Eljött az év vége. Befejeztük a negyedik évet, jövőre felsős tanulók lesznek a KISPESTI EINSTEIN diákjai. Van, aki gimnazista lesz, a többiek helyben tanulnak tovább. Lezárult egy négyéves közös munka, amely egyszerre öröm és boldogság, de kicsit félelem is az ismeretlentől. Új tanárok, esetleg új osztálytársak, új követelmény.
Rajzórán tartottuk az utolsó boldogórát, ahol megrajzoltuk saját magunkat, és a közelgő hőgutával fenyegető nyárra gondolt
mindenki, ezért sok kék vizet és halakat alkottunk, jelezvén, úgy fogunk élni továbbra is, mint hal a vízben.
Alapvetően boldog gyermekek alkotják és alkották a 4.a osztályt. Sok közös program, feladatmegoldás, játék és tanulás van már mögöttünk. Most új dimenzióba lépünk. Kati néni nyugdíjas éveit, mi a felsős osztályt kezdjük meg.
Elbúcsúzunk a programtól, mindenkitől, mert komoy feladat vár ránk, helyt kell állnunk továbbra is, de feltételezzük, hogy ez a program kimarad majd innentől az életünkből…pedig szerettük.
Jó pihenést kívánunk a nyárra, és jó egészséget mindenkinek!
KISPESTI EINSTEIN 4.a csapata

A tanév zárásaként számot adtunk ebben a hónapban a boldogság órák hozadékáról. Minden gyermek számára adott egy olyan pluszt, amire a következőkben már tudunk építeni. A gyerekek megszokták ezeknek az óráknak a menetét és az ott tanultakat fel is használják a mindennapjaikban.
Készítettek a gyerekek közösen egy boldogság fát, amit egy előzetes munka vezetett be. Közösen megrajzolták és kifestették a fát, amire felragasztották a szív alakú leveleket a pozitív érzelmekkel, érzésekkel. A munka közben megbeszéltük a gyerekkel, hogy ki miben változott, mit szeretné meg elérnia jövőben magára vonatkoztatva.

Boldogságlánc

A tanév végén minden tantárgyból összegezzük, átismételjük a tananyagot, kiemeljük a főbb ismereteket, visszatekintünk az elvégzett munkára. A Boldogságórák utolsó havi témája is egyfajta összegzés, ismétlés, ezáltal teljesen illeszkedik az év végi feladatokhoz.
Másik aktualitása, hogy a fenntarthatóságról szól, amivel nemrég (fenntarthatósági témahét keretében) foglalkoztunk. A témahét feladata (fenntarthatóság a környezetvédelemben, környezettudatos életmód területén) annyiban könnyítette meg a munkánkat, hogy a „fenntartható” fogalom már ismert volt a gyerekek számára. Ezzel az elméleti tudnivalóval kezdtük a boldogságóránkat. Megbeszéltük, hogy rövid időre könnyű elsajátítani egy-egy boldogságfokozó technikát, a nehézség abban áll, hogy ezeket a módszereket hosszú távon alkalmazzuk. A pozitív érzelmek megélése és a pozitív gondolkodás hosszú távú gyakorlása nem egyszerű, de kiemeltük a társas kapcsolatok fontosságát, ami segít átlendülni egy-egy mélyponton, motivációt adhat a folytatáshoz. Beszélgettünk a szokássá válás folyamatáról is, ahol megemlítettük a bűvös 21-es számot. Visszaemlékeztünk a 21. boldogságóránkra, ami most tavasszal volt. A gyerekek megállapították, hogy így a 21. alkalom után már valóban természetessé vált számukra a boldogságóra, ha nem lenne, már hiányozna, el sem tudnák képzelni, ha ezentúl nem vehetnének részt ilyen feladatokban. Ma már természetes számukra, hogy a matematika és magyar órák, valamint a készségtárgyak mellett havi rendszerességgel boldogságórán is részt vesznek (még állandó helyet is kapott az órarendünkben!). A Boldogságórás feladatokra ma már igényük is van, gyakran más órán is előveszünk egy-egy itt tanult játékot, relaxációs gyakorlatot, dalt.
Az elméleti ismeretek és beszélgetés után mozogtunk egyet az udvaron. A relaxációs gyakorlatok közül az Összehangoló 1-2-3-4. nevű gyakorlatokat választottuk. Ezek igazolták a korábban megbeszélt elméleti hátteret: kitartást igénylő gyakorlatok, amik nem mindig sikerültek elsőre, de a gyerekek maguk mondták ki, hogy a fenntarthatóság itt is fontos. Nem szabad feladni az első sikertelen próbálkozás után, hanem folyamatosan gyakorolni kell, vissza kell térni egy-egy kudarc után és újra elő kell venni ezeket a gyakorlatokat, hosszú távon sikeresebbek lehetünk, könnyebben fog menni. Szintén igazolódott a társas támogatás szükségessége is, motiváló volt az osztálytársak ügyessége, sikere. A boldogság fokozását mindenképpen elértük a gyakorlatokkal, jókat kacagtunk közben.
Az órát ismét beszélgetéssel folytattuk. Felidéztük a tanév boldogságóráit a havi témák segítségével, elmondták a gyerekek, hogy mi tetszett nekik, melyik feladat volt a kedvencük, mit tanultak meg a boldogságórákon, és a fenntarthatóság jegyében megbeszéltük azt is, hogy melyik boldogságfokozó technikát alkalmazzák a mindennapjaik során. Sokat beszélgettünk, fotókat nézegettünk korábbi boldogságórákról, elővettük a tablóinkat, amiket ezeken az órákon készítettünk, meghallgattuk a dalokat.
Természetesen nem múlhatott el a boldogságóra alkotás nélkül sem. A megtanult ismeretek segítségével összegyűjtöttük, hogy mire van szükség a boldogsághoz, készítettünk egy leltárt. Ezt használtuk fel a rajzos feladatunkhoz, „hozzávalók” néven. A nyárra hangolódva ugyanis boldogságkoktélokat készítettünk. A színes rétegek azt jelképezték, hogy mi szükséges a boldogságunkhoz, természetesen mindenki egyénileg állította össze az „italát” a saját igényei szerint. A gyerekek végiggondolták a táblakép alapján, hogy a havi témák közül melyik hangsúlyosabb számukra, melyik technika kevésbé fontos, így teljesen egyéni „italok” készültek el. Alkotás közben folytattuk az emlékidézést, a történetmesélést a boldogságórákon szerzett élményekről.
Tartalmas boldogságórá(ka)t, tartalmas tanévet tudhatunk magunk mögött. Az itt tanult módszerek, az elsajátított technikák, a beszélgetések, a közös alkotás, a játékok és a relaxációs gyakorlatok mind-mind hozzájárultak osztályközösségünk formálódásához, boldogságszintünk növeléséhez. A legnagyobb öröm és visszaigazolás számomra a kérdés a tanulóktól: „Ugye jövőre is folytatjuk?!”

Boldogságtérkép