A csoport bemutatása:
Ebben a tanévben – magyartanárként – kezdtem a foglalkozásokat az 5. osztállyal, melynek létszáma 13 fő. Ebből 10 fő fiú, és mindössze 3 fő lány. A többség hátrányos helyzetű tanuló, jó néhányan tanulási problémákkal küzdenek, sokféle viselkedési és magatartási problémát kell kezelni, hogy fejlődjön érzelmi intelligenciájuk, a szó- és írásbeli kommunikációs és együttműködési készségeik. Mivel a diákok három különböző osztályból érkeztek, az önismeret és önkifejezés mellett a másik megismerése, az empátia fejlesztése is nagyon hangsúlyossá vált, alapvető viselkedési módok és készségek megismertetése és kialakítása is szükségessé vált, mint pl. a bekapcsolódás a beszélgetésbe, kulturált vita.
A foglalkozások:A Boldogságórák tematikájának megfelelően zajlottak.
Tevékenységek, feladatok, segédeszközök használata:
A tanári segédkönyvet jól tudtam használni, és jó ötleteket kaptam a 30 órás képzésen is, különösen a játékok terén. Ezeket a gyerekek szívesen játszották, de sokszor problémát okozott a másik meghallgatása, a szó udvarias átvétele, az önkifejezés. Nagyon sikeresek voltak a rajzos feladatok, szívesen készítettek családrajzot, örömmel hajtogattak, vágtak és ragasztottak, saját termük faliújságjára tavasszal – az Apró örömök hónapjában – színes dekorációt készítettek.
A megbocsátás gyakorlása témakörében bábokkal játszottunk, és a János vitéz megfelelő jeleneteit kapcsoltuk hozzá. Szeretnek képekkel és szókártyákkal is játszani, így a feladatokat gyakran ezekhez kapcsoltam: ezeket részben a hétköznapokból vett példákhoz, részben pedig az irodalmi olvasmányokhoz kapcsoltam. A Boldogító jó cselekedetek hónapjában karácsonyi köszöntőlapot és ajándékot készítettek a gyerekek. A kártyacsomagokkal gyakran dolgoztunk, például kiválogattuk az egyes témákhoz kapcsolható képeket, értelmeztük, mit lehet leolvasni az egyes képekről, majd rátértünk arra, a különböző szituációkban milyen módjai vannak az egyes érzelmek kifejezésének.
A tanulóknak sajnos nincs saját munkafüzete, de az ebben lévő feladatokból is tudtam meríteni.
Tantárgyi átjárhatóság:
Szinte minden témakör nagyon jól kapcsolódik az irodalom tanításához, részben a nyelvtanhoz is, így a szaktárgyam egyes témaköreit, tananyagait is be tudtam kapcsolni a Boldogságórák közé. Például A hála téma szeptemberben nagyon jól kapcsolódik az irodalom tananyaghoz, hiszen a család témájával indul az 5. osztályos tananyag. Októberben a nyelvtan kommunikáció témaköréhez illesztettem a Ráhangolás játékos feladatát: 5 különböző arcot mutattam, és azt vizsgáltuk, mit olvashatunk le az arcukról, mit jelent, hogy valaki reményteli? Mi jellemzi a reményteli embert? Hogyan gondolkodik a jövőről, a világról? A Megküzdési stratégiák hónapjában az ötödikben tanult mítoszok hőseinek cselekedeteiről beszélgettünk. Az optimizmus gyakorlása és a Társas kapcsolatok ápolása témakörhöz jól kapcsolhatók az 5. osztályos mesék.
További teendők:
További foglalkozásokat igényel a másik elfogadása, tolerancia, az érzelmek megfelelő kifejezése, a társas kapcsolatok fejlesztése mind az osztályban, mind a tágabb környezetben. Az órán megfelelő mennyiségű testmozgással járó feladatot érdemes beiktatni az energiák szabályozására.
Az alkotó tevékenységekbe szinte mindenki megfelelő mértékben bekapcsolódott, különösen, amikor egyéni volt a feladat. Fejlesztést igényel a társas – páros, csoportos – tevékenység, mely révén az együttműködési képességeik fejlődhetnek. A relaxációs, meditációs gyakorlatokat szeptemberben kezdtem megismertetni a gyerekekkel, ezért nagy elvárásaim nem voltak. Megelégedtem a koncentráció és a csend gyakorlásával, azonban nagy haladást a tanév folyamán egyelőre nem sikerült elérni. További gyakorlás szükséges hozzá, esetleg a többi kolléga bevonásával más órákon is gyakorolhatók lennének. Mivel a csoport elég mozgékony, nagy segítség lehetne más órákon is a technikák elsajátítása.

Látogatóban Istennél című tanmesével vezettem be az idei tanév boldogságóráját: A történetet kétszer hallgattuk meg. Második alkalommal megkértem a gyerekeket pármunkában jegyezzék le a számukra 5 legfontosabb tanulságot.
„Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
– Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
– Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
– Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
– Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
– Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
– Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.”
Az első helyen végzett gondolatok: Az emberek az egészségüket is feláldozzák a pénzért, majd rengeteget költenek az egészség visszaszerzésére. A jövő tervezése közben elfeledkeznek a jelen pillanatról. Nem jó máshoz hasonlítani az életünket, magunkhoz mérve lássuk önmagunkat. Néhány másodperc alatt is megbánthatunk másokat és sok időbe telhet helyrehozni azt. Bármit meglehet pénzen venni, csak a boldogságot nem.

Ezután körben ülve játszottunk. Mindenki kapott egy szituációt. Kétféle módon kellett reagálni. Egyet ösztönösen, majd átgondolva a tanultak alkalmazásával hogyan lenne helyesebb gondolkodni és viselkedni. Pl. Megbántott egy osztálytársad, csúnyán szólt hozzád. / A táskádba bele sem nézel, úgy jössz iskolába./ Szülinapodra sok ajándékot kaptál, de egyik sem tetszett, szájadat húzgáltad./ Nem hiszed hogy sikerül a matek dolgozat./ Csúnyán beszéltél anyával, pedig ő csak segíteni akart, hogy a suliban javíts./ Anya át akar iratni egy másik iskolába, de neked itt van minden jó ismerősöd. stb. A beszélgető kör végén felsoroltam a Boldogságóra témaköreit és megkértem a gyerekeket, kapcsoljuk össze a szituációkat a témakörök címeivel. A gyerekek jó érzékkel találták ki, melyik témát jelenítettem meg a helyzettel. Végül közösen megnéztük a tanév során készült fotókat és kiválasztottuk, hol voltunk a legboldogabbak:
Lássuk a rangsorban elől állókat: farsangi osztálybuli, szülinapok, jutalom pizzázás, békedal közös éneklése, költészet napi szavalóverseny eredményhirdetése, ahol sok díjazott lett, a cserkészeten tanult hagyományos játékok eljátszása tanszoba végén (spontán ötlet volt), a föld napi udvari programok és futóverseny.

A gyerekek ötlete volt, hogy az osztálycsoportba is válogassunk a tanévet lezáró fotógyűjteményt, amely a legjobb pillanatokat mutatja meg a szülők számára is.

Remélem a sort a táborozás zárja majd!

Fenntartható boldogság