Március – Fejlődési szemléletmód – A hibákból tanulunk
Intézmény: Vay Ádám Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, Baktalórántháza
Osztály: 10.A – Társastánc csoport
Foglalkozás: Viselkedéskultúra – Boldogságóra Önbizalom Program
A márciusi foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók megtapasztalják: a fejlődés nem a tökéletességről, hanem a kitartásról, a próbálkozásról és a hibákból való tanulásról szól. A játékos feladatokon keresztül saját élményt szereztek arról, hogy minden újabb próbálkozás közelebb visz a sikerhez.
________________________________________
Óravázlat
1. Kitartó vagyok (10–15 perc)
Az órát egy rövid mozgásos kihívással kezdtük.
A tanulók különböző egyensúlyi helyzeteket próbáltak minél tovább megtartani.
A kisebbek egyszerűbb testtartásokkal dolgoztak, a nagyobbak nehezített változatokat is kipróbáltak:
• egy lábon állás,
• csukott szem,
• guggoló helyzet,
• karok magasban,
• lábujjhegyen egyensúlyozás.
Nem az számított, ki bírta legtovább.
A cél az volt, hogy mindenki megfigyelje:
• Mikor szeretné feladni?
• Mi segít még néhány másodpercig kitartani?
• Milyen érzés újra megpróbálni?
A végén közösen megbeszéltük, hogy a kitartás ugyanúgy fejleszthető, mint egy izom.
________________________________________
2. Mosolygó kutya a sötétben (20–25 perc)
Ezután következett a fejlődési szemlélet legismertebb élményfeladata.
A tanulók becsukták a szemüket (vagy szemkötőt használtak), és megpróbáltak lerajzolni egy mosolygó kutyát.
Amikor elkészültek:
• megnézték a rajzot,
• nevettek a hibákon,
• majd kijavították, továbbrajzolták.
Ezután arról beszélgettünk:
• Mi sikerült elsőre?
• Mi nem?
• Mitől lett jobb a második változat?
• Miért nem baj, ha valami elsőre nem tökéletes?
A tanulók gyorsan felismerték, hogy a hibák nem kudarcot jelentenek, hanem lehetőséget a fejlődésre.
________________________________________
3. Bűnrossz házigazda (10–15 perc)
Az óra végén szerepjáték következett.
Kis csoportok különböző „bűnrossz házigazda” jeleneteket játszottak el.
Például:
• nem köszön a vendégnek;
• csak saját magával foglalkozik;
• nem kínálja meg a többieket;
• nem figyel arra, hogy mindenki jól érezze magát.
A többiek feladata volt felismerni:
• Mi volt a probléma?
• Hogyan lehetett volna jobban csinálni?
Ezután ugyanazt a jelenetet már figyelmes, udvarias házigazdaként játszották újra.
A gyerekek saját élményként tapasztalták meg, hogy a fejlődés gyakran egy egyszerű visszajelzéssel és újrapróbálással kezdődik.
________________________________________
Tapasztalataink
A mozgásos kitartásjáték hamar megmutatta, hogy mindenki másképp reagál a kihívásokra, de kis bátorítással szinte mindenki tovább tudott kitartani, mint gondolta volna. A vakrajzolás sok nevetést hozott, miközben természetessé tette a hibázást és a javítás örömét. A szerepjátékok során a tanulók könnyen megfogalmazták, hogyan lehet egy helyzetet figyelmesebben és sikeresebben megoldani. A három feladat együtt erősítette azt a szemléletet, hogy a fejlődéshez nem tökéletességre, hanem kitartásra, visszajelzésre és újabb próbálkozásokra van szükség.
Fejlődési szemléletmód
A foglalkozások középpontjában az állt, hogy a hibák a tanulás természetes részei. A tanulók olyan helyzeteket dolgoztak fel, amelyek segítették őket abban, hogy a nehézségeket fejlődési lehetőségként értelmezzék, és bátrabban vállaljanak új kihívásokat.
A foglalkozás középpontjában ezúttal a fejlődési szemlélet és a kitartás erősítése állt. A gyermekekkel a „Még nem” erejéről beszélgettünk, vagyis arról, hogy attól, hogy valami elsőre nem sikerül, még képesek lehetünk megtanulni és fejlődni benne. A tevékenység során a gyerekek megismerhették, hogy a hibázás az élet természetes része, és minden próbálkozás közelebb visz a sikerhez.
A séta során gyűjtött természeti tárgyak jó lehetőséget adtak arra, hogy játékosan kapcsolódjunk a témához. A gyermekek örömmel kerestek különféle köveket, faleveleket, ágakat, majd közösen beszélgettünk arról, hogy vannak dolgok, amelyeket még nem tudnak egyedül megcsinálni. Többen bátran megfogalmazták saját nehézségeiket, például hogy még nem tudnak biciklizni, cipőt kötni vagy rajzolni úgy, ahogyan szeretnék. A „még” szó használata segített nekik abban, hogy reménytelibben és pozitívabban gondolkodjanak önmagukról.
