Ez az Újévi feladat, a célok átgondolása – kitűzése és folyamatos megvalósítására törekvés nem kis erőfeszítést kívánt meg a kisdiákoktól. Miután megbeszéltük, hogy mit is jelent számukra a Bakancslista, beindult az ötletbörze és jöttek a jobbnál-jobb ötletek – javaslatok. Érdekes volt látni azt, hogy ki miben szeretne kiteljesedni, mit szeretne megvalósítani a 2026-os évben. Most is megmutatkozott, milyen színes egyéniségek alkotják a 3. a osztály közösségét.
Célok kitűzése és elérése
Kiskunmajsai Móra Ferenc Óvoda, Általános Iskola,
Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskola, EGYMI
2025/2026
Boldogságóra: Célok kitűzése és elérése
Időpont: 2026.január
Helyszín: Szivárvány csoport,
Célok kitűzése és elérése – „Segítünk a téli madaraknak”
„Kis Cinege nagyon fázik. Télen nehéz ennivalót találni. Szeretne magokat enni. Segítséget kér a gyerekektől.”
A gyermekekkel egy közös célt fogalmaztunk meg: segíteni a téli madaraknak, hogy találjanak élelmet. A cél megvalósítása érdekében kéznyomatos technikával madarakat készítenek, majd napraforgómagok ragasztásával és egy közösen alkotott madáretető elkészítésével „etetőt” hoznak létre. A tevékenység során hangsúlyt kap annak tudatosítása, hogy a cél eléréséhez több apró lépésre, kitartásra és együttműködésre van szükség. A foglalkozás végén a gyermekek átélhetik a siker és az öröm érzését. A cél elérésének megélése: Megnézzük az elkészült alkotást, megfogalmazzuk „Sikerült elérnünk a célunkat.”
Célok
• A cél fogalmának életkorhoz és képességekhez igazított megismertetése
• Annak megtapasztalása, hogy egy cél több lépésből áll
• A kitartás és a feladatvégzés örömének megélése
• Az együttműködés és az egymás segítésének erősítése
• Az önbizalom és az önértékelés fejlesztése
• A segítés és gondoskodás örömének átélése
A januári Boldogságóra középpontjában a „Célok kitűzése és elérése” állt. A foglalkozások során arra törekedtünk, hogy a gyermekek saját élményeiken, tapasztalataikon keresztül értsék meg, mit jelent egy cél, hogyan lehet azt elérni, és milyen érzés, amikor kitartó munkával siker koronázza az erőfeszítéseiket. A téma feldolgozása játékos, mozgásos, alkotó és beszélgetőkörös formában valósult meg, alkalmazkodva a gyermekek életkori sajátosságaihoz.
A közös élmények sorát a hóemberépítés indította. Bár az időjárás porhóval „próbára tett” bennünket, ez egyáltalán nem szegte kedvünket. A gyermekek lelkesedése és elszántsága végig megmaradt: együtt terveztük meg, hová kerüljön a hóember, hogyan gyűjtsük össze a megfelelő mennyiségű havat, és milyen legyen a végeredmény. A közös cél érdekében mindenki aktívan részt vett a munkában. Külön öröm volt számukra, hogy a karbantartó bácsi is csatlakozott hozzánk, hólapátot ragadott, és segített hordani a havat. Ez a közösségi élmény erősítette a gyermekekben azt az érzést, hogy a célok eléréséhez segítséget kérhetünk és kaphatunk, valamint hogy az együttműködés valódi értéket teremt.
A finommotorika fejlesztését és a kitartás gyakorlását szolgálta az a tevékenység, amikor apró ujjak csipeszek segítségével adták körbe a hópelyheket. A feladat precíz mozdulatokat, figyelmet és türelmet igényelt. A gyermekek megtapasztalták, hogy elsőre nem mindig sikerül minden, de gyakorlással egyre ügyesebbé válnak. A körbeadás során figyelniük kellett egymásra, kivárni a sorukat, és segíteni azt, akinek nehezebben ment a feladat. Ez a tevékenység jól illeszkedett a célkitűzés témájához, hiszen az apró sikerek fokozatosan vezettek a feladat sikeres befejezéséhez.
