A Holle anyó című mesében a jó lány jó döntéseket hozott és arannyal jutalmazta meg őt az anyó.
A testvére a rossz lány ezt megirigyelte és ő is a kútba vetette magát, hogy hasonló jutalomban legyen része.
De az útja során sem az almafát nem rázta meg, a kemencéből sem szedte ki a kenyereket és a Holle anyó párnáit sem rázta fel jól. Egész nap csak lustálkodott.
Amikor várta a jutalmat, akkor az anyó szurokkal leöntötte a lányt.
(Innen a mese átirata:
Mi lett volna, ha….
A rossz lány várta a jutalmát, hogy őt is arannyal ajándékozza meg az anyó.
De ekkor Holle anyó azt mondta:
– Nem érdemelsz aranyat, mint a testvéred, mert nagyon sok hibát követtél el. Azt érdemelnéd, hogy szurokkal leöntselek!
– Jaj, ne tedd kérlek Anyó!
– Megbocsátok és megadom a lehetőséget, hogy jóvá tedd a hibádat! – mondta az anyó.
– Mit tegyek, hogy én is aranyos ruhában térhessek haza? – kérdezte a lány.
– Szolgálj nálam még egy esztendőt és légy mindig kedves és jószívű! – válaszolta Holle anyó.
A lány pedig így tett.
Eleinte nagyon nehezen ment, de aztán egyre jobban belejött. Már nemcsak akkor segített másoknak amikor azok kérték, hanem minden helyzetet kihasznált, hogy a bajba jutottakat támogassa.
A párnákat minden egyes nap úgy felrázta, hogy Holle anyó boldogan nézte a munkáját.
Járta a mezőket és ha gyümölcstől roskadozó fát talált, azonnal megrázta. A földre hulló terméseket pedig összegyűjtötte és szétosztotta a gyerekek között.
A kemencéből kiszedte a kenyereket és már nem mondta, hogy nem segít, hogy nehogy kormos legyen a keze.
Így szép lassan valóban olyan jó lánnyá vált, mint a testvére volt.
Mikor az egy év letelt, Holle anyó magához hívatta és ezt mondta neki:
– Örülök, hogy még maradtál egy évig és láthattam, hogy milyen jó ember lett belőled. Most már megérdemled a jutalmat Te is.
Azzal arannyal borította a lány ruháját és még egy vödör arannyal is megjutalmazta.
A lány pedig ezután hazatért a falujába. Ott megölelte a testvérét és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Fenntartható boldogság
A tíz hónap alatt alaposan megismertük egymást, kialakult az osztályközösség. Barátságok és játszóközösségek alakultak ki, melyek a nyári szünetre némileg megszakadnak. Szabadtéri közösségerősítő játékokat játszottunk az iskola melletti dombokon.
Első pillanatban nem tűnt túl könnyűnek ez a téma, de ahogy a felmerülő kérdésekre megtaláltam a választ, egyre inkább az volt az érzésem, hogy óvodásainkkal tudunk majd beszélgetni erről a témáról is.
Nagycsoportosaink nagyon szeretik a való életből származó, saját történeteket, ezért egy ismerős néniről meséltem nekik. A történet röviden, vázlatosan:
A néni egyedül él egy kertes házban, van néhány állata, és rengeteg virág nyílik a kertjében. Tavasztól őszig, mindig a növényei között tesz-vesz, kiskutyája mindig kíséri, amerre a kertben jár. A hátsó kertben tyúkok laknak, és kakas is van a háznál. Kiskutyája télen a járda söprögetése közben is mindig a nyomában van, és akkor is, amikor a madáretetőt, az itatót tölti fel a néni.
Az utcabeliek nagyon szeretik a nénit, mert mindig mosolyog, mindig van egy-két jó szava az arrafelé járókhoz, a kicsi gyerekeknek néhány szem gyümölcsöt is ad a kertjéből.
Tehát ennek a kis történetnek a nyomán indult meg a beszélgetésünk.
o Hogyan él a néni?
o Jó egyedül élni?
o Hogyan érezheti magát?
Érdekes volt, hogy először a gyerekek többsége azt mondta, hogy biztosan nem jó a néninek egyedül, de amikor az utcabeliekkel, a gyerekekkel való kapcsolatához jutottunk, kicsit megváltozott a véleményük. Azt mondták, hogy biztosan nagyon jó szívű, és sok barátja lehet, és akkor már nem is magányos.
Kicsit kacskaringós lett a beszélgetés fonala, nem azon az úton jutottunk el a „fenntarthatósághoz” ahogyan én gondoltam, de végül csak elértünk addig a kérdésig, hogy
o Mi okoz boldogságot a néninek?
o Tesz-e valamit – és, ha igen, akkor mit tesz azért, hogy boldog legyen?
Különösebb rávezetés nélkül megfejtették a kérdést. Például fontosnak gondolták azt, hogy mindig figyel a növényeire, gondozza, locsolja őket. Ezért a virágok szépen tudnak fejlődni, virágozni. Az emberekkel barátságos, és a gyerekek szerint a mosoly is rendkívül fontos. Azt is észrevették a történetben, hogy a néni még a madaraknak is segít a madáretető feltöltésével. Az egyik kis természetbúvárunk megjegyezte, hogy a madarak pedig biztosan segítenek a néninek a kertben: összeszedik a bogarakat, hogy a növényeket ne bántsák.
Volt még egy kérdés, aminek a megbeszélését fontosnak tartottam, bár kicsit félve vetettem fel:
o Vajon mindig boldogok tudunk lenni? A boldogság folyamatos?
