A hónap Boldogságóráját az „Ígéretkosár” c. meséhez kapcsoltam, melyben Mackó mama nagyon szomorú, mert a bocsok folyton megszegik ígéreteiket. Kibontogattuk a szálakat, mi is a menete a megbocsátásnak és nagyon hangsúlyoztuk, hogy az, hogy megbocsátunk valakinek, nem jelenti azt, hogy elfelejtettük, ami történt.
A tevékenységet egy díszes dobozzal kezdeményeztem, melyben egy csoportunknak címzett titkos levelet találtunk. Ebben Mackó mama kért segítséget tőlünk. Különböző feladatokat rejtett a levél, melyet igyekeztünk teljesíteni.
Az első az volt, hogy a tévében kivetítettünk egy-egy családi fotót és egy „szeretetszőnyegre” állva a képen látható gyermeknek el kellett mesélni, be kellett bizonyítani, miért is jó az ő anyukája.
Ezt követően egy nagy papírszíven nyomtatva is megkapták a gyerekek a képeket és egy nagy „szeretetkertet” alakítottunk ki belőlük a szekrényre ragasztva őket. Ennek a hátoldalára egy szív alakú papírra mindenki lerajzolta anyukáját és ezeket kapták meg később az édesanyák Anyák napjára, így azóta otthon gyönyörködhetnek benne.
A Boldogság órába helyet kapott még egy kis székfoglaló játék is, ezzel próbáltam fenntartani a gyermekek figyelmét közben, hiszen a várakozásban több gyermek visszatért a játékhoz. Ez nem volt olyan sikeres kezdeményezés, de újabb lehetőséget adott a megbocsátás gyakorlására.
Megbocsátás
„A megbocsátás jele” című írás a kézikönyvben megtalálható történet. Ezt dolgoztunk fel, először közösen, majd csoportokat alakítottunk és a megbocsátásról szóló idézetekből választhattak a gyerekek. Az egyik csapat rejtvényt készített a többiek számára. Ez a rejtvény látható a képen.
A gyerekek körbe álltak,középre beállhatott az,aki összeveszett szünetben a társával. A körön kívül állt az a diák,aki megsértette a másikat. A sértett fél elmondta, szerinte miben kéne változtatnia a másiknak, és amikor ezt megbeszélték, a gyerekek beengedték a körbe a körön kívülit és megölelték egymást. A foglalkozás végén meghallgattuk Kowalsky meg a Vegától: A varázsszavak c. dalt és együtt elénekeltük.
Az első osztály áprilisi alkotása a „Szent a béke” címet kapta.
Az áprilisi boldogságórát elkészítette: Tamás-Szalai Szintia
A megbocsátás gyakorlása – Haragunkat kifújtuk, mint a cica nyújtóztunk…
Bagdi Bella Ho’oponopono című dala sokszor elhangzott ebben a hónapban. A gyerekek többször kérték, hogy játszam le nekik, mert olyan megnyugtató.
„Tudtad?” Elmondtam nekik, miért fontos a megbocsátás, amit ők is gyakorolnak nap, mint nap. Tanultunk hozzá egy kedves mondatot, amit a képzésen mutatott nekünk Marica: „Béke, béke, barátság, összeveszni szamárság!”
Az Oktatási Segédanyag ajánlására a Bocsánatsoroló gyakorlatot beépítettem a Boldogságórába. Lelkesen gyűjtötték a bocsánatkérő mondatokat, szavakat és bocsánatkérésre alkalmas nem verbális eszközöket! Meglepően sokat sikerült találniuk!
Felolvastam nekik A három csibe című belga népmesét, majd páros munkában feladatlap segítségével rendszerezték, melyik szereplőnek milyen sérelme volt.
Ezután közösen ötleteltünk, mi járhatott a fehér csibe fejében, mielőtt beengedte a testvéreit.
Az újrahasznosítás jegyében reklámújságokból sablonok segítségével pillangókat vágtak ki, többen kettőt is, és az iskola gangjáról “Elengedem a sérelmem! Megbocsátok!” kiáltással pillangóinkat elröpítettük.
A hónap során többször is beszélgettünk a megbocsátásról, annak jótékony hatásáról, sőt egymás figyelmét is felhívták erre.
Már várjuk a következő hónapot, sok-sok ötletünk van ehhez a témához! Tele vagyunk energiával!
Csoportunkban naponta gyakoroljuk a megbocsátást, empátiát, az egymásra figyelést, az együttműködés képességét. A mindennapokban visszatérő feladatunk tudatosítani a gyerekekben, hogy megbocsátani és bocsánatot kérni is tudni kell. Megismerkedtek a gyerekek a megbocsátás dalával, és az öt varázsszóval, majd a „Tündéri bocsánat „ című mese meghallgatását beszélgetés követte. Aki szerette volna átadhatta a plüss szívecskét annak, akit esetleg aznap megbántott. Milyen érzés bocsánatot kérni és milyen érzés megbocsátani? Nagyon aktívak voltak a gyerekek, szívesen mesélték el a témával kapcsolatos saját történeteiket. Végül a megbocsátás dalát újra hallgatva, énekelve megoldották a megbocsátás erdeje feladatot és kiszínezték az öt varázsszó színezőt.
Egy rövid meditáció után kezdtük a téma kibontását. Ráhangolódásként Rembrandt: A tékozló fiú visszatérítése című képet használtuk. A történet több oldalról való megközelítéssel dolgoztuk fel. Beszélgetőkörben a „megbocsátáshoz” kapcsolódó fogalmakat dolgoztuk fel. Zárásként pedig mindenki készíthetett egy megbocsátókártyát annak, akit megbántott.
Tapasztalatból tudom, milyen nehéz téma. Az osztály életében is voltak konfliktusokkal terhelt időszakok, így tapasztalatból tudják, hogy a sérelmeken túllépni nem mindig könnyű. Nem mindenki képes a megbocsátásra, és nem mindenkinek tudunk egyformán megbocsátani.
Gary Chapman mondatát választottam: „A megbocsátás nem érzelem, hanem az a döntés, hogy elfogadjuk a másik személyt annak ellenére, amit tett” – erről beszélgettünk kicsit.
Az óra nagyobb részében aztán a Pozitivity társasjátékkel játszottunk.
Az áprilisi témánk a megbocsátás volt. A kezdő relaxáció után elmondtam a gyerekeknek a megbocsátás mondókát. Megkérdeztem tőlük, hogy emlékeznek-e arra, hogy az utóbbi időben kit bántottak meg, vagy kivel vesztek össze. Boldog Dóra ma is hozott nekünk egy mesét: Fésűs Éva: A büszke tölgyfa meséjét. A tevékenység végén a munkafüzet 56.oldalán lévő színezőt és a megbocsátás jelét színezték ki a gyerekek, miközben hallgatták Bagdi Bella: Hooponopono című dalát.
: Idézetek kiosztása és megbeszélése. „Érzések játéka” párban érzésekkel párbeszéd elmondása. „ Föld napi üdvözlet” rajz készítése. „Szólás montázs” állókép. „Bocsánat állatunk”- rajz készítése. „A megbocsátás előnyei” értékelni önmagunkat, ha megbocsátanak nekünk. Óra végén a Pozitivity társasjátékkal játszottunk.