A mozgásos játékok során a tornaszobában hógolyócsatát rendeztünk kislabdák segítségével. A játék nemcsak felszabadító mozgásélményt nyújtott, hanem szabálykövetésre, önkontrollra és egymás tiszteletben tartására is nevelte a gyermekeket. Megbeszéltük a játékszabályokat, és közösen figyeltünk arra, hogy mindenki biztonságban érezze magát. Ezt követően a „terem síelés” fortélyait sajátítottuk el, amely során a gyermekek játékos formában fejlesztették egyensúlyérzéküket, mozgáskoordinációjukat és kitartásukat. A kezdeti bizonytalanság után egyre magabiztosabban mozogtak, ami jól példázta, hogyan vezet a gyakorlás sikerélményhez. Ehhez természetesen a csoportban dolgozó felnőttek közös munkája elengedhetetlen volt, hiszen mindenkire komoly feladat várt. Volt, aki a gyerekeket húzta, akadt, aki a lábacskákat hómentesítette és volt, aki a havat biztosította a megfelelő élmény elérésének érdekében.
A célok szimbolikus megjelenítését szolgálta a „cél csigabigák” házának díszítése. A tevékenység során beszélgettünk arról, hogy a csiga lassan halad, mégis biztosan eléri a célját. Ez a gondolat jól rezonált a gyermekek számára: megértették, hogy nem kell sietni, a lényeg a kitartás és az, hogy ne adjuk fel. A díszítés során hosszabb ideig tudtak egy feladatra koncentrálni, örömmel mutatták meg egymásnak elkészült munkáikat, és büszkék voltak a végeredményre.
A Boldogságóra fontos része volt a közös beszélgetés és visszatekintés. Elővettük a tavaly közösen készített plakátot, amely az előző év céljait tartalmazta. A gyermekek nagy érdeklődéssel figyelték, mi minden szerepelt rajta, és együtt végiggondoltuk, mennyit fejlődtek azóta. Megállapítottuk, hogy ma már mindenki ügyesen érkezik reggel az óvodába, az elválás könnyebbé vált, senki nem sír. Megtanulták megosztani a játékokat, egyre többször halljuk a „köszönöm” szót, ügyesebben öltöznek, és természetessé vált, hogy segítenek egymásnak. Ezeknek az eredményeknek a tudatosítása erősítette a gyermekek önbizalmát és pozitív énképét.
A beszélgetések során kitértünk azokra a területekre is, amelyek további gyakorlást igényelnek. Közösen megfogalmaztuk, hogy figyelnünk kell a rendrakásra, a viták békés megoldására és az egymásra való odafigyelésre. A naposi munka bevezetésre került, ennek gyakorlása még folyamatban van, fontos célként jelenik meg a felelősségvállalás erősítése. A gombok begombolása szintén olyan terület, amely türelmet és rendszeres gyakorlást igényel, ugyanakkor jól illeszkedik az önállóság fejlesztéséhez.
Azt gondolom, hogy a közösen megélt sikerek és az együttesen megfogalmazott új célok erős alapot adnak a további Boldogságórák munkájához.
„Miként a telet is a tavasz követi, a világban semmi sem állhat meg. Ha eléred a célod, újra kell kezdened, immáron mindannak a tudásnak a felhasználásával, amit az úton szereztél.”
Paulo Coelho
Első osztályosok lévén talán ez a téma bizonyult legnehezebbnek a tanév során. A célok fogalmának megértését több aspektusból is próbáltuk megközelíteni, a mozgásos játékok teremtette versenyhelyzet segített talán leginkább, majd az egyes tantárgyakkal kapcsolatos céljainkon haladtunk végig. Weöres Sándor Ujjé-vi mese című alkotása igazán gondolkodóba ejtett bennünket, hozzásegített a nap-év fogalmak érzékeléséhez is. Kooperatív csoportmunkában elkészítettük az osztály százlábúját, melynek szelvényei egy-egy tanuló céljait ábrázolták. A foglalkozást a Kaláka által megzenésített dal zárta, közös tánccal.
