyon hamar és könnyen megy a békülés. A csoport zaja újra egészséges gyerekzsivaj, ami olyan kedves a szívemnek. A foglalkozás során beszélgettünk arról, hogy a sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek szavakat milyen érzés kimondani, milyen érzés meghallani. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az udvariasság jólesik a másik gyereknek és magunknak is, és milyen jó, hogy kitalálták az emberek. (ezt az egyik kisfiú mondta). A Ho’ oponopono pedig, mint mindig, óriási siker.
Ózdi József Attila Gimnázium, szakgimnázium és Kollégium
Az aktuális dal meghallgatása után a diákok páros munkát végeztek, egy olyan esetet beszéltek meg egymással, amikor valakit megbántottak, majd amikor őket bántották meg ( mit éreztek, megbocsátottak – e, ill. bocsánatot kértek-e, utána milyen érzelmeik voltak stb.). Idézetek segítségével megbeszéltük, milyen előnyökkel jár a megbocsátás, miért is „ajándék” ez nekünk. Meghallgattuk a Kowalsky meg a Vega Varázsszavak c. dalát, közösen olvastunk a Ho’oponoponóról.
A négy varázsszót szívekbe írták, ez lett az elküldendő feladatunk
A gyerekek 3 perc alatt írtak olyan kifejezéseket, melyekkel bocsánatot lehet kérni. Sokat tanultak egymástól, miután egyeztettük a megoldásokat.
Áprilisi programjaink során a megbocsátásról, az érzelmekről, valamint a boldogság és a szomorúság fogalmáról beszélgettünk a gyermekekkel.
Kiemelt figyelmet fordítottunk az érzelmi intelligencia fejlesztésére, hiszen ez elengedhetetlen része a gyermekek szociális fejlődésének.
A nagycsoportos gyermekekkel „Mesélj!” nevű érzelmi dobókockás játékot játszottunk, amely során a gyerekek különböző kérdésekre válaszoltak. A dobókockán olyan kérdések szerepeltek, amelyek segítik az érzelmek felismerését, megnevezését és kifejezését. A játék célja az volt, hogy a gyerekek bátran beszéljenek érzéseikről, megfogalmazzák saját élményeiket, és megtanulják megérteni mások érzéseit is.
A beszélgetések során lehetőség nyílt arra, hogy a gyermekek megosszák egymással saját tapasztalataikat arról, mikor érezték magukat boldognak vagy szomorúnak, mi segített nekik feldolgozni a nehézségeket, és hogyan tudtak megbocsátani másoknak. A közös élmények, a nyitott kérdések és a biztonságos, támogató légkör mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek fejlődjenek az önismeret, empátia és kommunikáció területén.
Ez a játék nemcsak szórakoztató volt számukra, hanem fontos nevelési célt is szolgált: erősítette az érzelmi tudatosságot és a társas kapcsolatokhoz szükséges készségeket.
A téma kapcsán két tanóra keretében megnéztük és megbeszéltük Pál Feri: Hogyan bocsájthatnék meg? – A megbocsátás „anatómiája” című videóját. Az előadó érzékletes példákkal mutatja be a bántalmazás alaptípusait (fizikai, verbális, szexuális, gazdasági), majd elmagyarázza, hogy épül fel az igazságosság rendszere a kapcsolatokban: hogy teszünk szert negatív és pozitív jogosultságokra folyamatosan, melyeknek figyelmen kívül hagyása során születik meg az igazságtalanság, és az el nem ismert negatív és pozitív jogosultságok rombolóvá válhatnak. Rámutat a történelmünk során el nem ismert jogosultságok romboló társadalmi hatására. A szerzett „kapcsolati javak” vissza- vagy tovább adása kapcsán segít megkülönböztetni az igazságtalanságot és a méltányosságot. Ezt követően pedig végigvezet bennünket a megbocsátás folyamatán. Először rögzíti a megbocsátás akadályait: felejtés, tagadás, bagatelizálás, meg nem történtté tevés, melyek egyben az egyén első természetes védekező mechanizmusai is egy átélt trauma, igazságtalanság során. Ezt követően jelenik meg a romboló düh és a harag. A következő lépésben bűntudat és szorongás társul ehhez, és hol ez, hol a harag kerekedik újra felül. Majd dönthet úgy a sérett, hogy meg akar bocsátani, többnyire egyéni vagy kapcsolati okokból. Beszűkült nézőpontja önmagáról a megtörtént eseményre és a megbocsátás folyamatára irányul. Képes reflektív módon kezelni a történteket, önmagát nemcsak áldozatként látja, hanem a saját felelősségét is látja, az elkövetőt pedig képes emberként kezelni. A megküzdési folyamat végén pedig értékesebb embernek fogja magát érezni.
Elkészítettük a felröptethető pillangókat, ezután a gyerekeknek annyira tetszett a feladat, hogy a színezést is el szerették volna készíteni.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Április 11-én a költészet napján a gyermekek meghallgatták József Attila Hangya című versét, majd tetszőleges technikával versillusztrációt készítettek.
A következő foglalkozáson elmondták az őket ért sérelmeiket. Megbocsátó pillangókat színeztek, ezután elengedték a kisállatokat a sérelmeikkel együtt.
A mai témánk a megbocsátás gyakorlása, ami nem könnyű feladat sosem, bár a szituáció mélységétől függ. A gyerekek érzik, amikor megbántják társukat , de segíteni és biztatni kell őket arra higy ne tartsák magukban a haragot. A mese tartalma is jó erkölcsi útmutatást adott. A kérdések szintén ezt érzékeltették. A nyomatékosítás kapcsán énekeltük a Ho’oponopono dalt, színeztünk és játszottunk is. A varázsigét nagyon sokszor elmondtuk: sajnálom, kérlek bocsáss meg- köszönöm.
A Megbocsátás témakörében a gyerekekkel beszélgetünk az őket ért sérelmekről, egymást bántani nem jó cselekedett, milyen érzéseket vált ki a másik gyermekben, felnőttben. A 4 Varázsszót- Sajnálom, Bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek – beszéltük meg, illetve hogy milyen helyzetben, mivel lehet még megbocsátani. Beszéltünk arról is, hogy a harag, düh hosszú távon a lelki és testi egészségünket is befolyásolja, ezért fontos a megbocsátás magunknak és másoknak is. Az órát a Varázsigék számmal zártuk, táncoltunk és énekeltünk.
Az április hónapban még beszéltünk a gyerekekkel a méhek szerepéről, méhek munkájáról a természetben, és újrahasznosított anyagokból méhkaptárt készítettek a gyerekek.