Boldognak lenni jó!
Fenntartható boldogság
Boldogságórák
Az idei tanév több meglepetést is tartogatott.
Az egyik ezek közül a boldogságórák kipróbálása volt az osztályommal, a 6. bével. Nagyon jó kis (nagy) közösség, 31 fővel vágtunk bele a hatodik évfolyamba. Különböző események sorozata eredményezte, hogy a Boldog Óvoda és Iskola címátadó ünnepségén ott lehettem. Nagyon jó ötleteket kaptam, remek példákat láttam, így jutottam arra a döntésre, hogy ebben a tanévben belevágok én is. Jó döntés volt.
A gyerekek és jómagam is nagyon élveztük ezeket az órákat. Tudat alatt sok elemét „használtam” már, de ilyen harmonikusan felépítve, a rengeteg feladattal, ötlettel, inspirációval megtámogatva sokkal jobb volt.
Az optimizmus gyakorlása volt az első lecke az osztállyal. Mindenki húzott egy idézetet, aztán mindenki választhatott egyet (elolvasás után). Volt, akiknél a szerencse és a saját választás ugyanazt az idézetet eredményezte, természetesen, ha szerettek volna egy másikat, akkor kaphattak volna, de jellemzően megtartották, mondva, hogy ez nem véletlen.
Összeállítottam nekik egy kis munkafüzetet, ide kellett beragasztani, itt lehetett színezni, különböző grafikai elemekkel sajáttá varázsolni a válaszokat, a kapott anyagokat. Egyúttal a szövegértést is fejlesztettük, ez hatodikban sem elhanyagolható hozadéka az együtt töltött időnek. Erre az elrejtett svéd bölcsesség megtalálása jó példa volt.
Az osztály alapvetően remek közösség, ám néha itt is felüti a fejét némi csúfolódás, „beszólogatás”. A Görög mese a barátságról jó történet volt az osztálynak, sikerült levonniuk a tanulságot. A csúfolódások is alábbhagytak.
Többen próbára tették magukat az idei tanévben azzal, hogy hatosztályos gimnáziumba jelentkeztek. Ők szinte kivétel nélkül, de a többiek között is sokan szorongtak. Emiatt is vezettem be a légzőgyakorlatokat, szerettük a Í-É-Á-O-Ú feladatot is, ezt énekórán a harmadikosokkal is sokat gyakoroltuk, és ezért készítettük el az optimista szemüveget is
A célok megfogalmazása, a jövőkép megalkotása is szerepelt az első félévben elvégzett anyagok között. Mivel nagyon nagy az osztálylétszám, így nem jut mindenki szóhoz ugyanazon az órán. Többször folytatásos lett egy-egy téma megbeszélése, ez nem annyira szerencsés, jobb lenne az órák átcsoportosításával (ha erre lehetőség van) megoldani, hogy az elkezdett folyamat ne szakadjon félbe, ne kelljen újra kezdeni
Mivel ez az osztály szeret (és tud) beszélni, rossz azt mondani, hogy most nincs erre idő, és nem könnyű a félbeszakított témát egy hét múlva újrakezdeni. Szerencsére nem lehetetlen 😊.
A márciusi hónapban bevezetett rendkívüli intézkedések után jól jött az optimista szemüveg használata. Nem véletlenül választottam a költészet napjára készített videóba Fodor Ákos Három negatív szó című alkotását (nincs semmi baj), ez (szinte mottóként), a róluk készült fénykép (háttérképként) a későbbiekben is fel-feltűnt a digitális oktatás faladatai között.
Az osztály az optimista szemüveggel 😊
Az online oktatásban az empátiával foglalkoztunk, ezt próbáltam beépíteni. Nagyon őszinte válaszokat kaptam tőlük.
Budapest, 2020. június 12.