Az óra témája a célok és célkitűzések volt, ezúttal az egyéni célok kerültek a középpontba. Rövid ráhangolással indítottunk, amely során felidéztük az előző alkalmat, amikor közösen megfogalmaztuk az osztály céljait. Beszélgettünk arról, miért fontosak a célok, és hogyan segíthetnek minket a mindennapokban.
Ezt követően közösen megbeszéltük, mitől lesz egy cél jó és elérhető: hangsúlyt kapott a tervezés szerepe, a célok megosztásának jelentősége, az önjutalmazás motiváló ereje, valamint a haladás tudatos nyomon követése. A gyerekek példákon keresztül gondolkodhattak arról is, milyen apró lépések vezetnek egy nagyobb cél eléréséhez.
A beszélgetést egyéni munka követte: minden tanuló papírra vetette saját céljait, és megfogalmazta az első, megvalósítható lépéseket is. Fontos szempont volt, hogy a célok személyesek, reálisak és időben beláthatók legyenek.
Az óra második felében sztorikockák segítségével dolgoztunk tovább: a gyerekek hőstörténeteket alkottak, amelyekben a főszereplő egy cél felé halad, akadályokkal találkozik, majd megoldásokat keres. A történetek feldolgozását érzelemkártyák is segítették, amelyekkel megnevezhették, milyen érzések kísérhetik a célok felé vezető utat.
Az óra végén közösen összegeztük a tapasztalatokat, kiemelve, hogy a célok elérése nem mindig könnyű, de tudatos tervezéssel, kitartással és önmagunk bátorításával sikeresen haladhatunk előre.
Boldogságóra
A hóemberek világnapja
Mosolymanócskák foglalkozás
2026. január 19.
Cél: A boldogságóra során a hóemberek világnapjához (január 18.) kapcsolódva a gyerekek játékos formában fedezik fel az öröm, az együttműködés és az elfogadás fontosságát. Egy rövid, kedves hóemberes mese segítségével beszélgettünk arról, hogy minden hóember más és más, mégis mindegyik értékes.
A foglalkozást mozgásos játék, majd alkotó tevékenység színesítette, ahol a hangsúly a kreativitáson, az önkifejezésen és a közös örömön van. Az óra végén pozitív megerősítéssel zártunk, erősítve a gyerekek önbizalmát és az összetartozás érzését.
Korosztály: 6-7 év
Időtartam: 30 perc
Eszközök: színes papírok, írólap, ragasztó, olló
Boldogságóra: január
Célok kitűzése és elérése
Mosolymanócskák foglalkozás
2026. január 26.
Téma: Célok kitűzése és elérése
Időtartam: 45 perc
Kulcsüzenet: „Kis célokat tűzünk ki, lépésről lépésre haladunk, és közben örülünk a próbálkozásnak.”
Ráhangolódás – „Mit szeretnék megtanulni?” (5–7 perc)
Körben ülve beszélgetés
Kérdések:
• Mit tanultál meg tavaly, vagy az idei évben, amire büszke vagy?
• Mi volt eleinte nehéz, de sikerült?
• Mit szeretnél megtanulni idén az iskolában? (pl. szépen írni, gyorsabban olvasni, barátkozni)
Fontos: nincs rossz válasz, minden cél jó!
Mesés bevezetés – „A kis mókus nagy álma” (8–10 perc)
Képzeljétek el, hogy egy kis mókus is tűzött ki maga elé egy célt, most róla fogok mesélni.
Történet vázlata:
A kis mókus szeretne magas fára felmászni, de először fél. Nem egyszerre próbálja meg:
• először az alsó ágra,
• aztán kicsit feljebb,
• néha lecsúszik,
• végül sikerül
A mókus és a nagy fa
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis mókus, akit Diónak hívtak. Dió minden nap felnézett az erdő legmagasabb fájára, és azt gondolta:
„Bárcsak fel tudnék mászni a tetejére!”
De a fa nagyon magas volt, a mókus pedig egy kicsit félt.
– Nem baj – mondta magának –, megpróbálom apró lépésekben.
Az első napon csak az alsó ágra mászott fel. Kicsit remegett, de sikerült. A második napon már egy ággal feljebb jutott. Egyszer megcsúszott, de nem adta fel.
– Ha gyakorlok, menni fog! – biztatta magát.
