Sonya Lyubomirsky szerint minden ember lehet boldog vagy boldogtalan, mindenki saját maga dönti el, mit kezd az életével. Bár egyetértek a fenti gondolatok szerzőjével, manapság, mikor a koronavírus körül „forog” a világ, egyre nehezebb megtalálni a boldogsághoz vezető utat.
A pszichológusok szerint, a fenntartható boldogsághoz a pozitív érzelmek, a boldogság ismertető jegyei járulnak hozzá, mint az öröm, nyugalom, megelégedettség, érdeklődés, élénkség, lelkesedés. Pedagógus kollegáimmal igyekszünk, minden nehézség ellenére, megismertetni a gyermekekkel ezeket az ismertető jegyeket és megláttatni, észrevenni a jót és szépet környezetünkben. Az ember társas lény, szükségünk van egymásra, az együttműködésre céljaink elérése érdekében. Tanítványainkkal egész tanévben erre fektettük a hangsúlyt, hogy együttműködve, egymást segítve tapasztalják meg azt az örömöt, hogy milyen jó, ha van, akiben bízhatok, van, akire számíthatok. Ugyanolyan jó adni is, mint kapni.
A fenntartható boldogsághoz szükséges azoknak a szokásoknak a kialakítása is, amelyek hozzájárulnak a boldogságszintünk növeléséhez, mint például a hála, az optimizmus gyakorlása, a boldogító jócselekedetek gyakorlása, céljaink kitűzése és megvalósítása, apró örömök élvezete, a megbocsátás gyakorlása, stb. Sokszor még felnőtteknek is nehezen alakulnak ki ezek a szokások, ezért már gyermekkorban jó, ha időt szánunk rá az iskolában. A gyermekek nagyon szeretik a boldogságórás foglalkozásokat, játékokat, gyakorlatokat és a dalokat egyaránt.
Minden fent említett stratégia egyaránt fontos, melyeknek rendszeres gyakorlásával, hiszem, hogy boldogabb jövő áll előttünk. Sonya Lyubomirsky szavai ismét eszembe jutnak: „A lehetőség, a csoda benned van, tőled függ, mit kezdesz az életeddel.”

Téma: Fenntartható boldogság
Az első osztályban a tanév utolsó napjaiban került feldolgozásra ez a téma. Kezdésként visszatekintettünk az elmúlt időszak legboldogabb pillanataira. Minden gyerek elmesélte, mi jelentette számára a legnagyobb örömöt, majd a foglalkozás végén le is rajzolták az elmondottakat. A rajzok egy kincsesládába kerültek, hogy bármikor visszanézhetők legyenek, s felvidíthassák a szomorkodót.
Ebben a tanévben a legnagyobb közös örömöt az elsősök számára Betűország meghódítása jelentette. Nagy boldogság gyereknek, szülőnek, tanítónak, hogy mindannyian ügyesen megtanultak írni és olvasni. A foglalkozás ennek a megünneplésével folytatódott. Sok-sok játék, vetélkedő tette vidámmá, színessé a napot. A közös tortázás sem maradhatott el.

A boldogság szó hallatára mindenkinek más-más jut eszébe, mégis mind egy egységben tud kiteljesedni. Ezért is olyan csodálatos dolog a boldogság és annak a felkutatása, megteremtése és megtartása. Öröm volt a gyerekekkel arról beszélgetni, hogy kinek mit jelent a boldogság.

Felidéztük azokat a pillanatokat, melyek örömöt okoztak, ezekre szívesen emlékezünk.