Györgyné Szabó Ildikó
Boldogságórák 6.a osztály:
Az idei tanévben is folytattam osztályommal a Boldog Iskola programot, bár a tavalyinál sajnos kevesebb időt tudtunk erre szánni. Továbbra is éreztem és láttam a boldogságórák pozitív hatását a közösségünkben, az elmúlt tanévhez képest sokkal könnyebben megoldottuk a problémáinkat. Olyan témát is meg tudtunk beszélni, ami a koruknál fogva nehézkesebb. Néha hevesen beszélgettünk, vitatkoztunk, voltak kínos hallgatások, átéltünk rendkívül megható pillanatokat, és sokszor nevettünk is. A boldogságóra nagyban hozzájárul egy jó osztályközösség kialakulásához. A második félévben csak egyszer volt időnk az adott havi témába belemerülni, mert kezdetét vette a digitális oktatás, és bár kaptunk oktatási segédanyagot, ennek megvalósítását már erőn felülinek éreztem.
A célok kitűzése és elérése témát fontosnak tartottam megbeszélni, hiszen hatodikos osztályról van szó. Ebben az életkorban több tanuló megméreti magát, megpróbálkoznak a központi felvételi megírásával, hogy gimnáziumban folytathassák tanulmányaikat. Mivel előttük állt a felvételi vizsga és fontos döntéseket kellett meghozniuk (szülői segítséggel persze), így ez volt az a téma, amihez most leginkább hozzá tudnak szólni személyes tapasztalatokkal. Megbeszéltük a tanulókkal miért fontos az, hogy legyenek céljaink, miben segíti mindennapjainkat az, hogy nap mint nap tehetünk valamit azért, hogy közelebb kerüljünk a kitűzött célhoz. Tisztáztuk, hogy egyszerre több célunk is lehet, amelyek közül van amit rövidebb, van amit hosszabb idő alatt tudunk elérni, megvalósítani. Megbeszéltük kitől, vagy mitől függ az, hogy sikerül-e egyáltalán elérnünk céljainkat, hogy sokszor a külső tényezők késleltethetik vagy segíthetik elérésüket, de semmiképp nem szabad feladni.
Budapest, 2020. 06. 18. Medvigy Krisztina
Az érzékszervek boldogsága és folyamatos jó érzések keresése egész életünket áthatja. Az élvezetek halmozásának háttere mindig egy belső fájdalomból ered, és egy bizonyos hiányérzetet próbál kompenzálni. Online osztályfőnöki óránkon ennek a hátterét próbáltuk megérteni. Összeszedtük, hogy melyek azok az boldogság-források, amelyek által nem lesz fenntartható a boldogság. Végül megnéztük azokat is, hogy melyek azok az öröm-források, amelyek fenntarthatóvá teszik a világot.
Vegyük észre, hogy szép az ég, illatosak a virágok, jó, hogy vannak barátaink, szüleink, testvéreink.
A tartós boldogság tehát nem abban rejlik, hogy minél több anyagi dolgot vásároljunk magunknak vagy hogy fenntartsuk a tökéletes élet illúzióját, amit drága autókkal, vagy a legújabb mobiltelefonnal érünk el. Ezekkel csak becsapjuk önmagunkat és a világot, hogy mindenünk megvan, amire valaha is vágytunk.
Ezekkel a szavakkal búcsúztunk egymástól a nyári szünetre.
BOLDOGSÁGÓRA – MEGKÜZDÉS
BESZÁMOLó
8/B OSZTÁLY
Herédiné Szegedi Zita
A boldogságórák osztályfőnöki órák keretein belül valósultak meg.
November folyamán két egymást követő órán a megküzdés témakörét dolgoztuk fel.
Az első alkalommal az előkészítés szakasza valósult meg. A stresszkezelési módszerekről
beszélgettünk, majd elvégeztük a tankönyvben lévő tesztet, amely segítségével mindenki
magának kiértékelhette a válaszait. Az eredményeik alapján a többség vegyesen alkalmaz
megfelelő és nem megfelelő stratégiát a stresszes helyzetek kezelésére.
