\”Azok a pillanatok, amikor boldogok vagyunk, emlékeztetnek arra, hogy élünk!\”
Fenntartható boldogság
Beszélgetőkör: milyen tapasztalataink voltak eddig, mit „tanultunk”, hogyan tudod beépíteni a hétköznapjaidba és megőrizni a megszerzett boldogságot? Adj ötletet társaidnak is rajzos tanácsadással!
Felnőtt oktatás, Szociális gondozó és ápoló osztály
Beszélgetőkört tartottunk, elővettem egy nagy kartont, és ráírtam ezt az idézetet: „Végtére is az ember bárhol megtalálhatja a boldogságot.” (Robert Seethaler). Felolvastam nekik, amit írtam, és elkezdtünk szabadon beszélgetni. Elsőként én mondtam el a gyerekeknek, hogy engem mi tesz boldoggá, mikor örül a szívem! Az én példám nyomán ők is a saját, egyéni öröm, illetve boldogságforrásukat nevezték meg. Már akkor nagyon motiváltak, érdeklődőek voltak, amikor előkészítettem a színes, óriási kartonlapot. Figyelmesen hallgatták meg egymást, ezután kis papírokra mindenki lerajzolhatta, amit elmondott. Szép, egyedi alkotások születtek. Egyesével ráírtam a képekre, ki mit rajzolt. A végén együtt ráragasztottuk a kartonra a kis örömforrásokat! Nagyon elégedettek és boldogok voltunk az eredménnyel, ami immár a Sünis öltözőt díszíti.
Iskolánk az utolsó hét szerdáján Boldogságnapot tartott az összes évfolyam számára, elsőtől nyolcadikig. A program a következőképpen zajlott:
Reggel nyolckor az egész iskola összegyűlt a tornateremben, ahol elhangzott néhány gondolat arról, hogy miről is szól ez a nap, majd egy alsós kolléganőink által megszerkesztett videóanyagot néztünk meg. A videón interjúkat láthattunk-hallhattunk az iskola diákjaival és tanáraival az alábbi kérdésekről:
1. Te kinek és miért lehetsz hálás?
2. Minek örültél utoljára?
3. Optimistának vagy pesszimistának tartod magad?
4. Adni vagy kapni szeretsz jobban?
5. Mi jut eszedbe egy mosolygós arcról?
6. Mit gondolsz, húsz év múlva mi leszel?
7. A testmozgás kapcsolatban van a hálával, mert…
8. Mondj egy jó dolgot, ami elsőre eszedbe jut a Kalász Suliról!
A frappáns és kedves válaszok meghallgatása után közösen elénekeltük a boldogság dalát, majd az osztályok szétszéledtek a tantermeikbe, és mindenki opcionális programokkal, közösségépítő játékokkal vagy egy, a hálával, boldogsággal kapcsolatos film megnézésével töltött el egy bő órát. Én a hatodikosaimmal például Nick Vujicic egyik előadását néztem meg, aki végtagok nélkül, mégis motiváltan, hálásan és óriási életigenléssel hozza ki a legtöbbet a lehetőségeiből. A gyerekek tátott szájjal és olykor könnybe lábadó szemmel hallgatták és nézték.
Minden osztály kapott még két feladatot: szív alakú papírkákra (hálakuponokra) fel kellett mindenkinek írnia, hogy kinek és miért hálás, majd a szíveket egybe kellett fűzniük egy fonallal, valamint egy nagy puzzle-darabot kellett tűzpirosra kiszínezniük, amiről akkor még csak annyit tudtak, hogy valami nagy egésszé fog összeállni, ha minden osztály odateszi a magáét a megfelelő helyre.
A délelőtt végén összegyűltünk az udvaron. A hálakuponokat felakasztottuk az ún. „Hálafára”, majd felragasztottuk a puzzle-darabkákat, amiből összeállt egy hatalmas piros szív, rajta a felirat: „Jobb velünk a világ!” Ezt egy hangos kiáltással szét is kürtöltük a környezetünknek, majd meglepetés következett a gyerekeknek: megnézhettek egy buborékfújó show-t, majd rögtön utána ki is próbálhatták a bemutatón látottakat. Asztalokon nagy lavórokban előre bekevert speciális buborékfújó folyadék várta őket, s az otthonról hozott félbevágott műanyag vizes palackjaikkal csodálatos buborékokat eregethettek a levegőbe.
Ezzel zárult a program. Biztos vagyok benne, hogy minden gyerek feldobottan, élményekkel gazdagodva és lelkében valami többel tért haza.
Méltó lezárása volt ez iskolánk egész éves boldogságprogramjának!
Sikereink,változatos programjaink,a versenyeken való részvételeink,helyezéseink mind-mind hozzájárultak boldogságérzetünk,boldogságszintünk növeléséhez.
Sikereink,változatos programjaink,a versenyeken való részvételeink,helyezéseink mind-mind hozzájárultak boldogságérzetünk,boldogságszintünk növeléséhez.
Minden gyerek szeret a táblára rajzolni. Idén is Ők rajzolták a tanévzáró képét, s a legszebb pillanatokból készítettek rajzokat.
A focista fiúk a gólörömben, gördeszkázásban élik meg a boldogságot, míg a lányok esetében a mindennapi kutyasétáltatás, piknikezés, szegény emberen való segítés, szerelem is örömöt okoz. Fontos, hogy a viharos időben is meglássuk a szivárványt, végtére is bárhol és bármikor megtalálhatjuk a boldogságot, ha nemcsak nézünk, hanem látunk is.
Felidéztük az év Boldogóra eseményeit, meghallgattuk a hozzájuk kapcsolódó dalokat miközben megnéztük a foglalkozásokról készített fotókat.
Értelmeztük mit jelenthet Robert Seethaler idézete: „Végtére az ember bárhol megtalálhatja a boldogságot”. Ezek után plakátot készítettek közösen Nyári boldogságaim címmel.
A tanévzárón mindenki egy nagy ölelés közben vehette át bizonyítványa mellett a névre szóló, laminált „Jobb Veled a Világ Oklevelet”, melynek felére az általuk kiszínezett „Ügyes vagyok, okos vagyok, mindig magabiztos vagyok, mindig minden helyzetben a legjobbra számítok!” feliratú rajz került.