Az aktuális dal meghallgatása után a diákok páros munkát végeztek, egy olyan esetet beszéltek meg egymással, amikor valakit megbántottak, majd amikor őket bántották meg ( mit éreztek, megbocsátottak – e, ill. bocsánatot kértek-e, utána milyen érzelmeik voltak stb.). Idézetek segítségével megbeszéltük, milyen előnyökkel jár a megbocsátás, miért is „ajándék” ez nekünk. Meghallgattuk a Kowalsky meg a Vega Varázsszavak c. dalát, közösen olvastunk a Ho’oponoponóról.
A négy varázsszót szívekbe írták, ez lett az elküldendő feladatunk
Megbocsátás
A gyerekek 3 perc alatt írtak olyan kifejezéseket, melyekkel bocsánatot lehet kérni. Sokat tanultak egymástól, miután egyeztettük a megoldásokat.
Áprilisi programjaink során a megbocsátásról, az érzelmekről, valamint a boldogság és a szomorúság fogalmáról beszélgettünk a gyermekekkel.
Kiemelt figyelmet fordítottunk az érzelmi intelligencia fejlesztésére, hiszen ez elengedhetetlen része a gyermekek szociális fejlődésének.
A nagycsoportos gyermekekkel „Mesélj!” nevű érzelmi dobókockás játékot játszottunk, amely során a gyerekek különböző kérdésekre válaszoltak. A dobókockán olyan kérdések szerepeltek, amelyek segítik az érzelmek felismerését, megnevezését és kifejezését. A játék célja az volt, hogy a gyerekek bátran beszéljenek érzéseikről, megfogalmazzák saját élményeiket, és megtanulják megérteni mások érzéseit is.
A beszélgetések során lehetőség nyílt arra, hogy a gyermekek megosszák egymással saját tapasztalataikat arról, mikor érezték magukat boldognak vagy szomorúnak, mi segített nekik feldolgozni a nehézségeket, és hogyan tudtak megbocsátani másoknak. A közös élmények, a nyitott kérdések és a biztonságos, támogató légkör mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek fejlődjenek az önismeret, empátia és kommunikáció területén.
Ez a játék nemcsak szórakoztató volt számukra, hanem fontos nevelési célt is szolgált: erősítette az érzelmi tudatosságot és a társas kapcsolatokhoz szükséges készségeket.
A téma kapcsán két tanóra keretében megnéztük és megbeszéltük Pál Feri: Hogyan bocsájthatnék meg? – A megbocsátás „anatómiája” című videóját. Az előadó érzékletes példákkal mutatja be a bántalmazás alaptípusait (fizikai, verbális, szexuális, gazdasági), majd elmagyarázza, hogy épül fel az igazságosság rendszere a kapcsolatokban: hogy teszünk szert negatív és pozitív jogosultságokra folyamatosan, melyeknek figyelmen kívül hagyása során születik meg az igazságtalanság, és az el nem ismert negatív és pozitív jogosultságok rombolóvá válhatnak. Rámutat a történelmünk során el nem ismert jogosultságok romboló társadalmi hatására. A szerzett „kapcsolati javak” vissza- vagy tovább adása kapcsán segít megkülönböztetni az igazságtalanságot és a méltányosságot. Ezt követően pedig végigvezet bennünket a megbocsátás folyamatán. Először rögzíti a megbocsátás akadályait: felejtés, tagadás, bagatelizálás, meg nem történtté tevés, melyek egyben az egyén első természetes védekező mechanizmusai is egy átélt trauma, igazságtalanság során. Ezt követően jelenik meg a romboló düh és a harag. A következő lépésben bűntudat és szorongás társul ehhez, és hol ez, hol a harag kerekedik újra felül. Majd dönthet úgy a sérett, hogy meg akar bocsátani, többnyire egyéni vagy kapcsolati okokból. Beszűkült nézőpontja önmagáról a megtörtént eseményre és a megbocsátás folyamatára irányul. Képes reflektív módon kezelni a történteket, önmagát nemcsak áldozatként látja, hanem a saját felelősségét is látja, az elkövetőt pedig képes emberként kezelni. A megküzdési folyamat végén pedig értékesebb embernek fogja magát érezni.
Elkészítettük a felröptethető pillangókat, ezután a gyerekeknek annyira tetszett a feladat, hogy a színezést is el szerették volna készíteni.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Április 11-én a költészet napján a gyermekek meghallgatták József Attila Hangya című versét, majd tetszőleges technikával versillusztrációt készítettek.
