Mivel nem is olyan régen mi is voltunk a cirkuszban, így megnéztük a Dumbó című filmet. Annyira tetszett nekik, hogy megfestettük őket, melyekre épp egy lepke száll. Illetve kipróbáltuk a bocsánatsoroló feladatot is. Rájöttünk, hogy nem is olyan könnyű ez a feladat, mint amilyennek látszik.
Megbocsátás
A gyermekek számára egy kedves kis mesét adtam elő flipchart tábla segítségével a gyermekek szemük elé varázsoltam a háttért, illetve újbábok felhasználásával a szereplőket próbáltam meg megeleveníteni. A mese Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című mese volt, mely két testvér tündér összeveszéséről és megbocsátásáról szólt, ezzel is példát mutatva a gyermekek előtt a bocsánatkérés fontosságára. A mese meghallgatása után a gyermekek összegezték a látott mesét és a saját szavaikkal összefoglalták a történetet. A történet lényegét kiemelve megkérdeztem a gyermektől, hogy az ő esetükben is meg szokott- e előfordulni a megbántás és a megbocsátás- bocsánatkéréssel. Mely válasz sok eseteben az igen volt. Utána pedig megkérdeztem a gyerekektől hogy milyen érzést vált ki a megbántás, hogyha valaki megbántja őt, hogyan érezzük olyankor magunkat, és hogyan esik nekünk az hogyha tőlünk bocsánat kérnek és esetleg megölelnek?
Miután megbeszéltük a történetet, minden gyermek számára egy piros szívet osztottam ki, mely piros szív a szeretetet és a bocsánatkérést szimbolizálta jelen esetben.
A saját szívecskét minden gyermeknek oda kellett adnia valakinek, azzal a feltétellel, hogy
– Ha megbántotta, akkor bocsánatkérés gyanánt: Bocsánatot kérek tőled, azért mert megbántottalak
– Illetve azért is oda lehetett adni, hogy szeretlek, és így fejezem ki a szeretetem feléd, hiszen a szeretet sokféle lehet, és sokféleképpen nyilvánulhat meg
– Mind a két esetben megöleljük egymást és átnyújtjuk a másik számára a szívünket
Ezzel a két gondolattal igyekeztem a nagycsoportos gyermekek gondolatait felébreszteni, hogy bátra kérjenek bocsánatot, illetve bátran fejezzék ki társaik és a felnőttek iránti szeretetüket és ezt nem kell szégyelniük és nem kell egymást kinevetniük.
Mielőtt elkezdtük volna a szívek átadását, arra kértem mindenkit, hogy jól gondolja meg hogy kinek adja oda a szívét és miért.
Véleményem szerint nagyon jól sikerült a szívhez köthető szeretet, illetve bocsánatkérés, hiszen a gyermekek tényleg szívből jövő érzéssel fordultak társaik felé.
A foglalkozás lezárásaként a Boldogságóra munkafüzetben található színezőt hagytam ott a gyerekeknek felolvasva a hozzá kapcsolódó rövid kis üzenetet.
A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás.
Hogyan kezeljük, ha megbántottak, vagy ha megbántunk valakit?
Elmeséltem a gyerekeknek: „A három csibe” című mesét. Közösen megbeszéltük milyen tanulságokat vonhatunk le belőle.
Megbeszéltük miért érdemes megbocsátani, kinek miért okoz gondot a megbocsátás.
Minden órán relaxációs gyakorlatokat is alkalmaztam.
Elkészítettük a megbocsátás rajzot.
Az órákon megbeszéltük az osztályon belül felmerülő konfliktusokat és a megfelelő reagálási lehetőségeket.
A gyermekek örömére az órákat Bagdi Bella dalaival zártuk.
Osztályunk áprilisban ellátogatott a Ceglédi Galériába megnézni a Húsvéti kiállítást. A tárlatvezetésen kívül, érdekes foglalkozáson is részt vehettünk.
A megbocsátás nekem egy kicsit nehéz téma. A gyerekeknél ez Könnyebben megy, hiszen, ha ” csörög is a kanál” néha, és a csoport egészséges zajában meghallom a zörrenés, nagyon hamar és könnyen megy a békülés. A csoport zaja újra egészséges gyerekzsivaj, ami olyan kedves a szívemnek. A foglalkozás során beszélgettünk arról, hogy a sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek szavakat milyen érzés kimondani, milyen érzés meghallani. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az udvariasság jólesik a másik gyereknek és magunknak is, és milyen jó, hogy kitalálták az emberek. (ezt az egyik kisfiú mondta). A Ho’ oponopono pedig, mint mindig, óriási siker.