Minden nap egy picit feljebb mászott:
• kért segítséget a barátaitól,
• pihent, amikor elfáradt,
• és örült minden kis sikernek.
Egy reggelen Dió észrevette, hogy már fent ül a fa tetején. Mosolygott, és azt mondta:
„Sikerült! Apró lépésekkel értem el a célomat.”
Azóta a kis mókus tudja: nem kell sietni, csak hinni magunkban és próbálkozni tovább.
Beszélgetés:
• Mi volt a mókus célja?
• Mit csinált, amikor nem sikerült?
• Mi segített neki?
Mi is így tanulunk!
Mozgásos játék – „Célhoz érünk!” (5 perc)
• A teremben különböző „állomások” (karikák, székek)
• A gyerekek kis lépésekben haladnak egyik állomástól a másikig
• Minden állomásnál mondjuk együtt:
„Egy lépés közelebb a célhoz!”
Alkotás – „Az én kis célom” (15 perc)
Feladat:
• Minden gyerek kap egy rajzlapot, amin egy lépcső és egy mókuska van.
• A lépcső tetején: „Az én célom” Ide rajzolják a gyerekek, mit szeretnének elérni.
(pl. szép írás, olvasás, barátkozás, rend a táskában)
• A lépcsőfokokon:
• gyakorlás
• segítség kérése
• nem adom fel
• örülök, ha sikerül
A gyerekek kiszínezik a mókust és a lépcsőt, a lépcső tetejére lerajzolják a céljukat. A lépcsőn haladva a kis mókus szökdellését is lerajzolhatják.
Megosztás és megerősítés (5–7 perc)
Körben ülve
• Aki szeretné, megmutatja a rajzát
• Tanári megerősítés:
• „Nagyon jó cél!”
• „Ezért már ma tettél egy lépést.”
• „Büszke vagyok rád, hogy próbálkozol.”
A CÉLOK ELÉRÉSE
A foglalkozás elején relaxációs gyakorlatot végeztünk, melynek során a gyerekek elképzelték, hogy apró, könnyű hópelyhek. Játékos” hópehely-fújással” lassú, mély légzést gyakoroltunk, miközben figyeltük a levegő áramlását és testünk ellazulását.
A gyakorlat célja a megnyugvás, a belső figyelem kialakítása volt.
Ezután zenére táncoltunk Bagdi Bellától a Van nekem egy álmom dalát hallgatva, szabad mozgással, amely oldotta a feszültséget, örömet adott, és erősítette a testtudatot.
A foglalkozás végén egy bátorságpróbát teljesítettek a gyerekek egy mozgásos pályán, ahol különböző akadályokon haladva próbálhatták ki ügyességüket és kitartásukat. A feladatok során hangsúlyt kapott az egymás bátorítása és az önbizalom erősítése és cél elérése.
A gyerekek rajzban fejezhették ki céljaikat és érzéseiket, megjelenítve, hová szeretnének „eljutni” és mi acéljuk. Ez segítette az önkifejezést és a kreativitás kibontakozását.
A 9. A -val belevágtunk a 2026-os évbe. Beszélgettünk az újévi fogadalmakról, a célokról, és azok megvalósításának nehézségeiről. A tanulók elmondták, hogy minél távolabbi egy cél, annál nehezebb kitartani mellette, és megvalósítani azt. Az érettségi is most még távolinak tűnik, ezért részcélok megvalósítása szükséges, mint például most a félévi osztályzatok. A célok megvalósításában sokat segítenek a családtagok, barátok, tanárok, a különböző társas kapcsolatok, motiváció, kitartás és a kudarctűrési képesség is.
A feladatok közül a célok könyvét végeztük el, ahol a tanulók szabadon engedhették a fantáziájukat. Célok között szerepelt autó, motor, vállalkozás, rock együttes, sok pénz, utazás, de még egy arany tojást tojó tyúk is. A megbeszélésén során rámutattam, hogy emberi kapcsolatokat csupán egy tanuló jelenített meg. A tanulók szerint a kapcsolatok elengedhetetlenek a mindennapi élethez, a motivációhoz, a problémamegoldáshoz és a célok eléréséhez is.