Gyereknek lenni jó!

Egész tanévben azon „munkálkodtunk”, hogy a boldogságfokozó stratégiákat megismerjük. Eljött az utolsó hónap, a FENNTARTHATÓ BOLDOGSÁG ideje, amikor már tudniuk kell a gyerekeknek, hogyan alkalmazzák ezeket a technikákat a mindennapi életben. Kíváncsi voltam, hogyan vizsgáznak ebből a tantárgyból!
Az év során célom volt, hogy elhintsem a kis Boldogság-Szeretet magokat a gyerekek szívében, hogy a virágokat, gyógynövényeket ők neveljenek belőlük, lelkük egészségét szolgálva.
Igyekeztünk a vakáció előtti napokat kihasználni, örömteli percekkel gazdagítani, egymásra odafigyelni, nagyokat játszani, békében együtt lenni. (MEGBOCSÁTÁS Macinak már csak egyszer kellett egy összezördülésnél segítenie. 😊) Számomra nagy öröm látni tanítványaimat, milyen együttműködő, egymásra odafigyelő, szeretetteljes kis társasággá értek. A június adta megnövekedett szabadidő, több játékidőt is teremtett. Jó volt látni, milyen felszabadultan, nagy barátságban építettek, rajzoltak, barkácsoltak. A tanév során TÁRSAS KAPCSOLATAIK fejlődtek, új barátságok szövődtek.
A hónap a visszaemlékezés hónapja volt. Emlékeinkből merítettünk.
Megleptem a gyerekeket, és az általam megőrzött 1. és 2. osztályos Boldogságórás munkáikat kiosztottam nekik. Élvezet volt nézni, ahogy rácsodálkoztak a rég nem látott kis rajzaikra, alkotásaikra… Visszajöttek hozzánk a szuper hőseink, akik segítettek a CÉLOK elérésében, felkerültek az OPTIMISTA szemüvegek, megépítettük újra a MEGKÜZDÉS várát. Megmutattam a gyerekeknek a hónapok témáihoz írt beszámolókat, képmontázsokat. Így szálltunk fel az emlékezés vonatára, és álltunk meg a havi témák állomásain. Minden állomáson megpihentünk, beszélgettünk az adott témáról, felelevenítettük az emlékezetes pillanatokat. Újakkal gazdagítottuk. Aki akart, kiállítást rendezhetett a munkáiból.
Mindenki megnyitotta a Boldogság-füzetét. Abba ragaszthatta bele a kedves rajzemlékeket. Igaz, az idő rövidsége miatt nem sikerült a végére érni a feladatnak, de majd jövőre folytatjuk!
Emlék-puzzle-t készítettünk. A kirakó egy-egy elemére a gyerekeknek az év egy kedves emlékét kellett megrajzolniuk. Ezekből állt össze egésszé a faliújságunkra az összerakott kép.
Rajzot tanító kolléganőm aranyos Vakáció-váró munkát talált ki a gyerekeknek: nyári bakancslistát írtak, rajzoltak. Változatos, kedves listák születtek. Remélem, sikerül a gyerekeknek elérni az álmaikat, és boldogan telik a nyári szünetük!
Kirándulásban, sportokban, TESTMOZGÁS-ban nem volt hiány ebben a hónapban sem.
Június hónapot egy osztálykirándulással indítottuk. A valóságban is vonatra szálltunk. Jókedvünkkel elűztük a borús időjárást, utána nem volt akadálya, hogy szuperül érezzük magunkat. A gyerekek szavazata alapján a legjobb élmény a sétahajókázás volt a Balatonon.
Részt vettünk az iskolai sportnapon is. A harmadik évfolyamosokkal lejátszottunk egy focimeccset. A tornateremben „labda-partit” tartottunk. Más napokon is szívesen alakítottunk csapatot az udvaron, hogy még újabb labdajátékokat tanuljunk.
A zenehallgatás, éneklés táncolás számunkra a kedves, örömhozó elfoglaltságok közé tartozik. Többször meghallgattuk, együtt énekelte az osztály az év kedves dalát a „Szeretet ábécét. Valamint Bella „Jobb Veled a világ” dalára táncra perdültünk. Egyik napon éneket tanító kollégámmal dalos-sétára vittük a gyerekeket. Mit jelentett ez? Az APRÓ ÖRÖMÖK hónapját felidézve, igyekeztünk meglátni az apró szépségeket, virágokat, állatkákat. Ha pedig valamivel kapcsolatban (méh, csiga, rózsa, fenyőfa…) egy nóta is eszünkbe jutott, azt elénekeltük. Az igazi öröm akkor ért bennünket, mikor sétánk során egy bölcsőde udvarához érkeztünk: a picik kint játszottak. A nevelőknek elmeséltük, hogy mi egy dalos-túrán vagyunk éppen, megengedik-e, hogy énekeljünk a piciknek. Nagy boldogság volt a gyerekeknek, hogy előadhatták kis közönségüknek a legkedvesebb dalaikat.
JÓ CSELEKEDETEK-ben sem volt hiány ebben a hónapban sem. Az osztálykiránduláson az egyik kislány szülei hívtak meg bennünket egy fagyizásra. Egy másik tanítványom, aki márciusban érkezett hozzánk, mindenkinek készített egy kis ajándékcsomagot, amelyek egy-egy üzenetet is rejtettek. Megköszönve a befogadást, az új barátságokat, az odafigyelést. Egy kisfiú pedig születésnapja alkalmából szintén fagyizásra hívott bennünket.
Az utolsó találkozásunkkor, a bizonyítványosztáskor, megajándékoztam a gyerekeket a HÁLA-oklevéllel. Köszönetet mondtam nekik egész éves Boldogságórás részvételükért.
Sok szép élménnyel gazdagodtunk, jelesre vizsgáztak BOLDOGSÁG tantárgyból. Ha még valamit tanulnunk, gyakorolnunk kell, azt jövőre folytatjuk!

Idézettel engedtem el őket nyári útjukra: „Az igazi boldogság a szívedben él.” Nyáron is!

Június elején a segédanyagban található idézetek megbeszélésével hangolódtunk az utolsó boldogságórás témához. A gyermekeink már tudják, hogy a boldogságunk megőrzéséhez, a jóllétünkhöz nekünk is sokat kell tennünk. Illetve, arra is oda kell figyelnünk, hogy ne csak mi, de a körülöttünk élők is boldogok legyenek. Sok esetben nincs más dolgunk, mint elfogadni az embereket, megérteni és nem bántani őket, amit a Katica elveszett pöttyei című mese is tanít nekünk. Továbbá, ha egy kicsit könnyebb a helyzetünk, mert előnyösebb kinézettel, vagy képességekkel rendelkezünk, azzal sem szabad kérkedni, nehogy úgy járjunk, mint szegény Nagykatica. Kiszíneztük a mese szereplőit, hogy ezeket a tanulságokat sose felejtsük el. A katica barátai hősiesen segítették Nagykaticát, június hónapban pedig megemlékeztünk a „mi” hőseinkről, az apukákról, nagypapákról. Idézetbe, versbe fűzve emlékeztettük őket, milyen fontos szerepet töltenek be ők is az életünkben, és ahogy anyából, úgy apából is csak egy van. Megosztotttuk egymással, kinek mi volt a tanév legmeghatározóbb, legszebb pillanata. Meglepődésünkre, mindenki kicsit másra gondolt, s talán a beszélgetés alatt mindenkiben megfogalmazódott, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ennyi élményben, örömben volt részünk ebben a tanévben is. Mert úgy hiszem, hogy a hála az alapja fenntartható boldogságnak.