Ózdi József Attila Gimnázium, szakgimnázium és Kollégium
Az aktuális dal meghallgatása után a diákok páros munkát végeztek, egy olyan esetet beszéltek meg egymással, amikor valakit megbántottak, majd amikor őket bántották meg ( mit éreztek, megbocsátottak – e, ill. bocsánatot kértek-e, utána milyen érzelmeik voltak stb.). Idézetek segítségével megbeszéltük, milyen előnyökkel jár a megbocsátás, miért is „ajándék” ez nekünk. Meghallgattuk a Kowalsky meg a Vega Varázsszavak c. dalát, közösen olvastunk a Ho’oponoponóról.
A négy varázsszót szívekbe írták, ez lett az elküldendő feladatunk
A gyerekek 3 perc alatt írtak olyan kifejezéseket, melyekkel bocsánatot lehet kérni. Sokat tanultak egymástól, miután egyeztettük a megoldásokat.
Áprilisi programjaink során a megbocsátásról, az érzelmekről, valamint a boldogság és a szomorúság fogalmáról beszélgettünk a gyermekekkel.
Kiemelt figyelmet fordítottunk az érzelmi intelligencia fejlesztésére, hiszen ez elengedhetetlen része a gyermekek szociális fejlődésének.
A nagycsoportos gyermekekkel „Mesélj!” nevű érzelmi dobókockás játékot játszottunk, amely során a gyerekek különböző kérdésekre válaszoltak. A dobókockán olyan kérdések szerepeltek, amelyek segítik az érzelmek felismerését, megnevezését és kifejezését. A játék célja az volt, hogy a gyerekek bátran beszéljenek érzéseikről, megfogalmazzák saját élményeiket, és megtanulják megérteni mások érzéseit is.
A beszélgetések során lehetőség nyílt arra, hogy a gyermekek megosszák egymással saját tapasztalataikat arról, mikor érezték magukat boldognak vagy szomorúnak, mi segített nekik feldolgozni a nehézségeket, és hogyan tudtak megbocsátani másoknak. A közös élmények, a nyitott kérdések és a biztonságos, támogató légkör mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek fejlődjenek az önismeret, empátia és kommunikáció területén.
Ez a játék nemcsak szórakoztató volt számukra, hanem fontos nevelési célt is szolgált: erősítette az érzelmi tudatosságot és a társas kapcsolatokhoz szükséges készségeket.
A téma kapcsán két tanóra keretében megnéztük és megbeszéltük Pál Feri: Hogyan bocsájthatnék meg? – A megbocsátás „anatómiája” című videóját. Az előadó érzékletes példákkal mutatja be a bántalmazás alaptípusait (fizikai, verbális, szexuális, gazdasági), majd elmagyarázza, hogy épül fel az igazságosság rendszere a kapcsolatokban: hogy teszünk szert negatív és pozitív jogosultságokra folyamatosan, melyeknek figyelmen kívül hagyása során születik meg az igazságtalanság, és az el nem ismert negatív és pozitív jogosultságok rombolóvá válhatnak. Rámutat a történelmünk során el nem ismert jogosultságok romboló társadalmi hatására. A szerzett „kapcsolati javak” vissza- vagy tovább adása kapcsán segít megkülönböztetni az igazságtalanságot és a méltányosságot. Ezt követően pedig végigvezet bennünket a megbocsátás folyamatán. Először rögzíti a megbocsátás akadályait: felejtés, tagadás, bagatelizálás, meg nem történtté tevés, melyek egyben az egyén első természetes védekező mechanizmusai is egy átélt trauma, igazságtalanság során. Ezt követően jelenik meg a romboló düh és a harag. A következő lépésben bűntudat és szorongás társul ehhez, és hol ez, hol a harag kerekedik újra felül. Majd dönthet úgy a sérett, hogy meg akar bocsátani, többnyire egyéni vagy kapcsolati okokból. Beszűkült nézőpontja önmagáról a megtörtént eseményre és a megbocsátás folyamatára irányul. Képes reflektív módon kezelni a történteket, önmagát nemcsak áldozatként látja, hanem a saját felelősségét is látja, az elkövetőt pedig képes emberként kezelni. A megküzdési folyamat végén pedig értékesebb embernek fogja magát érezni.
Elkészítettük a felröptethető pillangókat, ezután a gyerekeknek annyira tetszett a feladat, hogy a színezést is el szerették volna készíteni.