Lehet, hogy a boldogságot nem könnyű megszerezni, de egy biztos, ha teszünk érte, akkor nem elérhetetlen.
A gyerekek talán könnyebben elérik a boldogság érzését, sokszor elég egy kis csoki, egy ölelés, egy puszi, egy-egy bátorító szó.
De a boldogság érzésének megtartása nekik is feladatot jelent. A gyermeknek is meg kell látnia a szépet a mindennapokban, észre kell vennie az apró örömöket, ha valaki kedves vele, viszonoznia illik, azaz neki is észre kellene venni az apróbb figyelmességeket.
A boldogság eléréséhez fontos, hogy ne csak kapni vágyjon, hanem adni is.
Ennek jelképeként nem választhattam mást, mint a nap (a fény és melegség hozója), szivárvány (sokfélék vagyunk), és mosoly (boldogság, vidámság) megtestesítőjét:

Sokszor gondolkodom azon, hogy a gyermekek milyen tisztán, őszintén élnek ebben a világban. Meglátják a legapróbb kincseket, örömüket lelik minden kis apróságban. A rácsodálkozásukban benne van az egyszerűség a szó nemes értelmében. Sokat tanulhatunk a gyermekektől, de talán a legfontosabb, hogy ha velük együtt lehetünk újra megélhetjük a csodát, találhatunk kincseket, társainkat megtanulhatjuk újra értékelni. A játék azonban a leghatásosabb kommunikáció az emberek, gyermekek felnőttek között. Hálás vagyok, hogy a Boldogságóra utolsó találkozóján a felnőttek is jelen voltak. Köszönöm !- mondta egy szülő,- hogy most bennünket is „boldogítottál”! A relaxációs gyakorlatok után, esőerdőben indultunk el , de sajnos sárkány keresztezte utunkat.Varázsszavakat hívtunk elő, amelyek megmentettek bennünket. Közös versírással és képalkotással fejezték ki érzéseiket a boldogságról. Öröm volt látni, ahogy a szülők nevettek, s jól érezték magukat. A boldogság akkor jön elő, ha a lelkükben nyugalom , öröm , felszabadultság van. A pozitív érzelmek megélése, megerősítése volt ennek a délutánnak az üzenete. Annak a fontossága, hogy szánjunk időt arra, hogy önmagunkra figyelve, játékkal, zenével, mesével, kacagással teremtsük meg a belső békét. Nézzünk a gyermekekre csodálattal, hívjuk őket együttes játékra, szenteljünk időt az apró örömökre, a testmozgásra, a megbocsátásra . Minden apró lépés egy kis gyöngyszem a nyakláncon. Fűzzük fel őket együtt éljük meg közösen a pillanatokat.