Nagyon tetszett nekik a teszt, szembesültek azzal, hogy mely megoldások
előremutatóak az adott helyzet problémáinak kezelésére és melyek nem. Pontosan megmutatta
számukra, hogy milyen típusú problémákat kezelnek könnyebben és melyekre nem találták
még meg a megfelelő feszültségcsökkentő módokat. Az eredményeik éppen ezért nagyban
függtek a személyiségüktől. Nem kellett megosztaniuk velem a tapasztalataikat, csak annyit
mondtak el, amennyit szerettek volna. Ezt így tartottam helyesnek, hiszen elég nagyok már
ahhoz, hogy az összefüggéseket meglássák, ráadásul már harmadik éve bekapcsolódtunk a
programba, tehát gyakorlottak is az ilyen jellegű munkafolyamatban (és nagyon szeretik).
A következő órán az előző óra beszélgetésére építve jóval személyesebb vizekre
eveztünk. Kedves kolléganőmtől kértem, hogy készítsen egy rajzot egy vándorról, aki előtt
hosszú, hegyre felvezető út kanyarog. A gyerekeknek kiosztottam a rajzokat és azt mondtam,
hogy képzeljék magukat a vándor helyébe. Írják a kanyargó útra azokat a problémákat,
helyzeteket, amelyekről úgy érzik, hogy komoly kihívás az életükben. A vándor hátizsákjára
is írhatták mindezt, hiszen ezeket jelképesen nap mint nap magukkal cipelik. A hegy tetejére
azokat a dolgokat, problémákat, gondokat kértem leírni, amelyről úgy érzik, hogy már
sikeresen tudják kezelni illetve megküzdöttek velük. Többeknek kevés volt a hely az úton és a
hátizsákban, ők a papír hátoldalára jegyezhették fel gondolataikat. Nevet nem kellett írni a
rajzokra.
A mellékelt fotókon is jól látható, hogy rendkívül mély problémák is felszínre
kerültek. Az, hogy a többségben a felvételi, az iskolai elvárások feszültséget okoznak, nem
volt meglepő 8. évfolyamon. Viszont az, hogy nem egy diáknál előkerült a halál, az attól való
félelem, az azzal való valamilyen jellegű találkozás, nekem sokatmondó volt. Későbbi órákon
erre többször visszatértünk.
Nagyon hasznosnak éreztem az téma megbeszélését. A problémák kimondása,
megfogalmazása az első lépés a megoldásuk felé. Emellett tudatosulhatott bennük, hogy
melyek az előremutató stresszkezelési technikák.
A csíkszeredai (Erdély) Xantus János Általános Iskola tanulói online tanévzárón vettek részt, melynek befejező mozzanata a Repülj velem című dal közös eléneklése volt.
A kisgyermekek boldogan énekeltek, önfeledten táncoltak és így örömteli évzáróval fejeződött be a karantén miatt online tanulással végződő 2019-2020-as tanév.
Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Ez a tanév nagyon sok újdonságot tartogatott, mind a gyerekek mind pedig az én számomra. Szeptemberben egy új osztályközösség kezdte meg a közös munkát. A gyerekek tele voltak kérdésekkel, ismerkedtek egymással, minden újdonság volt számunkra. Néhányuk már évek óta részt vett a boldogságórákon, de az osztály nagy részének ez teljesen újdonság volt. Találkoztak számukra addig teljesen ismeretlen kifejezésekkel, témákkal, feladatokkal. Számomra is nagy kihívás volt egy olyan osztályközösségbe bevezetni a boldogság órákat, ahol kamasz gyerekek vannak. Úgy érzem, hogy összességében jól sikerült és minden hónapban nagyon értékes beszélgetések és felismerések születtek ezeken az órákon. A digitális tanrend alatt is tudtam velük folytatni a közös munkát online, aminek nagyon örültem. Jövőre szeretném folytatni a boldogság órákat ezzel a csodálatos csapattal, akiket egy év alatt nagyon megszerettem. Azt kívánom hogy a következő tanévben is éljünk át együtt olyan közös élményeket a boldogságórákon, mint idén.
Hogyan tegyük emlékezetessé a gyerekeknek az iskolától való búcsúzást. Mást követelt meg a jelenlegi helyzet, így a szülők támogatásával felejthetetlen élményt szerettünk volna szerezni a gyerekek számára.
Az örömkönnyek és a hála minden gyermek és szülei arcán megjelentek.