A kissé elkomorodó tekinteteket azt mutatták, hogy vannak bizony kevésbé boldog, akár szomorú emlékek is. Néhányat megbeszéltünk, de inkább a néni történetéhez tértünk vissza.
o Vajon történhetett-e olyan dolog a nénivel, amitől nem volt boldog?
o Ha igen, hogy lehet, hogy mégis jókedvű, kedves?
Nehéz része volt ez a beszélgetésnek, mert érezhető volt, hogy a gyerekek a saját élményeiket helyezik a történetbe. (Költözés, elpusztult kisállat, baleset – mindenféle esemény szóba került.)
Végül arra jutottak, hogy a szomorúság után, a nehézségek ellenére, ha a jóra és a szépre figyelünk, lehet jó kedvünk, kedvesek is lehetünk, és boldogok is, ha teszünk is érte. Mint ahogyan a történetben szereplő néni gondozza a virágait, az állatait, és a kerti madarakat is.
A beszélgetés végére tehát kiderült az a titok is, hogy a boldogság bizony nem állandó, és hogy eldönthetjük, hogy teszünk-e érte. Ha igen, akkor sikerülni fog, és boldogan élhetünk.
A foglalkozás levezetéseként arra kértem a gyerekeket, rajzolják le, hogy mi az, ami most, ebben a pillanatban boldoggá tenné őket.
A rajzok igen érdekesek voltak, leginkább a fizikai igények jelentek meg. Volt, aki úszni szeretett volna, szappanbuborékot fújni vagy fagyit enni. (ez érthető is, hiszen nagyon meleg volt a foglalkozás napján)
De volt, aki az édesanyját szerette volna megölelni
A kívánságok közül, amit tudtunk, azt teljesítettük. Ha úszni nem is, de pancsolni, buborékot fújni lehetett a délelőtti játékidőben.
10. foglalkozás: Ne hagyd abba!
Cél: A foglalkozás célja az, hogy a gyermekek folytassák a programot. Pozitív gondolkodással éljenek, keressék meg mindenben a pozitív érzelmeket. Mindennek van jó oldala is. Vegyék észre, milyen fontosak a társas kapcsolatok, legyenek empatikusak, segítsenek egymásnak. Váljon szokássá a pozitív gondolkodás.
Korcsoport: 4-6 éves óvodáskorú gyermekek
Elhelyezkedés: körben ülünk a szőnyegen.
Időkeret: 25-30 perc, az alkotás több időt is igénybe vehet.
Foglalkozás menete:
Ráhangolódás a foglalkozásra: A gyermekekkel „A búvárjátékot!” játsszuk el, amikor veszünk egy nagy levegőt, és tartsuk be ameddig csak bírjuk, mintha víz alatt lennénk, majd lassan engedjük ki. Sziszeghetünk is közben, így halljuk, hogy ki, meddig bírja. A gyerekek nagy örömmel végezték a feladatot, szívesen ismételték meg többször is.
Motiválás: A gyermekekkel eljátszottuk a szeretetfolyosót. Két csoportot alkottunk, akik két oszlopban álltak. Mindenki oda állhatott, ahová szeretett volna. Mindenki végig ment a folyosón. Jó volt hallani, milyen kedves tulajdonságokat mondanak egymásnak. Jól esett mindenkinek ez a játék.
Mesélés: Kerekerdő kalandra hív téged vers elmondása után elmeséltem a „Boldog erdő” című mesét. A mesélés során egy –egy helyszínen megálltam a mesélésben, és eljátszottuk mi is a mese történéseit:
Mit köszönnének meg a Hála – pataknál, Barátságházikó: Kivel laknál benne szívesen? Jótett –tisztás: Milyen jó cselekedeteket tettek? Célok hídja: Milyen álmaik vannak, mi a céljuk?, Megküzdés – hegység: akadálypálya telesítése. Apró örömök szigete: aki tud mondani egy apró örömöt, tehet egy kavicsot a szigetre. A megbocsátás erdeje: ki bántott meg a csoportban? Kérjen bocsánatot, Testmozgás útja: jógázzunk.
Felfűztük a Boldogság nyakláncot. Mindenki sorban álljon be a láncba, majd összekötöm a láncot, nehogy leessenek a szemek róla.
Szinezés: Kiszíneztük a Boldogságnyakláncot, közben meghallgattuk Bagdi Bella: Jobb veled a világ című dalát.
Ölelésláncot játszottuk el, Egymásnak tovább adjuk az ölelést.
Boldogságtabló: A hét zárásaként elkészítettük a Boldogságtablót, melyre a csoportról készült képeket ragasztottunk fel, amelyek a boldog pillanatokat mutatja meg, és boldogságot hozó állatokat, növényeket., és gyermekek által készített vidám képeket is ragasztottunk.
Összegyűjtöttük a boldogság homokszemeit! A gyermekek igyekeztek minél több homokszemet összegyűjteni, majd büszkén mutatták meg csoporttársaiknak!
Az utolsó téma feldolgozása alkalmas volt arra, hogy felelevenítsük a „Boldogságórák” során átélt közös élményeinket, melyekkel sokkal gazdagabbak lettünk.
A kedvenc a „Társas kapcsolatok” téma lett. „Együtt lenni jó!” – mondták többen is. De kedvelték még az „Apró örömök élvezete”és a „Boldogító jócselekedetek” témát is.
Most ugyan „elköszöntünk a Boldogságóráktól”, de megbeszéltük, hogy szeptembertől ismét találkozunk majd Dórával!
A gyerekekkel összegeztük az idéni Boldogságóra élményeit és végső eredményünk az volt, hogy sokat gazdagodtunk a program által.Kedvenc témánk továbbra is a Boldogító jócselekedetek és az apró örömök élvezete !
Jó volt Veletek együtt dolgozni !
Köszönjük !
Jobb Veletek a Világ !