Fenntartható boldogság
Elérkeztünk az év utolsó boldogságórájához. A hónap témáját tanulmányozgatva gondolatban leperegtek előttem az elmúlt hónapok boldogságóráinak pillanatai. Azok a percek, amiket az óvodásaimmal együtt töltöttünk a boldogságórák alkalmával.
Érdekes érzésekkel ültem le a gyerekek közé a szőnyegre. Kicsit szomorkás is voltam, hogy elérkeztünk a végéhez. Izgatottan vettem kezembe Bezzeg Andrea meséjét. Kíváncsian figyeltem az ovisaim arcát, vajon felelevenednek-e a tanultak? A történet felolvasása közben többször megálltam és igyekeztem felébreszteni a boldogságórák emlékeit. Boldog voltam, mikor a gyerekek maguktól elevenítették fel a történteket egy-egy témához kapcsolódva.
Úgy érzem, érdemes volt rendszeresen, hétről hétre boldogságórákat tartani! Meglett a gyümölcse! 🙂
Most én is visszapörgetem az időt és biztosan állíthatom, hogy pályafutásom egyik legjobb döntése volt, mikor 1 évvel ezelőtt pályáztunk a boldog óvoda címre! Büszke vagyok arra, hogy városunkban a Komáromi Szivárvány Óvodában, a Napraforgó csoportban egyedülálló ez a program. Meglepettség és természetesen boldogság tölt el, amikor ismerősök és ismeretlenek érdeklődve kérdeznek a programról. Én pedig természetesen örömmel osztom meg velük tapasztalataimat.
Nagyon köszönöm és hálás vagyok, hogy részese lehetek a programban szereplő értékek közvetítésében! Egyik fő célom, hogy a jövőben ugyanilyen kitartással, felelősségteljes munkával tartsam a boldogságórákat a sok érdeklődő és befogadó kis óvodás számára!
A gyermekekkel a rajz elkészítése közben, közösen megbeszéltük, mi volt a legjobb ebben a tanévben, mi tette őket boldoggá és mire emlékeznek vissza a legszívesebben. Ez volt az idézet lényege minden napban van valami szép, mindenben van valami jó, csak tudni kell észrevenni, ahhoz, hogy örülni tudjunk neki.
Júniusi témánk a fenntartható boldogság volt. Egyben ez volt az utolsó boldogságóránk is ebben a tanévben. Beszélgettünk a gyerekekkel, hogy hogyan érezték magukat az eddigi boldogságórákon, valamint elnéztük egy-egy ilyen alkalom fotóit és megbeszéltük, hogy kihez melyik téma állt a legközelebb.
Ezután beszéltünk a boldogságról, hogy kinek mit jelent ez a szó és ki milyen körülmények között érzi magát boldognak. Majd minden gyerek kapott egy-egy nagy falevelet, melyre lerajzolhatta a saját boldogságát. Ezután, ezeket a faleveleket felragasztottuk egy fára és így készítettük el a Katica csoport boldogság fáját.
Mi mindig jól érezzük magunkat. Nagy szerencsénk van ugye? Ezzel a kisfilmmel be is bizonyítjuk.
Utolsó boldogságóra az 1. osztályban
E tanév utolsó boldogságóráján azon gondolkodtunk együtt az elsősökkel, hogy mi szükséges ahhoz, hogy ne csak rövid ideig váljunk boldoggá, hanem hosszan tartóan képesek legyünk fenntartani a boldogságszintünket. A pszichológusok szerint a boldogsághoz hozzájárul, ha gyakran élünk át pozitív érzelmeket. A gyermekeknek úgy magyaráztam, hogy a pozitív érzelmek azok, amelyek átélésekor jó érzés van bennünk, pl.: örülünk, lelkesedünk, elégedettek vagyunk, nyugalom van bennünk…. Minden nap szükségünk van pozitív érzelmekre! Minden célunkat könnyebb elérnünk, ha vannak segítőink, támogatóink, mint például a barátaink, a szüleink, a testvérünk…Ha szeretnénk jobbá válni, új, jó szokásokat kialakítani, az átalakuláshoz a szakemberek szerint 21 napra van szükségünk.
Az órát Bagdi Emőke professzor asszony gyermekeknek szánt meditációjával kezdtük. Ezek után összefoglaltuk a boldogságórák 10 témáját, mindegyikre példákat gyűjtöttünk a saját életünkből. Sőt, pontozták is magukat a gyerekek attól függően, hogy az adott állítást mennyire tartották magukra vonatkozóan igaznak.