A következő foglalkozáson elmondták az őket ért sérelmeiket. Megbocsátó pillangókat színeztek, ezután elengedték a kisállatokat a sérelmeikkel együtt.
A mai témánk a megbocsátás gyakorlása, ami nem könnyű feladat sosem, bár a szituáció mélységétől függ. A gyerekek érzik, amikor megbántják társukat , de segíteni és biztatni kell őket arra higy ne tartsák magukban a haragot. A mese tartalma is jó erkölcsi útmutatást adott. A kérdések szintén ezt érzékeltették. A nyomatékosítás kapcsán énekeltük a Ho’oponopono dalt, színeztünk és játszottunk is. A varázsigét nagyon sokszor elmondtuk: sajnálom, kérlek bocsáss meg- köszönöm.
A Megbocsátás témakörében a gyerekekkel beszélgetünk az őket ért sérelmekről, egymást bántani nem jó cselekedett, milyen érzéseket vált ki a másik gyermekben, felnőttben. A 4 Varázsszót- Sajnálom, Bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek – beszéltük meg, illetve hogy milyen helyzetben, mivel lehet még megbocsátani. Beszéltünk arról is, hogy a harag, düh hosszú távon a lelki és testi egészségünket is befolyásolja, ezért fontos a megbocsátás magunknak és másoknak is. Az órát a Varázsigék számmal zártuk, táncoltunk és énekeltünk.
Az április hónapban még beszéltünk a gyerekekkel a méhek szerepéről, méhek munkájáról a természetben, és újrahasznosított anyagokból méhkaptárt készítettek a gyerekek.
A három pillangó című mesét már jól ismerik a gyerekek, ezért alkalmas arra, hogy egy kicsit tovább gondoljuk, megvizsgáljuk.
Témahetünkön (Pillangók és a kert lakói) több drámajátékot játszottunk: voltunk pillangók és voltunk tulipánok. Eljátszottuk: az esőben hogyan érezhették magukat a virágok; hogyan érezték magukat a pillangók; Milyen érzés lehetett, amikor nem tudtak a házukba bejutni? Megjelenítettük a különböző érzelmeket.
Fogas kérdés volt, hogy a virágok miért nem engedték be mindhárom pillangót …
– Gonoszok voltak a virágok … – az azonnali válasz ez volt.
– Biztos? Miből gondolod? Lehetett más oka is?
Egy pillanatra mindenki megállt, komoly kérdés volt ez. Végül érkeztek válaszok:
– Azért nem engedték be az összes pillangót, mert a kelyhük belül vizessé vált volna.
– A három pillangó együtt nem fért volna be egy virág kelyhébe.
Újabb nehéz kérdések következtek:
– Rendben van-e az, ahogyan a virágok elküldték a pillangókat? Szép volt? Jó volt?
– Hogyan mondhatták volna másképp?
Nehezen fogalmazták meg a gyerekek, hogyan lehet az elutasítást elmondani úgy, hogy a másik megértse az okokat, de végül sikerült. Talán korai volt még idáig eljutni, mégis azt gondolom, hogy nehéz helyzetekben a nézőpontváltás segíthet a megértésben, a megbocsátásban.
Arra a kérdésre, hogy a pillangók miért akartak inkább együtt maradni, gyorsan megérkeztek a válaszok:
– Hárman barátok voltak, azért akartak együtt marani.
– Szerették egymást.
Lezárásként pillangókká váltunk, zenére táncoltunk, megszárítottuk a szárnyunkat a meleg napsütésben. Vidáman, felszabadultan zártuk heti témánkat.
Ebben a hónapban a Boldogságórát a munkafüzetben lévő idézetekkel kezdtük. Minden tanuló húzott egyet, aki kedvet érzett hozzá, felolvasta, megvitattuk mondanivalójukat, az idézetekkel kapcsolatos gondolataikat, majd közösen kitalálták, mi is lehet a hónap témája. Sok jó ötletük volt diákjaimnak, de a megbocsátás szó nem jutott eszükbe.
Ezt követően felolvastam nekik ‘A megbocsátás jele’ című történetet. A végét nekik kellett kitalálniuk. A többség sejtette, hogy „happy end”-re végződik, de az egész fát borító szalagokra nem számítottak.
Ezután a munkafüzet segítségével megbeszéltük, hogy mit is jelent valójában a megbocsátás, végül az óra befejezéseként rövid bocsánatkérő levelet írtak egy általuk választott osztálytársuknak, akit a tanév során valamiért megbántottak.
Érzéseik megfogalmazása még mindig nehézkes többségük számára, de mindannyijukat jól eső érzés töltötte el a levél megírása után.