Én tartom
Fenntartható boldogság
Az utolsó alkalommal egy olyan „nagyfiú” rajzát szeretném megmutatni, aki már most talpig férfi. Vezéregyéniség, sportember. Hangadó a többiek között. De a lelke zárt (volt), nehezen enged magához bárkit. Ebben az évben a boldogságórákon egyre tevékenyebb lett, szívesen vett részt a közös munkában. Sikerült megnyerni őt is ennek a jó ügynek. A szüleivel is többször beszélgettünk a program témáiról. Kimondhatatlanul hálás vagyok mindezért.
A rendkívüli helyzet átalakította eddigi szokásainkat, igaz megnyílt az óvoda, de a csoportunkból nagyon kevesen veszik igénybe. A legfontosabb, hogy meghitt ünnepség keretében eltudtunk búcsúzni az iskolába menő óvodásainktól. Az óvoda dolgozóival közösen már reggel feldíszítettük az udvaron lévő teraszt. A facebook zárt csoportokba tettük ki a búcsú verset, amit örömmel tanultak meg a gyermekek, meglepetésként mi óvodapedagógusok is kedves verset mondtuk a gyermekeknek, egy vidám zenére közösen táncoltunk, majd bakóval ajándékoztuk meg őket. A csillogó szülői és gyermeki szemekből szavak nélkül is megértettük, milyen jó hogy el tudtunk köszönni egymástól.
Az együtt szerzett közös emlékek tartják fent igazán a boldogságot.
Az óvodába járó gyermekek nagy örömére újra saját csoportszobánkba mentünk, ahol kedvenc csigáinkat gondoztuk, etettük, itattuk őket, közben nagyítóval is nézték milyen sokat nőttek, amióta nem látták azokat. Majd a munkafüzet feladatát kezdték el kiszínezni a boldogságfűzért. Közben felelevenítettük élményeinket: kinek miért bocsátottak meg, milyen jó volt együtt játszani. Ebben a nevelési évben kiemelt feladatunk volt a gyermekek beszédkészségének a fejlesztése jó volt hallgatni, ahogy egymással beszélgettek a sok-sok közös élményről. Megígértem nekik, ha szeptemberben találkozunk, akkor megnézzük együtt, hogyan búcsúztak el társaik az óvodától.
Mindenkinek boldog nyarat kívántam a facebook zárt csoportban is, vidám játék ötletekkel igyekszem boldogabbá tenni az otthoni nyári időtöltésüket.
Szentesi Felsőpárti Óvoda, Dr. Mátéffy Ferenc utcai Tagóvodája
A boldogságóra utolsó témája a fenntartható boldogság. A Tökmag csoport utolsó együtt töltött hónapja is ez. A gyermekek már érzik, hogy lassan itt a vége, néha kicsit el is szomorodnak. A programnak is köszönhető, hogy nagyon közel kerültek egymáshoz, és sokszor olyan dolgokat is megfogalmaztak egymás előtt, őszintén, amelyeket a program nélkül sosem tettek volna. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, amelyek a személyiségfejlődést pozitívan befolyásolják. A végén pedig, beteljesíthettük a közös célunkat és rendhagyó ballagást szerveztünk. Csiga-Duó koncertet tarthattunk az oviban, így egy Boldog Ballagó Bulink volt. Büszkék vagyunk, mert amit tavaly megfogalmaztunk, úgy látjuk elértük: a Boldog Tökmagokból, Tökéletesen boldog gyermekek lettek!
Rendhagyó módon a fenti három boldogságfokozó témában megtartott foglalkozásról egy bejegyzésben szeretnék írni. A járványügyi helyzet miatt csoportommal két és fél hónapig nem találkozhattam, így mikor az intézmény újranyitása megtörtént és ismét munkába álltam, igyekeztem a kimaradt foglalkozásokat mihamarabb pótolni. Sajnos az idő rövidsége miatt alaposabban nem sikerült ezeket a gyermekeknek átadnom. Törekvéseimet az is nehezítette, hogy a csoportlétszám nem volt teljes és pont az iskolába készülők, a nagycsoportos korúak hiányoztak, akik életkorukból adódóan befogadóbbak ezekkel a nehéz témákkal kapcsolatban.
Véleményem szerint a személyes és interaktív kontaktus mindenképpen szükséges a boldogságfokozó témák átadásában, valamint az, hogy ezzel napi szinten foglalkozzon az ezt vállaló pedagógus. Sajnos a jelenlegi helyzetben ebből szinte egyik sem tudott megvalósulni.