Pl.: 1. állátás: „Sokszor olyan hálás vagyok!” A diákok a saját kis életükből ilyen példákat mondtak: „Hálás vagyok az anyukámnak, mert mindent megvesz nekem, ……. a tanár néninek, mert megtanított olvasni, …. a barátomnak, mert sosem hagyott cserben…”
2. állítás: „Bizakodva nézek a jövőbe!” Kérdésemre, hogy miért várják a jövőt, miért bíznak a jövőben, hogy az jó lesz, a következőket felelték a kicsik: „… mert majd találkozom a meghalt mamámmal, meg papámmal,….mert nekem sok gyerekem lesz, mert azt szeretném,…mert bízok benne, hogy nekem lesz egy emeletes házam,….mert jó lesz majd a munkám,… mert én gazdag leszek…. Ez utolsó gondolathoz az egyik kislány hozzászólt: „Ha te gazdag akarsz lenni, akkor neked nagyon sokat kell járni a munkahelyedre és ott jól kell dolgoznod!”
3. állítás: „Szeretek másokkal lenni!” Mikor tudakoltam, hogy miért jó másokkal lenni, ilyen válaszok születtek: „… mert nem vagyunk magányosak,…. mert megnevettetnek a barátaim,….mert jól érezzük együtt magunkat a pizsamapartin…
A 4. állításról, mely a „Szívesen segítek!” volt, sokan elmesélték, hogy mit segítenek otthon és kinek segítenek az iskolában. Az 5. állítással kapcsolatban, mely szerint: „ Ha valamit eltervezek, meg is csinálom!” – megoszlottak a tapasztalatok. Voltak, akik pozitív tapasztalataikról számoltak be, mások pedig a kudarcaikról.
A 6. állítás kapcsán, mely a „Meg tudok küzdeni a problémáimmal!” – volt, saját kis életük gondjai merültek fel. Kérdésemre, hogy mit tudsz tenni, ha csúfolnak, a következő válaszok születtek:…. elfutok,…. nem figyelek rá,…. meg kell beszélni a dolgot azzal, aki csúfol, majd ha kibékültünk, akkor kezet fogunk…
A 7. állítás: „Sok örömöt találok a hétköznapokban!”. Megkérdeztem a kicsiktől, hogy ma reggel milyen apró öröm ért? Ilyen válaszok születtek: … anya megengedte, hogy ezt a pulcsit vegyem fel,….láttam Erika nénit,….a tesóm barátnője megcsinálta nekem szépre a hajamat,….találkoztam a barátommal. A 8. állítás a haragról, a 9. pedig a sportról szólt.
A 10. állítás a következő volt: „Hiszem, hogy boldog lehetek!” Feltettem a kérdést az elsősöknek: „Mit gondoltok, mitől lesztek boldogok, ha felnőttek lesztek?” Ilyeneket feleltek a gyerekek:….én hiszem, hogy majd szerelmes leszek,…..attól, hogy dolgozni fogok és tudok segíteni anyáéknak, amikor már öregek lesznek,….attól, hogy lesz nekem sok gyerekem,….attól leszek boldog, hogy lehet megesküdni,…én boldog leszek, négy gyereket fogok majd szülni….
Ez a feladat megmozgatta minden gyermek fantáziáját. Igazán aktívak voltak! Élmény volt számomra is a beszélgetés! Az óra végéig még megoldottunk közösen egy feladatot: az ábécé majdnem összes betűjéhez kellett pozitív fogalmat társítani. Hihetetlen szavakat mondtak!!! Pl.: cs betűhöz: csillagom, gy betűhöz: gyermekem (Nem gyermek, hanem: gyermekem!!!) i betűhöz: Isten, l betűhöz: legjobb, s betűhöz: simogat, ú betűhöz: új barát…
Szerettem a boldogságórákat! Élmény volt az elsősökkel együtt gondolkodni komoly dolgokról. Jövőre is folytatni szeretném!
A tanév utolsó Boldogságóráján felidéztük az év kilenc kidolgozott boldogság témáját. Mindannyian érezzük, hogy a gyakorlatok, rajzok és beszélgetések hozzásegítettek minket a boldogság megéléséhez. Örömmel vettük át az okleveleket, amelyek tanusítják, hogy mi a Csillagocskák, készen állunk a boldogságra.