A foglalkozás során különösen fontos volt annak hangsúlyozása, hogy a próbálkozás értékesebb, mint a tökéletes eredmény. A gyermekek megértették, hogy a gyakorlás, a türelem és a kitartás segíti a fejlődést. Többen egymást is biztatták, ami erősítette az együttműködést és az egymásra figyelést.
A foglalkozás végére oldottabb, magabiztosabb légkör alakult ki.
1.MOTIVÁCIÓ: Varázsvonat
2. MOZGÁS ALAPÚ RELAXÁCIÓS GYAKORLAT: Az ablakok kizárása és a beszűrődő hangok hallgatása
3. ZENEHALLGATÁS: Gryllus Vilmos- Gólyahír meghallgatása
4.TÈMA BEVEZETÈSE: Találós kérdések
5. TÉMA FELDOLGOZÁSA MESÉVEL: Nagy motiváló könyvem, mesék gyerekeknek ösztönzèshez
6. BESZÉLGETŐ KÖR: ” Ne hagyd abba, ha fáradt vagy! Akkor hagyd abba, ha készen vagy!” – téma megbeszélése
7. ÉRZÉKSZERVEK SZEREPE: Nagyító játék
8. FELADAT: Rajz készítése – rajzolj le egy olyan dolgot, ami korábban nehezen ment, de mára már ügyesen csinalod
9. ZÁRÓ KÖR: Relaxáció
Az őszinteség szigete. Bevezetésként sokat beszélgettünk az őszinteségről, önmagunkról, az önismeretről, a félelemekről, a megoldásokról. Majd egy olyan kincses térképet hoztak létre a gyerekek egyénileg, ahol már megnevezett dolgokat ábrázoltak, de a saját fantáziájukkal (természetesen a saját ötleteiket is belevihették). Szerettem volna elérni, hogy rávilágítsak arra, hogy nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki igazat mondjon és őszinte legyen.
Boldogságóránkon megbeszéltük növendékemmel, hogy céljai eléréséhez hozzásegít a fejlődési szemléletmód. Ezt részleteztük a tankönyv segítségével, majd tanulóm a munkafüzetben megoldotta a Nehéz volt, könnyű lett c. feladatot a Fuvolázás és Élet témájában. Ezután felsoroltuk, mi mindenre volt szüksége ahhoz, hogy könnyűvé váljanak az általa említett nehézségek mindkét területen. Miután a falon lévő ábrán áttettük a hegymászó figurát a Fejlődési szemléletmód állomására, mindezek ismeretében és tudatában kezdtünk bele a fuvolázásba.
A Magyar Népmese Napja 📖
Szeptember 30.
„Egyik legősibb és legértékesebb örökségünk a magyar népmese. A magyar lélek szólal meg benne” Wass Albert
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
A fejlődési szemléletmód olyan gondolkodás, amely támogatja céljaink elérését, valamint az élethosszig tartó tanulást és fejlődést. Bevezetésként érdemes beszélgetni velük olyan helyzetekről, amikor valami újat tanultak, és az első próbálkozások után úgy érezték, hogy sosem fog sikerülni – majd végül mégis sikerült.
KIsnánai Szent Imre Ált. Iskola
A kisnánai 3. osztály tanulói a boldogságórán arról beszélgettek, milyen volt kicsinek lenni, mi minden változott azóta, és milyen álmokat, célokat szeretnének elérni felnőttként. A gyerekek megosztották gondolataikat arról is, hogyan lehet kitartással és gyakorlással fejlődni. Megismerték a fejlődési szemléletmód fontosságát, amely segít abban, hogy a nehézségeket lehetőségként lássák, ne pedig akadályként. A beszélgetést egy bátorító gondolat zárta:
„Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált.”
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Tisztaforrás csoport
Sétáltunk az iskola szép parkjába, játszottunk, keresgéltünk. Beszéltünk a sokat megélt fa törzséhez, kincseket gyűjtöttünk. Olyat is, ami befér a zsebünkbe. A „Még nem” kincsek segítenek majd abban, ami eddig nem sikerült. Már azzal, hogy kimondták a gyerekek, a problémáikat, félelmeiket, közelebb kerülhettünk egymáshoz. Tanulás közben sokszor nem is tűnik fel, hogy amiben segítségre van szükségük, az mennyire zavarja Őket, hogy még nem megy, hiszen együtt teszünk mindig egy-egy lépést előre.
Most hogy azzal a céllal sétáltunk, hogy megoldást találjunk. Szívesen keresgéltek. Belelkesültek tőle, hogy a „még” varázsszó segít majd, hogy újból próbálják, ami nem sikerül, és a talált kincsek pedig emlékeztetik Őket, hogy ezt tegyék. Találtunk köveket, makkot, tobozt…
Elmondtuk, amit még nem tudunk egyedül csinálni.
„Még nem tudok egyedül elaludni a kollégiumban.”
„Még nem tudok szépen olvasni.”
„Még nem tudok csendben lenni az órán.”
„Még nem tudok sokáig a fontos dolgokra figyelni.”
„Még nem tudtam kijavítani a rossz jegyeket.”…
Sokszor emlékeztettük egymást, hogy kitartóan, sok gyakorlással, sokszori próbálkozásra lehet ezeken változtatni, egymást segítve.
