Boldogságóra – A megbocsátás hónapja a 4. számú napközis csoportban
„A megbocsátás hangja – dallammá szelídült harag”
A 7–8. osztályos napközis tanulókkal olyan témát jártunk körbe, amely talán az egyik legnagyobb lelki próbatétel mindannyiunk számára: a megbocsátás. Ez nem pusztán egy gesztus, hanem egy belső döntés, amely felszabadít – nem csak másokat, hanem önmagunkat is.
A beszélgetés során őszinte gondolatok hangoztak el: Mi a nehezebb – bocsánatot kérni vagy megbocsátani? Meg lehet-e bocsátani anélkül, hogy felejtenénk?
Egy tanuló így fogalmazott: „A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtem, hanem hogy nem utálom tovább.” – szavai megérintették a csoportot.
Zenei élményként Alexander Rybak Fairytale című dalának instrumentális változatát hallgattuk meg. A dallam lágy, emocionális világa olyan érzéseket szabadított fel a tanulókban, amelyeket szóban is megpróbáltak megfogalmazni: megkönnyebbülés, békesség, remény, szeretet, elfogadás. A zeneterápia elősegítette a megbékélést egymással.
A közös gondolkodás során fontos felismerés született:
a bocsánatkérés nem a gyengeség jele, hanem az erőé.
Kérni valamit – legyen az figyelem, megértés, megbocsátás és segítségnyújtás munkában, tanulásban – nem szégyen, hanem bátor döntés.
És az sem könnyű, ha mi bántottunk meg valakit – de ilyenkor is ki kell tudnunk állni, a másik szemébe nézni, és őszintén kimondani:
„Sajnálom.” Ez a szó a legnehezebb – de gyakran ez nyitja ki a szívet ott, ahol addig csend és meg nem értettség vagy zavar volt.
A boldogságóra zárásaként közösen pizzáztunk. Ez a kis közös ünneplés nemcsak megkoronázta az alkalmat, hanem erősítette a csoport összetartozását is.
A foglalkozás tanulsága nem csupán az, hogy meg kell tanulnunk megbocsátani –
hanem az is, hogy kérni sem szégyen. A megbocsátás órája alatt nemcsak a szavak tanítottak minket – hanem a zene, a csend és az egymásra figyelés.
A gyerekek megtapasztalhatták, hogy a belső békéhez vezető út gyakran ott kezdődik, ahol végre kimondunk valamit, amit régóta magunkban hordozunk.

Nyerges Attila
tanár

Kiskunmajsa, 2025. 04. 04.

Boldogságóra – A megbocsátás hónapja az 1. számú napközis csoportban
„Szívből jövő bocsánat – megkönnyebbülés a léleknek”

A megbocsátás témaköre különös jelentőséggel bír az alsó tagozatos gyermekek részére, hiszen számukra az érzelmek felismerése, kifejezése és szabályozása még a tanulási folyamat része.
A boldogságóra során azon dolgoztunk, hogy megértsék: a bocsánatkérés nem gyengeség, hanem erő: a kapcsolataink gyógyító ereje.
A foglalkozás kezdetén egy közös beszélgetéssel hangolódtunk a témára. A gyerekek megosztották saját élményeiket: volt-e már olyan, hogy megbántották őket, és ha igen, hogyan reagáltak. Megbeszéltük, mikor és hogyan szoktak bocsánatot kérni, s hogy mit éreznek, amikor valaki feléjük fordul egy „Sajnálom” szóval.
A gyerekek aktívan részt vettek a foglalkozásban.
A 3. osztályos tanulók felírták a csoport közös szívmontázsára a „varázsszavakat”: Bocsánat, Ne haragudj, Sajnálom. Ezek lettek a nap szimbólumai.
Ezt követően minden gyermek lerajzolta saját kezét egy színes lapra, majd kivágták és felragasztották a kollázs szív köré. A sok kis kéz és a közös szavak alkotta montázs erőteljesen fejezte ki: itt mindannyian részei vagyunk a közösségnek, ahol hibázni lehet, de a megbocsátás mindig nyitva áll.
A foglalkozás utolsó részében frissítő légzőgyakorlatot végeztünk. Lassan, közösen emeltük karjainkat oldalirányba, magas tartásba, mély belégzést végeztünk, majd karjainkat leengedtük és kilégzéssel guggolásba ereszkedtünk. Ezt a gyakorlatot többször megismételtük, segítve a gyerekeknek az érzelmi lecsendesedést és a belső béke megtapasztalását.

Figura Tünde
napközis nevelő
Kiskunmajsa, 2025. 04. 04.